A National Geographic televízióban nagy sikerrel bemutatott Júdás evangéliuma komolytalan, mert fordítási hibákon alapul. Ezt állapította meg April DeConick a „Tizenharmadik Apostol: Amit Júdás Evangéliuma valóban mond” című munkájában. DeConick, aki műve írása közben döbbent rá, hogy a National Geographic fordítói kapitális hibákat vétettek. Krisztus elárulóját ugyanis a kopt nyelvű munkában nem pozitív szereplőként írták le, ahogy ezt a csatorna állította.
Júdás csókja – ahogy Giotto lefestette Fotó: Népszava-archív Az amerikai csatorna szerint a tanítványok közül Iskarióti Júdás állt legközelebb Krisztushoz, ezért őt kérte meg arra, hogy segítse beteljesíteni Isten akaratát. Jézus tehát az evangélium tanúsága szerint tudta, hogy valakinek el kell árulnia, márpedig jobban szerette volna, ha az áruló egy barátja, nem pedig ellensége.
A houstoni Rice egyetem professzora szerint a legsúlyosabb tévedés az, hogy Júdás az evangélium szerint hős volt. Erről azonban – mint mondja – szó sincs, mert a műben egyértelműen démonként írták le. Úgy látja: a munkában nem „jó Júdásról” vagy „szegény öreg Júdásról” írnak. Ha az apokrif evangéliumot alaposabb elemzésnek vetik alá, megállapítható, hogy valójában egyfajta paródiáról van szó a démoni Júdásról, amelyet gnosztikus keresztények írtak a Krisztus utáni második században.
Amikor a National Geographic 2006 elején nagy csinnadrattával bemutatta Júdás evangéliumát, amelyet az utolsó hat évtized legjelentősebb archeológiai leletének neveztek, azt állították, hogy Júdást valószínűleg félreértették. Mindenesetre akár fordítási hiba történt, akár nem, tény, hogy Júdás személyét a történelemben nem mindenki ítélte meg egyértelműen negatívan.
Már Júdás evangéliumának napvilágra kerülése előtt is akadtak egyházatyák, akik másként tekintettek az árulóra. Origenész például egyenesen szentként ünnepelte. Egyes vélekedések szerint Júdás negatív megítélése összefüggésben állhat a Krisztus után 120 körül keletkezett János-evangélium elterjedésével. Akadnak olyan vélekedések is, amelyek szerint Júdás személyével próbálták a keresztények megkülönböztetni magukat a zsidóktól. A csodálatos ékesszólásáról ismert, 4-5. században élt Aranyszájú Szent János például összefüggést látott a zsidó nép és Júdás között.
Egyes keresztény felfogás szerint Júdás a zelóták Sicarii szárnyához tartozott, s Iskarióti elnevezése valójában erre utal. Az ezen csoporthoz tartozó radikálisok erőszakkal akarták kiűzni a rómaiakat Izrael földjéről. Zelóta volt Krisztus egy másik tanítványa, Simon is. Az ismert német publicista, Rudolf Augstein „Jesus Menschensohn” című munkájában annak a véleményének adott hangot, hogy Júdás politikai értelemben vett Messiást vélt látni a Megváltóban. A szerző meggyőződése, hogy Júdás azért árulta el Krisztust, mert úgy vélte, ha fogságba ejti, Krisztus forradalmat hirdet, s vezérletével kiűzik a rómaiakat Izraelből. Amikor azonban azt látta, hogy Jézus meghalt a keresztfán, öngyilkos lett.
Ma is akadnak, akik vitatják az árulás teóriáját. Azt feltételezik, hogy Júdás pészah idején akart felkelést szítani a zsidók között, s csak színleg árulta el Krisztust a szadduceusoknak. E vélemény szerint Jézus támogatta Júdás terveit, ám elképzeléseik kudarcba fulladtak.
Júdás evangéliumának napvilágra kerülésekor sok téveszme is napvilágot látott, például az, hogy a Szentszék rehabilitálni kívánja Júdást. Erről azonban szó sincs. Az egyház s a keresztények túlnyomó többsége számára Júdás ma is az árulót testesíti meg. Bizonyos nyelvekben a Júdás az áruló szinonimája.
R. T.
