Aliza Bin-Noun asszony, Izrael új magyarországi nagykövete érezhetően nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy hivatásos, mi több, „profi diplomata”. Így aztán vele készített interjúnkban a személyes és családra vonatkozó kérdések mellett helyet kapott a politika is. Ám először azt kérdeztük tőle, milyen úton jutott el a budapesti nagyköveti tisztségig.
– 1986-ban léptem az izraeli külügyminisztérium kötelékébe, s azóta is az a munkahelyem – a jeruzsálemi központban vagy külföldön. Első kiküldetésem keretében négy évre szváziföldi nagykövetségünkre helyeztek. Én kértem így, mert a jeruzsálemi Héber Egyetemen afrikai tanulmányokat végeztem.
– Volt ideje mindezenközben a magánéletre is?
– Férjhez mentem és két lányom született – a második Szváziföldön -, majd férjemmel együtt hazatértünk és két éven át a külügyminisztérium fegyverzet-ellenőrzési osztályán dolgoztam. Aztán Dániába helyeztek, s ott a nagykövetség második embere voltam 1995-től 1999-ig. Hazatérve a külügyminisztérium vezérigazgatói irodájába kerültem politikai tanácsosként és ott is maradtam egészen 2006-ig. Öt vezérigazgató mellett dolgoztam – őket ugyanis az izraeli politikai változásoknak megfelelően évente-másfél évente lecserélték. Később a koordinációs osztálynak, majd – tavaly – a politikai kutatási központ Nemzetközi Ügyek Osztályának lettem a vezetője. Budapesti kinevezésemet januárban kaptam. Nagyon örültem neki, mert ez a város szerepelt a listám első helyén. Ha ugyanis külszolgálati posztról van szó, három várost nevezhetünk meg. Ez a város nincs messze attól a helytől, ahol megszülettem: az erdélyi Szatmárnémetitől.
– Hány éves volt, amikor elkerült Romániából?
– Kétéves és néhány hónapos. Szüleim azonban Izraelben is magyarul beszéltek egymással, én pedig a beszélgetésüket hallgatva nőttem fel. Ugyan mindig héberül szóltam hozzájuk, de értettem őket, amikor magyarul beszéltek.
– Úgy hallottam, a férje is itt dolgozik a nagykövetségen…
– Igen, a kereskedelmi osztályon.
– Nem okoz problémát, hogy saját férjének a főnöke?
– Tudja, az izraeli diplomata házaspárok általában ugyanazon a nagykövetségen dolgoznak. Az ő felettese hivatalosan egyébként a bécsi kereskedelmi attasénk. És egyébként is: ha profi módon dolgozunk és egy célt szolgálunk, akkor nincs különbség a politikai és a gazdasági kapcsolatfejlesztés között. Nem, nincs itt semmiféle probléma.
– A lányai is itt vannak önökkel Budapesten?
– Csak az egyik. A másik lányom Izraelben éppen katona. De remélem, nem csak ezekre a személyes részletekre kíváncsi.
– Miért ne? Ezek is lehetnek olyan érdekesek, mint a politika.
– Számomra a politika fontosabb. Hiszen hivatásos diplomataként érkeztem ide, olyan időszakban, amikor annyi minden történik a Közel-Keleten. Remélem, hogy az amerikai Annapolisban két héten belül elkezdődik a békekonferencia és valamennyi érdekelt ott lesz. Legfőképpen azonban abban reménykedem, hogy az eredmény sem marad el. Optimista vagyok.
– Annak ellenére, hogy a palesztin fél nem egységes és önök csak Mahmúd Abbász elnökkel tárgyalnak? A másik palesztin erő, a Gázát uraló Hamász nem kíván semmiféle megállapodást.
– A Hamász – ahogy azt az Egyesült Államok és az Európai Unió is elismerte – terrorszervezet, amely Izraelt el akarja tüntetni a térképről. Abbász viszont mérsékelt politikus és kész a tárgyalásokra. Őt kell bátorítanunk és vele a Közel-Kelet mérsékelt erőit. Az alternatíva ugyanis veszélyes és pusztító lenne, mégpedig nem csak számunkra, izraeliek számára, de az egész nemzetközi közösség számára is. A világot nem foglalkoztatja túlságosan, hogy Gázából folyamatosan rakétákat lőnek ki Izrael déli részére és az se, amit az ott lakók nap mint nap átélnek. Ezt a világ egyetlen országa sem fogadhatja el. A megoldás a béke lenne: annak elismerése, hogy Izraelnek joga van a léthez és biztonsághoz, továbbá egy palesztin állam, melynek polgárai szintén meg tudják valósítani nemzeti céljaikat.
– A következő kérdést bizonyára már sokan feltették önnek. Simon Peresz izraeli elnök október 10-i beszédéről van szó, amely a magyar jobboldalon meglehetős visszhangot keltett. S nem éppen pozitívat. Peresz úr arról beszélt, milyen jó állapotban van az izraeli gazdaság, majd azt mondta, hogy „Felvásároljuk Manhattant, Lengyelországot, Magyarországot”. Mi a véleménye erről?
– A beszédnek egyesek aránytalanul nagy jelentőséget tulajdonítanak és félre is értik azt. Számunkra minden izraeli beruházás jó dolog, amit annak jeleként fogunk fel, hogy az egyik állam megbízik a másik gazdasági lehetőségeiben, hogy hozzá akar járulni a másik ország gazdasági gyarapodásához, és hogy fejleszteni akarja annak infrastruktúráját. A beruházás jó mindkét országnak: a beruházónak és a beruházást fogadónak is. Hiszen Magyarország is beruházó ország saját térségében! Ilyen ma a világ! Elnökünk beszédét úgy felfogni, hogy Izrael meg akarja hódítani Magyarországot, egyszerűen nevetséges. Egyes szélsőjobboldali elemek persze rávetették magukat erre a mondatra és céljaik érdekében ürügyként használják. Nem hinném azonban, hogy meg tudják zavarni országaink jó viszonyát.
– Gondolja, ha Peresz úr itt lett volna Magyarországon, ugyanezt a kifejezést használta volna?
– Mi lett volna, ha… Ez elméleti kérdés. Nem tudom, milyen kifejezést használt volna. A lényeg az, hogy nem akart megsérteni senkit. Azt akarta mondani, hogy az izraeli gazdaság erős, hogy képes befektetni másutt is, ahogy ezt más államok is teszik. Ezt kiforgatni és rossz színben feltüntetni, nos, ez kifejezetten káros viselkedés.
– Azt mondta, az ügy nem befolyásolja a magyar-izraeli viszonyt. De vajon nem befolyásolja-e az itt élő zsidók helyzetét?
– Nagyon erősen remélem, hogy nem, ahogy nem befolyásolta a zsidók helyzetét a Peresz elnök által említett többi helyen sem. Azt remélem, hogy az emberek többsége megérti, milyen szövegösszefüggésben hangzott el a beszéd, s ezért nem okoz nehézséget majd sem az itteni zsidók, sem pedig azon többi ember számára, aki kiáll a magyar-izraeli kapcsolatok továbbfejlesztése mellett.
– Nem gondolja, hogy Peresz úr kijelentései ürügyet szolgáltattak a magyarországi antiszemiták számára?
– Igen, erről van szó, ezért tulajdonítanak az erre hajló elemek a beszédnek a valóságosnál nagyobb jelentőséget. Remélem azonban, hogy az ország egészséges, demokratikus erői tudják, hogyan feleljenek meg nekik.
Kepecs Ferenc
