Vannak családok, akik ha gyermeküket rákkal diagnosztizálják, a vallás felé fordulnak, és meglévő kötelékeiket erősítik, vagy éppen újakat alakítanak ki. A gyermekonkológusok többsége is vallásos, és nyitottak is a családokkal a spiritualizmus segítségével felvenni a kapcsolatot, ám ehhez nincs meg a megfelelő képzettségük.
Wendy Cadge szociológus szerint a vallás és spiritualitás egyre fontosabb szerephez jut a kritikus állapotú betegek ellátásában. Sok szülőnek segít megküzdeni az életveszélyes betegségek diagnózisával, ezért itt az ideje, hogy az orvosokat felkészítsék arra, hogy a nehéz helyzetben lévő családokkal ilyen módon is felvegyék a kapcsolatot. – írja a MediPress.
A Brandeis Egyetem és a Buffaloi Egyetem 13 kórház 74 gyermek-hematológusát és -onkológusát kérdezték vallásosságukkal kapcsolatban. Kiderült, hogy a megkérdezett orvosok 93,3 százaléka részesült vallásos nevelésben; 31 százalék protestáns, 25,7 százalék katolikus, 25,7 százalék zsidó és 10,8 százalék valamilyen más vallású otthonban nőtt föl. 25,7 százalékuk szerint nagyon, 48,6 százalékuk szerint valamennyire fontos volt a vallás a szülői házban.
Jelenleg 24,3 százalék vallotta magát zsidónak, 20,3 százalék nem vallásosnak, 17 százalék katolikusnak, 17 százalék protestánsnak, és csaknem 15 százalék valamilyen más vallásúnak. A megkérdezettek 47,3 százaléka nagyon, vagy közepesen spirituálisnak tartja magát, 37,8 százalék kicsit, és 13,5 százalék egyáltalán nem tartja magát annak. A válaszadók több mint fele állítja, hogy vallásossága valamilyen szempontból befolyásolja kapcsolatát a hozzátartozókkal, betegekkel és kollégákkal, még csaknem 40 százalékuk szerint ez nincs így. A tanulmány társszerzőjeként Cadge így nyilatkozott: „A kutatások szerint sok beteg érzi úgy, hogy az egészségügyi rendszer nem elégíti ki spirituális igényeit. Ez a tanulmány az első, amely ráirányítja a figyelmet a problémára.”
