Fennakadt az államfői szűrőn a gyűlöletbeszéd-törvény
Noha a kormánynak sikerült a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosításait átnyomni az országgyűlésen, Sólyom László vétója egyelőre útját állja az új szabályozás bevezetésének. A baloldali többség által megszavazott verzió szerint a jövőben nemcsak az perelhetett volna, akit „lezsidóztak, lecigányoztak, lenáciztak, leszektáztak vagy lebuziztak”, hanem bárki, aki a megsértett kisebbséghez tartozik, illetve jogvédő szervezet tagja. Míg a szocialisták továbbmennének, és börtönnel sújtanák a gyűlölködőket, a jogvédők a jelenlegi jogi lehetőségeket is bőségesen elegendőnek tartják a szélsőséges esetek kezelésére.
Az Országgyűlés múlt hétfőn 184 igen, 131 nem és 11 tartózkodás mellett fogadta el a törvénymódosítást. Gyurcsány Ferenc még augusztus 31-én, a Magyar Gárdáról tartott ötpárti nemzetközi sajtóértekezleten jelentette be, hogy a kormány a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) módosítását kezdeményezi a vallási, nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó, illetve a szexuális orientáció miatt kisebbségben lévő személyek védelmében. E szerint a jövőben a személyhez fűződő jog megsértésének számít, ha valaki az említett csoportokra vonatkozóan sértő módon nyilvánul meg a nyilvánosság előtt.
Akkor is pert lehetne indítani, ha nem meghatározott és beazonosítható személy ellen irányul a jogsértés, hanem egy társadalmi csoport ellen – közölte Bárándy Gergely.
A szocialista képviselő megjegyezte: a módosítás után nemcsak a sérelmet szenvedettek, hanem az érdekeiket képviselő civil szervezetek is indíthatnak pert, akik aztán a megítélt összeget kiemelt közhasznú társaság javára ajánlhatják fel. Mivel a szocialisták csak úgy tudtak dűlőre jutni koalíciós partnerükkel, hogy a módosítás irányát a büntetőjog területéről a polgári jog irányába fordították, Bárándy szükségesnek érezte hozzátenni: a parlament alkotmányügyi bizottsága már tárgysorozatba vette a Büntető Törvénykönyv (Btk.) olyan módosítását, amely két év szabadságvesztéssel büntetné a gyalázkodást. Ezt szorgalmazza egyébiránt a Mazsihisz és az Országos Cigány Önkormányzat is.
Maroknyi ultraliberális
„Szó sincs róla, hogy az SZDSZ beadta volna a derekát. Egyszerűen most született meg az a jó megoldás, amely számunkra is elfogadható volt” – mondta a Heteknek Hankó Faragó Miklós, hogyan is sikerült közös nevezőre jutniuk az MSZP-vel. A liberális honatya szerint csupán azzal a lehetőséggel éltek, amit az Alkotmánybíróság (AB) is megerősített, nevezetesen, hogy a személyiségi jog büntetőjogi védelme nem fokozható ugyan tovább, de más jogágak, így a Polgári Törvénykönyv területén fellelhetőek még megoldások. Bárándy Gergely szintén úgy vélekedik, hogy a Ptk. gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítása összhangban van az alkotmánnyal és az Alkotmánybíróság határozataival. A markáns ellenvéleményt megfogalmazó jogvédőkről pedig csak annyit tartott érdemesnek megjegyezni, hogy: „maroknyi ultraliberális ember” nevében szólnak megdönthetetlennek tűnő jogértelmezéseket.
A TASZ jelenti
A szóban forgó jogvédők, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) mindenesetre arra kérte Sólyom László köztársasági elnököt, hogy ne írja alá a Polgári Törvénykönyv módosítását, hanem kérjen előzetes normakontrollt az Alkotmánybíróságtól. Schiffer András ügyvivő szerint a törvénymódosítás a szólásszabadság alkotmányos határait feszegeti, és mivel nem csak a konkrét sértettek jogosultak perelni, sérül az általános személyiségi jogból többszörösen levezetett önrendelkezési jog is. A jogvédő szervezet úgy gondolja: hasonló volumenű törvényjavaslat előkészületei során az a minimum, hogy legalább a releváns politikai erők között konszenzus uralkodjon a polgárok egyenjogúságát tagadó nézetek elutasításában. Majd ennek az alaphelyzetnek köszönhetően széleskörű társadalmi egyeztetés zajlik, mielőtt a szöveg a parlament elé kerülne.
A szocialisták azonban nemcsak a pártokat és a civil szakértőket kerülték meg, hanem a kisebbségi ombudsmant és az igazságügyi tárcánál az új Ptk. kidolgozására irányuló tízéves szakmai folyamatot is. Arról nem is beszélve, hogy – ahogyan Schiffer fogalmaz – rendkívül veszedelmes egy ilyen témát a napi pártpolitikai indulatok arénájába bevezetni. Ha a korábbi szabályozással is számtalan esetben visszaéltek, szerinte az új jogszabály még inkább „tálcán kínálja a lehetőséget a visszaélésre”.
Hasonlóan vélekedik erről Répássy Róbert is, aki a módosítás kapcsán létrejövő jogbizonytalanság felől közelíti meg a problémát. A Fidesz jogi kabinetjének vezetője úgy látja, a bizonytalan jogi fogalmakkal operáló szöveg széles teret enged a joggal való visszaélésre. Illusztrációként azt az abszurd, és nem példa nélküli helyzetet említi, amikor a másokkal szemben kirekesztő véleményt megfogalmazók pereskednek mint sértett csoport, ha a megtámadott fél jogi úton kíván elégtételt venni. Mint mondja, azzal sem tudnak azonosulni, hogy a kormány a polgári jog személyiségvédelmi eszközeit használta fel kisebbségvédelmi, pozitív diszkriminációs célokra, amikor gyakorlatilag bárki számára elérhetővé tette a perindítás lehetőségét. „Nem lehet valakit akarata ellenére megvédeni és képviselni” – állítja Répássy és hozzáteszi: amúgy is elkerülhetetlen, hogy a sértett részt vegyen az eljárásban, mert ha más minőségében nem is, de tanúként mindenképpen meghallgatják.
Hankó Faragó Miklós szerint nem feltétlenül következik a hatályos jogból a közvetlen személyes érintettség szükségessége, sőt állítja: ha nevesíthető az, akinek a személyiségi jogát megsértették, akkor saját ügyében ő maga a Ptk. más szakaszai alapján is indíthat pert. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium pedig úgy érvel, hogy a módosítás csak azt teszi egyértelművé, ami a Ptk. szövegéből ma is, helyes értelmezés mellett kiolvasandó lenne, illetve amit a Legfelsőbb Bíróság elnöke nem egyszer javasolt már, nevezetesen azt, hogy annak az embernek is legyen „kereshetőségi joga”, aki nem közvetlen címzettje ugyan a sértésnek, de a gyűlöletbeszéd hatósugarai utolérték.
Viperafajzatok
Mi történne a hatályos szabályozás értelmében Keresztelő Jánossal, aki „viperafajzatoknak” nevezte a hozzá érkező farizeusokat; Szent Pállal, aki átkot mondott a hamis evangélium hirdetőire; vagy Mózessel, aki komolyan elítélte és szankcionálta a homoszexualitást a nagy nyilvánosság előtt? – teszik fel a kérdést egyházi berkekben, és nem titkoltan a valláserkölcsi alapú értékítélet kriminalizálása miatt aggódnak. Több felekezeti megnyilvánulásból kiderül: szerintük a kormány túlbecsüli a jog szerepét ebben a témakörben, mivel a kritika és a sértő megnyilvánulások határvonala nem húzható meg egzakt módon jogilag. Ezért félő, hogy a megfelelő pontosság hiánya jogbizonytalan-sághoz és további alapértékek veszélyeztetéséhez vezet ahelyett, hogy védelmet nyújtana. A hazai vallási élet szereplőinek nagy része így egy platformra kerül – e kérdésben legalábbis – azokkal a jogvédőkkel, akik szerint a törvény elfogadása azt eredményezheti, hogy mindennemű kritika a szankcionálás rémével nézhet szembe, és maguk a védelemre hivatott szankciók válhatnak a visszaélés, a zaklatás, a megfélemlítés, a vélemények elnyomásának eszközévé.
Mi jelenthet akkor megoldást a szaporodó szélsőséges megnyilvánulások visszaszorítására? Mind a jogvédők, mind az egyházi alapokon állók elsősorban a nevelés, a politika és a nyilvánosság eszközeit javasolják ellenszerül. A jogi fellépést pedig csak legvégső esetben tartanák indokoltnak, melynek körét ráadásul már megfelelően tartalmazza a büntetőjog és a személyiségvédelem jelenlegi jogi eszközrendszere.
Így látja ezt Sólyom László államfő is, aki szerint a törvény több szempontból is alkotmányellenes, ezért annak aláírása helyett vétójogával élve az Alkotmánybíróság véleményét kérte a kérdésben.
Jogok versenye
A gyűlöletbeszéd témájában a szólás szabadsága az emberi méltóság jogával és a közbékével mint ugyancsak az Alkotmányba foglalt joggal versenyez. A jogok hierarchiáját tekintve az emberi méltóság megelőzi a szólás szabadságát, hiszen az élethez való joggal együtt kezeli az Alkotmány. Míg a szólásszabadság az Alkotmány felhatalmazása alapján törvényben korlátozható a szükséges és arányos mértékben, ha nem sérti más alapjog lényegi tartalmát, az emberi méltósághoz való jog korlátozhatatlan.
Gyulay Endre
nyugalmazott szegedcsanádi megyés püspök
Nem sok értelme van a törvényjavaslatnak, elhamarkodott, és nem pontosak a jogi megfogalmazások sem. Eddig is lehetett bírósághoz fordulni a rendelkezésre álló szabályok alapján.
A szólásszabadság többet elbír, mint amennyire vigyázni akarnak rá a politikusok, akik megint úgy védik meg a kisebbséget, hogy a többségről elfeledkeznek.
Mivel az egyház és más vallások tanításai adottak, azzal szemben akkor sem lehet mást hirdetni a szószékről, ha azt a hatályos törvények megtiltják vagy éppen engedélyezik. Az egyház egy tanítását sem fogja megváltoztatni a parlamentben ülő érzékeny emberek törvényalkotása miatt. Hogy ennek következményei vannak? Na és? Régen meg oroszlánok elé vetették azokat, akik nem áldoztak a pogány isteneknek. Ha a lelkész a Bibliát hirdeti, és emiatt beperelik, akkor neki viselnie kell ennek következményeit, és ekkor az igazságért szenved háborúságot. Arra, hogy tizenhét év alatt ide jutott a magyar jogalkotás, csak egy közmondással tudok reagálni: Fejétől bűzlik a hal.
Kovács Zoltán
az Élet és Irodalom főszerkesztője
A gyűlöletbeszéd szabályozásának esetleges szigorítása semmiben sem befolyásolja eddigi szerkesztési elveinket és stratégiánkat. Más kérdés persze, hogy valószínűleg ismét a jobboldal élne inkább az új perlési lehetőségekkel – ahogyan eddig is tette. Egyébként abszurd az elmúlt években Magyarországon kialakult perindítási gyakorlat, hogy egyre több közéleti vita dől el bíróságok előtt. Ez kifejezetten káros tendencia, ha ugyanis megszűnik a vita a közélet különböző fórumain, akkor ettől szürkébb és unalmasabb lesz az ország.
A rendszerváltást követően kialakult egy viszonylag elfogadható vitakultúra, amikor még nem volt kettészakítva az ország. A kétpártrendszer lövészárkai pont a szabad véleményáramlás felszámolását segítik elő: nem viták és érvek mentén alakulnak a témák, hanem jogerős ítéletek mentén. Hazánkban újra minden törzsi alapon szerveződik, ahol a végső érv az erőfitogtatás, esetünkben a vita jogi útra terelése. Pedig a pereskedés sehova sem vezet. Eleve nem világos, hogy a politikus miért is pereskedik. Azt kivéve, hogy egy közéleti vitának kimerülnek a lehetőségei, semmi sem indokolhatja, hogy a bíróságon szerezzen érvényt vélt igazának. Egy közéleti szereplőnek számtalan lehetősége, fóruma van a véleménye kifejtésére, mégis a bíróságot dolgoztatják, mert nem tudják elviselni, hogy esetleg nem nekik lesz igazuk. Normális embereket ez nem zavarna. De Magyarországon olyan a vitakultúra, hogy a versengő felek mindjárt le is akarják pontozni a vitát és eredményt akarnak hirdetni, pedig ezeknél a köz, az olvasó vagy a néző döntése a mérvadó, és nem a vitázó feleké.
Erőteljesen kérdőjeles azon perek létjogosultsága, amelyek mondjuk azért indulnak, mert valakit szakmailag züllöttnek titulálnak egy orgánumban. A sajtóban vagy a közélet bármely fórumán megvitatható éles felvetéseket, állításokat bíróság elé viszik, és olyan ítéletet csikarnak ki a bíróságból, amire hivatkozva igazukat bizonygathatják. A bíróság éppen emiatt nagyon sok esetben diszfunkcionálisan működik, és a nem eléjük tartozó ügyek miatt évekre elhúzódó és régen aktualitásukat vesztett eseteken dolgoznak. Ez egy méltatlan helyzetet teremt az igazságszolgáltatáson belül, és a bíróságok amúgy is megtépázott tekintélyét rombolja.
Jelenleg nem látható olyan erő vagy folyamat hazánkban, amely úgy változtatná meg a mára kialakult közéleti kultúrát, hogy annak reményt keltő hozadéka legyen. Borúsan látom a jövőt, pláne ha a két monstrumpárt semmi másban nem tud megegyezni, mint a Lex Mol és az ügynökkérdés.
Tóta W. Árpád
az index.hu publicistája
Ez a törvényszöveg ebben a formában csak arra nem jó, amire kitalálták, viszont legalább megöli a demokratikus közbeszédet. Ismerve politikusaink és a gazdaság szereplőinek jogászkodós hajlamát, hogy minden hülyeségért perelnek, és a legnyakatekertebb módon próbálnak minden áron pereket nyerni, remek alkalmuk nyílik majd további háborúkra. Félő, hogy a ténylegesen antiszemita megnyilatkozásokkal szemben többé már nem „szemét fasisztázhatunk”, mert akkor jól beperelnek.
Új, kódolt nyelvezet kialakítására maximum a baloldali gondolkodású szerzők kényszerülhetnek. A szélsőjobboldalnak azért nem kell ilyesmin fáradoznia, mert az ő antiszemita és rasszista kódjaik száz éve készen vannak. Ezért „kilincsorrú”-znak és kajmánoznak ma is nyugodtan, és vigyorognak aztán a bíróságon. Ami a valláskritikát illeti, a Sólyom által visszadobott törvény az ENSZ mostanában elfogadott direktívájához hasonlít, amely többek között a vallások bírálatát is tiltja.
Hatalmi elitünk már azzal sem tud szembenézni, hogy bizony a demokratikus közbeszéd egy olyan dolog, ami szokott sértéseket is tartalmazni, és azt pedig illene elviselni. A vita kulturáltsága nem attól függ, leírom-e valakiről, hogy hülye, hanem attól, hogy ezt megpróbálom-e alátámasztani érvekkel. Nekem a most érvényes szabályok alapján is volt már személyiségi jogi perem, de az újak alkalmazásával akár az egész MSZP, mint sértődött csoport, vagy a Magyar Gárda mindenestül beléphet a képbe, és akkor vége mindennek. Ha Sólyom aláírta volna a törvényt, akkor én meséket írnék, de olyat, amiből minden szereplő magára ismerne, és az államfő is szerepelt volna benne valamilyen állat alakjában. De nem sólyomként. Jó móka lett volna, de közben azért fájna, hogy kötelező.
