A Magyar Református Egyház Zsinatának
2007. október 23-án ifj. Hegedűs Loránt református lelkész egy nyilvános rendezvényen hosszabb idézeteket válogatott többek között Horthytól és Szabó Dezsőtől, miközben a rendezvény hátteréül a Szabadság téri református templom szolgált. A szövegeket nem ő mondta el, ám bevezető beszédet tartott. A rendezvény hangfelvétele második részét képezi a dr. (id.) Hegedűs Loránt prédikációját tartalmazó mp3-fájlnak, mely http://www.drhegeduslorant.hu-ról letölthető (2007. november 2-án még az volt).
A rendezvényen így nemcsak azok jelentek meg, akik a külsőségeiben képviselték mindazon eszméket, melyek a harmincas években közvetve vagy közvetlenül a nyilasok hatalomra kerülését segítették elő, és azt a rengeteg halált, ami ezzel az uralommal járt. Maguk az eszmék is, pőrén vagy leöntve némi kurrens politikai szósszal, jelen voltak, megidéződtek. A fajelmélet és a nemzetsiratás közös himnuszban egyesült, miközben ifj. Hegedűs a magyar kormányt az izraeli vállalatok elleni fellépésre szólította fel, és saját elöljáróinak, Önöknek, pedig hallgatást üzent.
Aki ezeket a szövegeket és eszméket azért idézi, mert egyetért velük, és szerzőiket géniusznak gondolja, semmit sem értett meg a magyar történelemből, nem ismeri vagy nem hajlandó felismerni a nyelvhasználat etikai dimenzióját, és ezért nem képes felelősen vezetni a közösséget. Aki nyáját vezetné háborúba a hadsereg helyett, az nem Jézus Krisztus tanítása szerint él.
Nem tudom, hogy Isten és a közösség szolgálatában álló lelkészek megidézhetnek-e szabadon olyan ideológiákat, melyek a magyarság és az ország végzetes romlását okozták. Annyit azonban tudok, hogy engem reformátusnak kereszteltek. Nem voltam soha vallásos, nem vagyok tagja egyetlen református közösségnek sem. Azonban ha kérdezték, mindig reformátusnak vallottam magamat.
Évek óta gyanakodva és egyre inkább kétségbeesve követem a Magyar Református Egyház némely lelkészének szóhasználatát és szavaik ideológiai töltetét. Nekünk, akik nyilasok és kommunisták fiai és unokái vagyunk, meg kell tisztítani életünket, lelkiismeretünket és nyelvünket. Ezt a levelet azért írom, mert ha a Zsinat vagy a közösség szó nélkül hagyja a fent említett múltidézést, melyet talán tekinthetünk a történelemhamisítás egyik válfajának, akkor a továbbiakban semmiféle közösséget nem tudok vállalni a Magyar Református Egyház szervezetével, és megtagadom azt.
Mestyán Ádám
költő
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 45. szám
