Ungvári Tamás
Norman Mailer halálára
Kacsázó léptekkel, derekát himbálva jött be Norman Mailer elnök a PEN-Klub soros New York-i ülésére, rongyos orra, laposra vert füle az ökölvívóra vallott. Az előadói pult mögött ott állt nemzedékének reménysége, a második világháború hőse, a háború módszereinek éles bírálója, aki egyetlen nappal a Veteránok ünnepe előtt hunyt el nyolcvannégy esztendős korában.
A tizenkilenc esztendősen önkéntesként besorozott Norman Mailer, a Harvard egyetem aeronautikai szakának hallgatója nem csekély ambíciókkal indult el az irodalmi pályán. Olyan regényt szeretett volna írni, amit doktor Freud, Joyce és Tolsztoj egyaránt élvezne. Az Egyesült Államokban a nagy amerikai regényre úgy várnak, mint Beckett darabjában Godot-ra, az istenségre, aki sohasem jön el.
Mailer, a dél-afrikai zsidó családból származó amerikai huszonéves korában írta meg a nagy amerikai regényt, a Meztelenek és holtak nagy ívű panorámájában és társadalomkritikájában, olyan katonákról, akik a fasizmus elleni küzdelemben maguk is fasiszta módra kegyetlenek. A regény durva szóhasználata és naturalizmusa nem fedte el az ifjú szerző páratlan stilisztikai készségét és megfigyelőképességét.
A mű sikere az egyik legérdekesebb írói pályát indította el. Norman Mailer provokátornak született. Amiképpen egyik gyűjteményének címe harsogta, önmagát hirdette. Fehér négerként is jellemezhette magát, a társadalom perifériájára szorult embereket képviselte a beatgenerációval egy időben és szövetségesükként.
A börtönvilág sem volt tőle idegen, a rácsok mögött sokféle minőségben járt. Egy alkalommal italfogyasztásának számláját vitatva ütötte le a kocsmai kiszolgálót. Más alkalomból hat feleségének egyikét szúrta meg a zsebkésével, s csak azért szabadult, mert az asszony visszavonta a feljelentést. A hóhér dala egy olyan halálraítélt történetét írta meg, aki azzal készítette visszavonulásra Utah állam jogi gépezetét, hogy nem fellebbezett az ítélet ellen. Egy bűnözővel levelezve kieszközölte egy bizonyos Jack Henry Abbot szabadlábra helyezését. Egyetlen hét sem telt el, a visszaeső bűnöző újabb bűncselekményt követett el.
Mailer elindult New York polgármester-választásán. Filmeket rendezett, és fellépett Milos Forman Ragtime-jában. Könyvet írt Muhammad Aliról és Marilyn Monroe-ról, egyik regénye az egyiptomi történelem mélyére vezet, míg egy másik Kennedy elnök gyilkosáról szól. Korábban úgy jellemezte magát, mint a marxizmus, egzisztencializmus és nihilizmus sajátos keverékét. Idős korára a vallás foglalkoztatta. Jézus-regénye első személyben szólt, beleélte magát a szerepébe.
Életművével kapcsolatban éppen ez a kérdés: mennyi volt Mailerben az Amerikában szokásos önpropaganda, s mennyi a szerepjátszás? Egyik kritikusa ezt úgy válaszolta meg, hogy Mailer a hőst és a provokátort játszva csakugyan fejjel ment a falnak.
Egyedi jelenség volt Norman Mailer, a második világháború utáni generáció példás tehetsége. Író, akit a fasizmus legyőzésének energiája repített a magasba, s a megnövekedett szabadságot használta ki az ábrázolhatóság határainak növelésére.
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 46. szám
