Népszabadság * olvasói levelek * 2007. november 14.
Csakhogy
Köztudott, hogy a panelházak távfűtése a legdrágább fűtési módszer. A távfűtő művek szakemberei régóta kifogásolják az épületek ablakainak, paneljainak réseit és egyéb hiányosságait, amiben nyilvánvalóan sok igazság van. Ugyanakkor nem veszik észre, hogy a 30-40 éve telepített távcsövek fölött télen elolvad a hó, és füves, földes terület esetén, műanyag fólia alatt bolgárkertészetet lehetne létesíteni. Vagyis nemcsak a lakóknak, de a szolgáltatónak is lenne tennivalója, hogy ne szökjön a hő.
De ne „egymásra mutogassunk”, inkább örüljünk, hogy megszületett a „lakások fűtése egyedi elszámolásának” gondolata, és ha minden jól megy, meglesz a pénz a gyakorlatához is. Csakhogy… A távfűtő művek szakemberei is jól tudják, hogy a panelházaknak más neuralgikus pontjai is vannak. Miről van szó?
A panelház egy élére állított téglalap. A téglalap elülső és hátsó oldala – lakásfűtés szempontjából – minden lakónál egyforma rizikót tartogat. Viszont a téglalapnak az alja, az oldalai és a teteje – a külvilággal való közvetlen érintkezés okán, fűtés szempontjából – neuralgikus részek. Különösen igaz ez a téglalap felső sarkainál, ahol az első és hátsó oldallapokon kívül a tető és vég oldallapja is határolja. Vagyis, vannak lakások, melyeket majdnem minden oldaláról érint a külvilág, és vannak olyan lakások, amelyek az előző lakások által a külvilágtól védettek. Ebből viszont az következik, hogy a külvilágtól kevésbé védett lakások lakói előre láthatóan több fűtési költséget fognak fizetni, mint a „körbevédettek”.
Hiába, minden apró-cseprő dologra nem terjedhet ki az illetékesek figyelme.
Balogh Lajos
Budapest
Ablak – felülnézetből
Vidéki kisposták és postások tömegét tervezik feláldozni a még nagyobb jövedelem reményében. Természetesen fontos a jövedelmezőség, ám a posta egyedülállóan kiépített hálózatát ezer darabra robbantani különös üzletpolitika. Sokat hallottunk már a kisposták veszteségességéről, mert – úgymond – a kétszáz nagyposta termeli az összbevétel nyolcvan százalékát. Érthetetlen ez a megközelítés, mert ugyan mire menne a kétszáz nagyposta az egész országot lefedő hálózat nélkül? (A Formula-1-es Ferrarik sikeréből sem lehet csak a motorok erejét kiemelni.)
A Postapartner Programot kiötlők soha, egyetlen napig sem ültek ügyfélablak mögött. Mélyen alulértékelhetik ezt a munkát, és valószínűleg pontos ismereteik sincsenek arról, milyen szakmai tudást, figyelmet, mennyi időt követel meg maga a tevékenység és a vele járó adminisztráció. Egy külső vállalkozó hozzáértés híján a lapátra tett „legfőbb tőkét” – a szorgalmasan dolgozó postások kollektíváját – lenne kénytelen foglalkoztatni. Ez a foglalkoztatás „jó esetben” minimálbért, de sokszor feketemunkát jelentene.
A kistelepülések postásai együtt élnek a lakossággal, és a Magyar Posta jó bizalmi indexét nagyrészt ők vívták ki. A vidéken élők milliói érezhetnék úgy, megszokott postáik bezárásával ismét elvettek tőlük valamit. A postahálózat szétverése mindezek okán nemcsak az elbocsátandó dolgozókat sújtaná, hanem a jelenleg még meglévő közbizalmat is megrendítené. Sokak megítélése szerint a terv végrehajtásával elérni kívánt 2,5 milliárdos megtakarításnál egyrészt aránytalanul nagyobb kárt okozna a presztízsveszteség, másrészt a piacra betörni kívánó esetleges vetélytársnak öngyilkos módon adna teret a Magyar Posta.
Ács Zoltán
Kaposvár
Focilabda többórás használatra
Mindenkivel előfordul, hogy a levélszekrényét felnyitva a legkülönbözőbb marketing kommunikációs szóróanyagok potyognak váratlanul az ölébe. Jómagam mondjuk ahhoz a beteges tenyészethez tartozom, aki néha még örül is a kéretlen szerzeményeknek, mert otthonról tájékozódhatom, hogy hol mennyiért lehet „4 gigás pendrájvot”, netán falazóhabarcsot, esetleg akciós banánt elérni székesfővárosunk különböző pontjain.
A minap egy népszerű budaörsi sport-bevásárlóközpont pár oldalas, egészséges termékkatalógusának adtam életet, midőn kiemeltem a postaláda méhéből. Belelapozva a következő „tipo”, azaz kép mellé írt reklámszöveg ingerelte fel látó- és egyéb idegvégződéseimet. Szó szerint idézem:
„A kifejezetten utcai futballhoz kifejlesztett T…..K labda nem megy tönkre a betonon sem néhány órányi játék után.”
Bravó… gondoltam magamban, ez igen, ez a XXI. század, a marsi kutatórobot után a tudomány végre lehetővé tette a többórás játékidővel rendelkező focilabdát, hosszabb ideig eláll, mint a tartós tej. Éljen a vegyipar és a kaucsuk!
Nem tudom, hogy félrefordításról vagy egyszerű autizmusról van szó, de abban mindkét esetben biztos lehetek, hogy agysejttel rendelkező organizmus ezt az irományt nem lektorálta. Eldöntendő kérdés még, hogy ennyire hülyének nézik a tisztelt vásárlót, vagy csak egyszerűen ennyire nem érdekli őket, hogy mit is írnak termékeikről, mondván, ha olcsón árulunk, zagyvaságokat is írhatunk. Hát én ezt nem így gondolom.
Gyulai Bence Márton
Budapest
Levélturmix
Egyetlen mondattal egészíteném ki Ormos Mária Az ámokfutás címmel (Hétvége, október 13.) megjelent kitűnő írását. A Népszabadság Az utolsó felvonás című riportsorozatában volt olvasható közel 50 évvel ezelőtt: „Három kommunista ifjúmunkás, Kreutz Róbert, Pataki István és Pesti Barnabás ugyannak a hóhérnak a kezétől hullottak el Sopronkőhidán, mint Bajcsy-Zsilinszky és hős társai.” Talán az ő nevük is méltó a megemlékezésre.
Kerekes Ottó
Budapest
Az egész ország hallotta, látta, hogy Gödöllőn meggyalázták azt a zsidó deportálásokra emlékeztető marhavagont, amely jó ideje helyet ad a holokauszt-vándorkiállításnak. A városi rendőrkapitány és a jegyző közleményében rongálásról beszél. Pedig ez nem rongálás, hanem vegytiszta antiszemita gyalázkodás, a gyűlöletbeszéd és gyűlöletkeltés minősített esete. Számomra a rongálás a MÁV vonalain belül egészen mást jelent: ocsmány graffitizést, feltépett üléseket, kővel bedobott ablakokat. Ez valami egészen más volt. Rongálás csak annyiban, amennyiben a gyalázatos tettesek a város jó hírét, tisztességét és becsületét rongálták, mocskolták. Csak remélni lehet, hogy a vándorkiállítás következő állomásain – Nyíregyházán és Kisvárdán – nem ismétlődik meg ez a gyalázkodás. Annál inkább nem, hiszen – talán – ez a vidék, Szabolcs és Szatmár szenvedett a legtöbbet a magyarországi holokausztban. Innen indult a legtöbb szerelvény Auschwitz és a többi megsemmisítőtábor felé.
Molát Ferenc
Budapest
Szekeres Imre miniszter show-jának szinte állandó eleme egy-egy afganisztáni repülőút, és egyre inkább kirajzolódó célja Szekeres Imre pozícióinak erősítése az MSZP-n belül, távolabbi célok elérésére törekedve. Ismét egy repülőút Afganisztánba, Horváth Ágnes miniszter asszonnyal együtt. Hagyjuk most azt a blődséget, hogy a miniszter asszonyt nem engedi el a veszélyes utakra egyedül a férje. Tekintsünk el attól a nyilvánvaló marhaságtól (bocsánat, de nincs jobb kifejezés), hogy a miniszter asszony férje csak úgy felült arra a katonai gépre, amelyik (most tessék nagyon figyelni!) úgyis felszállt volna! Ne foglalkozzunk a miniszter asszony táskájának színével sem! Azt gondoljuk inkább végig, hogy a PR-on és az öntömjénezésen kívül milyen szakmai haszna lehet az olyan külföldi látogatásoknak, ahol az amúgy is felszálló katonai repülőgépen utazó honvédelmi miniszter mellé a „körítést” újságírók, humoristák és családtagok adják?
Egri Károly
Kecskemét
Hatásos a dohánytilalom – írják az október 13-i Népszabadságban. Már ahol! Általában vonattal járok be a munkahelyemre, a csatlakozások miatt mintegy fél órát kell várakoznom a pásztói vasútállomáson. Ott két aránylag nagy váróterem van, a harmadik ún. diákváró, de azt már évek óta nem nyitják ki. Hidegebb reggeleken, amikor az ajtó zárva, meg lehet fulladni a dohányfüsttől. Talán nem lenne hiábavaló, ha az ilyen és hasonló esetekről is írnának.
Drala László
Pásztó
