Noha a kormánynak sikerült a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosításait átnyomni az országgyűlésen, Sólyom László vétója egyelőre útját állja az új szabályozás bevezetésének. Döntését nem csak jogvédők és publicisták, hanem egyházi emberek is elismeréssel fogadták.
Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője
A gyűlöletbeszéd szabályozásának esetleges szigorítása semmiben sem befolyásolja eddigi szerkesztési elveinket és stratégiánkat. Más kérdés persze, hogy valószínűleg ismét a jobboldal élne inkább az új perlési lehetőségekkel – ahogyan eddig is tette. Egyébként abszurd az elmúlt években Magyarországon kialakult perindítási gyakorlat, hogy egyre több közéleti vita dől el bíróságok előtt. Ez kifejezetten káros tendencia, ha ugyanis megszűnik a vita a közélet különböző fórumain, akkor ettől szürkébb és unalmasabb lesz az ország.
A rendszerváltást követően kialakult egy viszonylag elfogadható vitakultúra, amikor még nem volt kettészakítva az ország. A kétpártrendszer lövészárkai pont a szabad véleményáramlás felszámolását segítik elő: nem viták és érvek mentén alakulnak a megoldások, hanem jogerős ítéletek mentén. Eleve nem világos, hogy a politikus miért is pereskedik, ritka eseteket leszámítva semmi sem indokolhatja, hogy a bíróságon szerezzen érvényt vélt igazának.
Gyulay Endre, nyugalmazott szeged-csanádi megyés püspök
Nem sok értelme van a törvényjavaslatnak, elhamarkodott, és nem pontosak a jogi megfogalmazások sem. Eddig is lehetett bírósághoz fordulni a rendelkezésre álló szabályok alapján. A szólásszabadság többet elbír, mint amennyire vigyázni akarnak rá a politikusok, akik megint úgy védik meg a kisebbséget, hogy a többségről elfeledkeznek.
Mivel az egyház és más vallások tanításai adottak, azzal szemben akkor sem lehet mást hirdetni a szószékről, ha azt a hatályos törvények megtiltják, vagy éppen engedélyezik. Az egyház egy tanítását sem fogja megváltoztatni a parlamentben ülő érzékeny emberek törvényalkotása miatt. Hogy ennek következményei vannak? Na és? Régen meg oroszlánok elé vetették azokat, akik nem áldoztak a pogány isteneknek. Ha a lelkész a Bibliát hirdeti és emiatt beperelik, akkor neki viselnie kell ennek következményeit, és ekkor az igazságért szenved háborúságot. Arra, hogy 17 év alatt ide jutott a magyar jogalkotás, csak egy közmondással tudok reagálni: Fejétől bűzlik a hal.
Tóta W. Árpád, az index.hu publicistája
Ez a törvényszöveg ebben a formában csak arra nem jó, amire kitalálták, viszont legalább megöli a demokratikus közbeszédet. Ismerve politikusaink és a gazdaság szereplőinek jogászkodós hajlamát, hogy minden hülyeségért perelnek és a legnyakatekertebb módon próbálnak minden áron pereket nyerni, remek alkalmuk nyílik majd további háborúkra. Félő, hogy a ténylegesen antiszemita megnyilatkozásokkal szemben többé már nem „szemét fasisztázhatunk”, mert akkor jól beperelnek.
Új, kódolt nyelvezet kialakítására maximum a baloldali gondolkodású szerzők kényszerülhetnek. A szélsőjobboldalnak azért nem kell ilyesmin fáradoznia, mert az ő antiszemita és rasszista kódjaik száz éve készen vannak. Ezért kilincsorrúznak és kajmánoznak ma is nyugodtan, és vigyorognak aztán a bíróságon.
Ha Sólyom aláírta volna a törvényt, akkor én meséket írnék, de olyat, amiből minden szereplő magára ismerne, és az államfő is szerepelne benne valamilyen állat alakjában. Persze nem sólyomként.
A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.
