2007.11.15., 2007. évfolyam, 46. szám
szerző: E. Fehér Pál forrás: 168 Óra
címke: kristályéj
A nácik által 69 évvel ezelőtt államilag szervezett, gyilkosságokkal kombinált utcai SA-tömegterror napja, amelyet annak idején „kristályéjnek” kereszteltek el (a zsidók üzleteinek betört kiarakatai és az utcára hullt üvegcserepek miatt), a minap váratlan folytatásra lelt Prágában. Még szeptemberben jelentkezett a cseh neonácik egyik csoportja, hogy „tiltakozásul az iraki háború ellen” a „kristályéjszakáról” kíván megemlékezni, s véletlenül épp Prága zsidónegyedében, a Josefovban.
Josefov a holokauszt óta élő múzeum. A zsidótemetővel, a régi zsinagógával, a zsidó városházával – turistalátványosság. Irakhoz legfeljebb olyan gondolattársítás alapján lehetne köze, hogy az Egyesült Államok „köztudomásúan a zsidók kezében van”. Mi másért alapították volna pár héttel korábban – szlovák és a magyar példákat követve – a Cseh Nemzeti Gárdát? A bandát, amelyet – prágai ügyvédek szerint – tehetős cseh üzletemberek és németországi partnereik pénzelnek. Persze titokban…
E banális tételre a prágai városházán is rájöttek (az ő dolguk lett volna az engedélyezés vagy a tiltás), szeptember 25-én mégis bejelentették: rossz dolog ugyan a náci tüntetés, de nincs paragrafus, amelynek alapján betilthatnák. Válaszként, október 1-jén a Zsidó Liberális Unió épp az Óvárosi térről a zsinagógához vezető Párizs utcára hirdetett ellentüntetést. Október negyedikére a városházi tisztviselők meglelték az idevágó rendeletet, és betiltották a náci gyülekezést. Két hétre rá a városi bíróság a döntést megsemmisíti, zöld jelzést adva az SA örököseinek.
Fotó: Reuters
Ugyanezen a napon (október 19-én) Václav Klaus (egyébiránt jobboldali) köztársasági elnök felszólítja a bíróságot: ne vigye a dolgot a paragrafusok útvesztőjébe. A dolog lényegét lássa. A fasizmus feltámadását. A prágai főpolgármester is közli, hogy nem ért egyet apparátusával. A parlamenti pártok mindegyike az elnököt támogatja. Október 26-án – úgy tűnt – meglelték a városházán is a zseniális megoldást. Megállapították, hogy az engedélyért folyamodó szervezet, az Ifjú Nemzeti Demokraták szeptemberben még nem kaptak működési engedélyt, azaz nem is léteztek, tehát a korábbi közigazgatási eljárás „jóhiszeműségen alapuló tévedés volt.”
De a „nemzeti demokraták” sem hagyják magukat: október 29-én immár nyolc új útvonalra kérnek tüntetési engedélyt, de nem kapják meg. November 2-án a Hradzsinban tiltanak be „bármilyen demonstrációt”. November 5-én pedig a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság hoz visszavonhatatlan, (be)tiltó ítéletet. A neonácik hajthatatlanok: bejelentik, csak azért is tüntetnek. Mire az állam a feladatot átadja a rendőrségnek.
Tekintet nélkül
A neonácizmus kivált cseh földön tetszik blaszfémiának. Részint azért, mert a Csehszlovák Köztársaság Hitler első számú célpontja volt, és a két világháború között ez az egyetlen állam Közép-Európában, amely következetesen száll szembe a veszéllyel. Akár úgy is, hogy menedéket, sőt csehszlovák állampolgárságot ad a nácik által üldözötteknek. (Nemcsak a zsidóknak, hanem jelentős íróknak, művészeknek, politikusoknak, például az osztrák szocdemeknek is.) Ugyancsak csehszlovák állampolgár lett – addig, amíg a háború végén meg nem kapja az amerikai állampolgárságot – Thomas Mann.
De az antiszemitizmusnak a cseh közegben nem volt jelentős támogatottsága. Következett ez a tény abból is, hogy a magyarországi – tiszaeszlári vérvádas – ügyhöz hasonló „polnai vérvádperben” maga Tomáš Garrigue Masaryk, a későbbi államalapító elnök látja el a védelmet, aki később már államfőként támogatja az önálló zsidó állam eszméjét is. Ellentétben a kelet-közép-európai sötét szellemi körképpel, amelynek gyászos tónusát akár egyes román, magyar vagy szlovák írástudók antiszemita indulatai adják, a cseh irodalmi életből hiányzik ez a fajta beszéd.
Fotó: Reuters
A közép-európai állami antiszemitizmus olyannyira idegen a cseh társadalomtól, hogy a német megszállás után még a nácikkal együttműködő, úgynevezett protektorátusi kormány sem volt hajlandó a megszállók által követelt zsidóellenes törvények meghozatalára. Ezért ezt a megszálló hatóságoknak kellett rendeletként megjelentetniük.
A deportálást itt a Gestapo hajtotta végre.
A rendszerváltás után Prágában is felbukkantak az újnáci eszmék és a törpeszervezetek. Tagállományukat 50 és 200 közöttre taksálják. Időnként tüntetésekkel, internetes, féllegális nyomtatott kiadványokkal próbálták felhívni magukra a figyelmet. Hitler-imádatuk alapja – hasonlóan oroszországi elvbarátaikéhoz – az erő és a „tekintetnélküliség” kultusza. És a tudatlanság… Egy cseh történész, Miroslav Gregoroviè, aki könyvet is szentelt a cseh fasizmus eszmerendszerének, a mai náci reinkarnációt kuriózumként értékeli. Példaként említi azt az 1942-ben megjelent brosúrát, amelynek szerzője „bizonyítja”: Masaryk és Hitler egyaránt a cionizmus ügynökei, a cseh nemzet ellenségei voltak. E füzetecskét a belügyminisztérium tiltotta be. Máskor „csak” Masaryk neveztetik szabadkőművesnek, cionistának, Hitler pedig a cseh nép nagy barátja, aki a bolsevizmus és a nemzetközi zsidóság ellen védte a nemzetet. Ezt a nyomtatványt is utolérte az akkor még felettébb éber cseh hatóság intézkedése.
De térjünk vissza a modern kori „kristályéj” eseményeihez… A rendőrség komolyan vette a kötelességét. Szigorított határvizsgálatot rendelt el. Németországból három, nácikkal megpakolt turistabusz érkezett. Beengedték őket, de végig rendőrautók szigorú ellenőrzése alatt álltak. A Szlovákiából érkezett eszmetársak közül 42 főt azonnali hatállyal kiutasítottak. Magyar támogatókról egyelőre nincs hír. A belvárost légmentesen lezárták: csak páncélozott járművek, vízágyúk, lovas rendőrök mozogtak.
A helyzetet bonyolította, hogy – szokás szerint – a náciknak harcosan ellenszegülő anarchista szervezetek is bejelentették: ellentüntetést szerveznek. A korábbi eseményekből tudható, hogy a szkinhedek és az anarchisták viadala tömegverekedéssel jár. Az anarchisták számát háromszáz és ötszáz közöttire becsülték rendőri szakértők. „A nácik nem törnek át!”, „Ne féljetek a gestapósoktól!” feliratú transzparenseket cipeltek, és a Köztársaság téren főként nyugdíjasokból álló nézősereg biztatta őket. Az összeütközésből kisebb verekedés lett. Nagyobb baj szerencsére nem esett, mert a rendőrség időben elkobozta a náciktól a náluk talált gázpisztolyokat, házilag készített robbanószerkezeteket, teleszkópos botokat.
Rabbi tölcsérrel
A zsidónegyedbe nem volt könnyű bejutniuk a közönséges járókelőknek sem. Igaz, a rendőrség és az utazási irodák figyelmeztették a turistákat: kerüljék el a belvárost. Szombaton a járőrök nemcsak igazoltattak, de a legkisebb gyanú esetén motoztak is.
Délután két óra tájban a zsinagóga előtt a prágai zsidó hitközség tagjai emlékeztek a mártírokra. Megszólaltak a rituális sófárok. Mivel az ortodox zsidók szerint szombaton még az áram használata is tiltott, Karol Sidon rabbi (egyébként kiváló író) sárgaréz hangtölcsérbe beszélt a néhány száz főből álló tömegnek. Nemcsak Miloslav Vlk bíboros, prágai érsek jött el, de Svoboda úr, a szenátus elnöke, František Bublan, a volt szocdem kormány belügyminisztere, Arnošt Lustig, a cseh zsidósorsot megörökítő, 81 éves író, Auschwitz túlélőinek egyike is.
Karel Schwarzenberg külügyminiszter még déltájban végigsétált a történelmi negyeden, német kollégája, Frank-Walter Steinmeier társaságában. A szociáldemokrata Steinmeier elégedett volt a rendőri készültséggel, Karel Schwarzenberg pedig arról beszélt, hogy nem kell túlzott jelentőséget tulajdonítani az incidensnek, noha a védekezés szükséges.
Fotó: MTI
Mi a prágai „kristályéj” utcai és politikai mérlege? Nos, nagy rombolás nem történt. (A rendőrség mindenütt begyűjtötte a kockaköveket, amelyek útjavítás céljából hevertek a járdákon.) Ötven újnácit vettek őrizetbe. Tény, hogy a cseh közélet, a társadalom ébersége növekedett. Az antifasizmus ügyében Prágában megalkuvás, vita nincsen. A bibliai textus szerint: „Az kiknek szemeik vannak, lássák, az kiknek füleik vannak, hallják.”
