Libanoni menekültek és katonák tolonganak a Damaszkusz felé vezető úton.
Szíria nyitva hagyta iraki határait, iráni, venezuelai, észak-koreai segítséggel igyekszik biztosítani energia- és fegyverutánpótlását, támogatja a Bush-kormányzat szerint az al-Kaidánál is veszélyesebb Hamaszt és a Hezbollahot, valamint a kurd felkelés török leverését – továbbá a libanoni politikai gyilkosságok első számú gyanúsítottja. Valóban a „gonosz tengelyéhez” tartozna Szíria?
Tamr hindit, „indiai datolyából” készült szörpöt árulnak a damaszkuszi bazárban. Asszad elszigetelt helyzetben politizál (Fotó: Reuters – Khaled Al-hariri)
Bassar al-Asszad szír elnök egy BBC-nek adott interjúban kijelentette, hogy országa hajlandó részt venni a november végére tervezett békekonferencián, ha a regionális rendezés szem előtt tartásával a Golán-fennsík ügyét is napirendre tűzik. Dennis Ross, Clinton elnök közel-keleti különmegbízottja szerint Damaszkusz évek óta kéri, hogy Washington ennek érdekében gyakoroljon nyomást Izraelre. Szíria két hónappal ezelőtt bejelentette, hogy hajlandó elfogadni az izraeli megszállás alatt maradt, vízforrásokban gazdag Seba-farmok ENSZ-ellenőrzés alá helyezését – állítják a Miguel Angel Moratinos spanyol külügyminiszterre hivatkozó források – pedig ez nyilvánvalóan kedvezőtlenül érintené kapcsolatát a Hezbollahhal. A 2007. szeptemberi, csak találgatások szerint indokolt izraeli bombázást egyelőre válasz nélkül hagyták. Szíriának ugyanis valóban érdekében áll a békekötés. A Golán-fennsík visszaszerzése elcsitítaná Asszad elnök belső ellenzékét, kiszabadítaná az országot gazdasági és politikai elszigeteltségéből, s megélénkítené a külföldi befektetéseket, csökkentve Irán gazdasági és politikai befolyását.
Iráni befektetések
Irán, a síita iszlám köztársaság és a szunnita többségű szekuláris Szíria közeledésében a gazdasági és politikai tényezők egyaránt szerepet kaptak. Szíria egyike volt annak a kevés arab országnak, amely az iraki-iráni háborúban Szaddám Huszeinnel szemben Iránt segítette. A Teherán által támogatott és a térség lakosai körében nemzeti felszabadítóként tisztelt Hezbollah, valamint a radikális palesztin szervezetek Izraellel szembeni fellépése mindaddig létfontosságú Szíria számára, amíg a Golán-fennsík izraeli megszállás alatt van. Bush elnök ezért mindkét országot a „gonosz tengelyéhez” kapcsolta.
Az embargókkal, menekültekkel és az olajkészletek fogyásával terhelt szír gazdaságot próbára teszi a palesztinokkal együtt többmilliósra becsült bevándorlóáradat. Tavaly nyáron még körülbelül félmillió, izraeli bombázások elől menekülő libanoni is itt lelt menedéket.
A menekültek ellátásához Szíria semmilyen nemzetközi segítséget nem kap. Először a tavalyi libanoni háború idején voltak hosszabb áramkimaradások Damaszkuszban, az idén azonban a probléma már országos méreteket öltött. Ősszel az energiahiány már a benzinellátást is érintette. Az 1990-es évek közepe óta ugyanis csaknem felére esett vissza a kőolaj-kitermelés, s a nyugati befektetők távolmaradása miatt nincs elegendő számú olajfinomító sem. A francia beruházással tervezett hőerőmű építését még Chirac elnök állítatta le a libanoni robbantásos merényletekben való feltételezett, de máig nem bizonyított szír részvétel miatt.
Az erősödő válságból a magánszektor bővítése és a tőkebeáramlás jelenthet kiutat. A nyugati befektetők távolmaradása azonban az iráni tőke túlsúlyához vezet, hiszen Irán eddig több mint hárommilliárd dollárt fektetett be Szíriában. A tervezett beruházások értéke pedig ennek háromszorosa, s elsősorban az olyan kulcságazatokra irányul, mint az energiaipar. Ezt példázza az iráni és venezuelai együttműködéssel épülő új finomító, és a Törökországon keresztül érkező iráni gázimport is, amelytől a válság enyhülését várják. Ez szír elemzők szerint is a kívántnál nagyobb mértékben érvényesíti Teherán érdekeit.
Hatalmi játszmák
Asszad, akinek neve oroszlánt jelent, korántsem fogatlan. Ha ugyanis Szíria ügye nem kerül a békekonferencia napirendjére, Damaszkuszban megtartják a Mahmud Abbasz palesztin elnök radikális ellenzékét jelentő szervezetek tanácskozását. A Hamasz, az Iszlám Dzsihád és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért ugyanis Szíriához hasonlóan nem elégszik meg látszatmegoldásokkal – és a palesztin nép körében elegendő befolyással rendelkeznek ahhoz, hogy az esetleges megegyezések végrehajtását lehetetlenné tegyék. A szír politika hangneme jelen pillanatban tehát a Fehér Ház döntésétől függ. A Bush-kormányzat részéről e lehetőség felismerése azonban az eddigi egyoldalú és elfogult politizálás felülvizsgálatát feltételezi.
Harc a terrorizmus ellen
2001. szeptember 11. után mintegy másfél éven keresztül Damaszkusz volt a Fehér Ház legfontosabb szövetségese az al-Kaida elleni küzdelemben. A szír titkosszolgálat beépült a szervezet európai és közel-keleti sejtjeibe, és az információkat a CIA-nek továbbította. Segítettek felgöngyölíteni azokat a szálakat, amelyek a merénylő Mohamed Attát a radikális iszlamista Muszlim Testvérek aleppói csoportjához kötötték. A szír vezetés immár huszonöt éve küzd elszántan a vallási jelszavakkal harcoló militánsok ellen. 1982-ben a Muszlim Testvérek szíriai szervezetéhez tartozó fegyveresek egy hónapig tartó felkelését az akkori elnök, Hafez al-Asszad csak bombázással tudta leverni.
Damaszkusz azonban különbséget tesz az Izrael-ellenes palesztin és libanoni ellenállás és a nemzetközi terrorizmus között. Washington ezért elismerés helyett 2004-től a beruházásokat és támogatásokat befagyasztó újabb szankciókat vezetett be Szíria ellen. Robert Baer nyugalmazott CIA-tiszt szerint a Bush-kormányzat részvételt követelt az iraki hadműveletekben Szíriától, anélkül, hogy bizonyítéka lett volna az al-Kaida és Szaddám Huszein kapcsolatára.
Közel-keleti trojka
Damaszkusz és Teherán a kurd fegyveresek támadásai miatt is egy táborba került; ezúttal az egyébként hagyományos vetélytársuknak számító Törökországgal is. Irak, Szíria és Törökország határait az első világháborút követően nagyhatalmi – elsősorban francia és angol – érdekek szerint rajzolták meg, s az akkori döntéshozóknak ígéreteik ellenére nem állt érdekében az autonóm Kurdisztán létrehozása. A Nyugat által kreált új államalakulatokban körülbelül húsz-huszonöt milliósra tehető a kurd kisebbség, ebből két és fél millióan élnek Szíriában. Önállósulási törekvéseik komoly veszélyt jelentenek az érintett országok számára. Michel Samaha volt libanoni információs miniszter szerint titkosszolgálati jelentések támasztják alá, hogy a kurdokkal hagyományosan jó kapcsolatokat ápoló Izrael ügynökei és szakemberei segítségével a legnagyobb iraki milícia, a kurd pesmergák között kommandós egységeket képez ki. Ezek célja Irakban az éppen domináns ellenállók megfékezése, Iránba történő átszivárgásukkal a hírszerzés, Szíriában és Törökországban pedig a zavarkeltés.
Speidl Bianka
