A korábbi megnyilatkozásokhoz képest jóval békülékenyebb hangot ütött meg Robert Fico. A szlovák kormányfő egy hét végi nyilatkozatában úgy fogalmazott: sem Gyurcsány Ferenc, sem ő nem érdekelt a szlovák-magyar feszültség fenntartásában.
Mindenképpen üdvözlendő, ha a szlovák miniszterelnök végre ráébred arra, hogy senkinek sem jó, ha összerúgja a port Magyarországgal. Függetlenül attól, hogy északi szomszédunk gazdaságilag irigylésre méltóan jól teljesít, azért az igencsak fájó lehet Ficónak, hogy mivel bevette kormányába az ultranacionalista Szlovák Nemzeti Pártot, hazája mintha lekerült volna a nemzetközi diplomácia térképéről. Az unió vezetői a lehető legritkább esetben postáznak meghívót Ficónak, aki emiatt jószerivel csak az EU-csúcsokon találkozhat kormányfő kollégáival. A szlovák miniszterelnök talán kezdi észrevenni, EU-tagállam kormányfőjeként nem engedheti meg, hogy az általa vezetett kabinet bármely politikusa becsmérelje a nemzeti kisebbségeket vagy egy szomszédos országot. Pontosabban megteheti, de akkor viselnie kell a következményeket. Szembe kell néznie azzal, hogy az „európai” politikusok között persona non gratává válik. Reménykedjünk abban, hogy Fico valóban komolyan gondolta, amit mondott, s például jobban megzabolázza a szélsőségesen nacionalista Ján Slotát. A viszony javítása természetesen a mi kötelességünk is. S ebben a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt megvan a maga szerepe. Vélhetően nem a remélt közeledést szolgálja, ha egy politikusunk „lefélfasisztázza” a szlovák kormányt. Meg kell találni a közös hangot, ez a szlovákok, a magyarok és természetesen a szlovákiai magyarok legfőbb érdeke.
Rónay Tamás
