Álláspont
Abba kellene hagyni végre egymás lelkének gyilkolását. Abba kellene hagyni a fasisztázást is, meg a kommunistázást is, a mélymagyarozást is, a zsidózást is.
Egy anómiás társadalomban, mint a miénk, nem kellene erőnek erejével fokozni a kilátástalan jövőtől rettegő, leszakadó emberekben meglévő, robbanással fenyegető feszültséget. Ilyen időkben könnyű ellenséget gyártani „dolgozni rest cigányból”, hazánk felvásárlására „összeesküvő” hazai és izraeli zsidóságból. Ilyen időkben a többség hatalmának egyetlen eszköze a józanság és a nyugalom.
A magát katolikusnak valló, zsidó Radnóti Miklós tragédiája arra figyelmeztet, hogy ne hagyjuk, hogy befonják életünk vad kényszerképzetek.
Láthatjuk, a kormány nem is akarja megóvni a közbékét és a köznyugalmat az e célra rendelt intézmények segítségével. Tapasztalhattuk, hogy a belpolitikai feszültség szítására tavaly október 23-án miként használta fel a rendvédelmi szerveket, ha hatalmi érdekei úgy kívánták.
Ennek ellenére, sőt éppen ezért kell megfeszített erővel önmérsékletet gyakorolnunk, például akkor, amikor Tom Lantos, a félretájékoztatott – magyar zsidó származású – befolyásos amerikai politikus avatkozik be a belügyeinkbe, vagy amikor egy szocialista helyi politikus díszzsidózza le a jobboldal egyik vezető politikusát, vagy amikor egy politikai vita hevében az angyalföldi szocialista káder zsidózza le fideszes képviselőtársát.
Ezek is példázzák, hogy az antiszemitizmus korántsem csak a jobboldalhoz tartozókat támadó betegség. Ezért nem kellene a jobboldalra általános érvényű, sértő következtetésre jutni akkor sem, ha magukból kiforduló szélsőséges csoportok skandálnak a zsidók elleni tettleges fellépésre uszító jelmondatokat.
A baloldal közvélemény-formálóitól is joggal elvárható lett volna, hogy felháborodjon, amikor a keresztények kiirtására szólított fel egy rádiós műsorvezető. Mint ahogyan a nem zsidó származású magyar állampolgárok sem tehetik meg, hogy szó nélkül hagyják a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány kuratóriumi ülésén történteket. Azt, hogy a pályázati pénzekről folyó vitában az alelnök olyan mélyre süllyedt, hogy ellenőrizni akarta a holokauszttúlélők képviselőjének a zsidóságát, látni akarta, tényleg körülmetélték-e. A szalonképtelenné váló alelnök legyen a hazai zsidóság gondja, de együtt érezni a megsértettel nemcsak jogunk, hanem erkölcsi kötelességünk is.
A gyűlölet megnyilvánulásaival naponta meg kell küzdeni. De a politikai hatalomnak fogjuk le a kezét, ha a véleményszabadságot törvényi korlátozásokkal fenyegeti. Hiszen ha a szélsőséges nézetekkel vitatkozni sem lehet, akkor a meggyőzés demokratikus fegyverétől fosztjuk meg magunkat.
