Pető Andrea történész szerint a nők tudatosan kapcsolódtak be a nyilas mozgalomba. Fedák Sári és Muráti Lili is nyilas szimpatizáns volt. A vészkorszakban sokan képzelték magukat magyar nagyasszonynak, a nyilas politikát gyakran misszionárius érzésekkel kapcsolták össze. Burkolt céljuk azonban az volt, hogy erőszakra épülő hatalmat kaphassanak.
A nyilas korszak idején a nők szinte láthatatlanok voltak, mert a Horthy korszakot a nőellenesség jellemezte – jelentette ki Pető Andrea, a CEU Társadalmi Nemek Tudománya tanszékének docense a Nyilas nők és háborús bűnös nők című előadásában.
Mint elmondta, a vészkorszak idején egymástól jól elkülöníthetően jelentek meg a politikában azok a nők, akik a nyilas párttagságot vállalva vették ki a részüket a háborús bűnökből. A német náci pártba nem, de a magyar Nyilaskeresztes Pártba nők is beléphettek. Anők nagy része a felső- és alsó középosztályból került ki:ők valakinek a feleségeként, lányaként, rokonaként kerültek közel a szélsőséges eszmékhez – jelentette ki a történész.
PetőAndrea a felső középosztályhoz sorolja az értelmiségi, és a művészettel foglalkozó nőket. „Köztük a legismertebbek Megyeri Ella, Fabinyi Lili, és Rátz Erzsébet újságírónők, valamint Fedák Sári (a népbíróság kikérte, mint háborús bűnöst) és Muráti Lili színésznők”. Az alsóközéposztálybeli nők soraiból kerültek ki az úgynevezett feleségek, akik csendben, szinte láthatatlanul serénykedtek a nyilas párt körül, de valószínűsíthető, hogy összejöveteleiken, például a híres „teázó kör” délutánjain fontos információk cserélhettek gazdát.
Miért csatlakoztak?
A docens a Hírszerzőnek elmondta: 2001 óta foglalkozik a témával, amikor MIÉP-es nőket interjúvolt meg, és a beszélgetések során rájött, hogy eszményeik és célkitűzéseik nagyon hasonlítanak az 1945 előtti, náci politikában szerepet vállalt hungarista nők gondolkodásmódjához.Ekkor kezdett el behatóbban foglalkozni a szélsőjobboldali eszméket valló nőkkel; a kutatásnál arra volt kíváncsi, hogy a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó nők miért csatlakoztak szélsőjobboldali pártokhoz.
Pető Andrea úgy látja, a hungarista eszményképben „a gyengébbik nem” elsősorban anyaként, nőként és feleségként jelenik meg, és a nők ebből a meglehetősen körülhatárolt szerepkörből próbáltak meg kitörni. Véleménye szerint a Nyilaskeresztes Párthoz való csatlakozás a nőknek hatalmi pozíciót adott, amit mai szemmel nézve csak relatív hatalomnak lehetne nevezni.
SS-nők a belseni koncentrációs lágerben: már nem csak relatív hatalmuk volt
A kutató szavai szerint a náci nők harmadik szegmensét a brutális, vérszomjas nők testesítették meg, akik fegyvert ragadtak, és a tömeggyilkosságoktól sem riadtak vissza.A korszellem azért kedvezett nekik, mert erőszakra épülő hatalmi kört kínált számukra.
Az egyik leghírhedtebb eset a Maros utcai vérengzés, ahol 1945. január 11-én Kun András páter nyilaskülönítménye betörta helyikórházba, és a betegeket a személyzettel együttaz utcára kényszerítve92 főt meggyilkoltatott. Fényképek tanúsítják, hogy a kivégzőosztagban nő is részt vett – emlékeztetett rá a történész.
A docens kiemelte, hogy a népbíróságok előtt elítélt nők 99 százalékát azok teszik ki, akiket névről nem lehet azonosítani, de a rendelkezésre álló adatokból kitűnik, hogy nem voltak tagjai a Nyilaskeresztes Pártnak: háztartásbeliek, özvegyek, vagy valakinek a nejeként kerültek kapcsolatba a hungarista mozgalommal. Egyötödük a trianoni határokon kívül született, és nagyon sok volt köztük a házmester. „Ők voltak azok, akik csendesen elsétáltak és feljelentették a bujkáló zsidókat” – mutatott rá a történész.
Mindenhol feljelentettek
„A nyilas nők többségeszerepértelmezési problémákkal küszködött, miközben antiszemitizmusukhoz nagymértékű misszionárius érzések kapcsolódtak” – magyarázta a jelenséget Pető Andrea, aki szerint a népbíróságok előtt állva, gyakran védekeztek azzal, hogy őket x vagy y beszervezte.
Büntetésként sokszor internáló táborba küldték őket, majd innen szabadulva sokan közülük a Kommunisa Párt tagjai lettek, és ott folytatták addigi „megszokott tevékenységüket”, a feljelentést -állítja a kutató.
A magyar népbíróságokat 1945-ben hozták létre, és 1950-ig működtek. Egyik céljuk a háborús és népellenes bűnök elkövetőinek felkutatása volt.Az elítéltek zaklatása szabadulásuk után is folyamatos volt, a további elkövetők felkutatása egészen az 1970-es évig tartott. A népbíróságok hatásköre polgárokra, fegyveres testületek tagjaira és miniszterekre is kiterjedt. Az eljárások során 189 embert végeztek ki, ebből 7-8 lehetett a női halálraítélt.
Ma már a népbírósági adatok nagyon nehezen kutathatók, mert számos dokumentum elveszett. A meglévő anyagok és fényképek rosszul vannak datálva és sok hibás adatot tartalmaznak.
