Sírva szaladt ki az óráról a tizennégy éves kislány, mert a tanárnő sértő megjegyzést tett román származására. Amikor az anyuka tudomást szerzett az esetről, levelet akart írni az iskolaigazgatónak, hogy vizsgálja ki az ügyet, de gyermeke ellenkezett. A lány attól félt, hogy aztán az osztályban még inkább elszabadulnak az indulatok – olasz diáktársainak nagy része jogosnak tartja a „jöttmentek” elleni spontán bosszút. Történetesen azt, hogy nem messze az iskolájuktól román munkásokat vertek össze az „őslakosok”.
A helyszín Róma, a kislány pedig az osztály legjobb tanulója. Neve Ioana, olaszul Giovanna, vagyis éppen úgy hívják, mint azt a nőt, akinek a meggyilkolása miatt a román- és cigányellenes gyűlölet hullámai magasra csaptak Itáliában. A trauma, amelyet a gyermek elszenvedett, talán maradandóbb nyomokat hagy, mint az utóbbi napokban elkövetett fizikai agressziók. Ioana-Giovanna egy olyan eseménysorozat áldozata, amilyennek a kizárása az Európai Unió egyik létjogosultságát jelenti: a közösség egyik tagországának állampolgárait etnikai hovatartozásuk miatt üldözik egy másik tagország állampolgárai.
„Legalább most a románok is megtanulják, milyen az, ha ők a kisebbség, és ellenük fordul a többség. Talán ha Szlovákiában odafigyelnek Itáliára, akkor valamivel mélyebben átérzik, mit is takar egy etnikum kollektív megbüntetésének a fogalma” – jegyezte meg kolozsvári ismerősöm. Természetesen a Benes-dekrétumok pozsonyi elévülhetetlenségére célzott.
Hihetetlen, de a romániai románok között is van, aki kárörömöt érez. Vadim Tudor szenátusi alelnök, a Nagy-Románia Párt első embere teljesen indokoltnak tartja az olasz rendőrség kitoloncolási akcióit. Ceausescu egykori udvari költője, aki vad xenofóbiájáról híres – a magyarokat, a zsidókat és a romákat egyaránt gyűlöli -, hangsúlyozta, hogy nem egy román, hanem egy cigány követte el a gyilkosságot. Büszkén utalt arra, hogy már számtalanszor követelt határozott fellépést a cigánybűnözéssel szemben. Még egy törvényjavaslatot is beterjesztett, amelyben megtiltaná, hogy a cigányokat romáknak nevezzék, nehogy egy kalap alá vegyék őket a románokkal. Azt is indítványozta, hogy a dákóromán történelmi múltat nem eléggé tisztelő magyarokat tessékeljék ki az országból: ha jószántukból emigrálnak, még pénzjutalmat is kapnának az államtól. Nos, ez a politikus vezeti a Rómába induló parlamenti delegációt, amelynek – a kormányfői látogatást nyomatékosítva – a román-olasz feszültség feloldásán kell munkálkodnia.
Szerintem Tudor személye az itáliai eseménysorozatban kulcsfigurává vált. Azzal, hogy éppen ő akarja cigányellenességgel kiváltani a románellenességet Olaszországban, és a tömeges kitelepítések lehetőségével egyetért, megmutatta: az idegenek elleni hadjáratnak akármelyik uniós ország állampolgárai áldozataivá válhatnak. Gondoljunk bele: az itáliai eseményeken felbuzdulva, a brit miniszterelnöktől is bevándorlás elleni intézkedéseket követelnek bizonyos körök. Akadhat egy Angliában tartózkodó lengyel, aki bűncselekményt követ el, és máris megvan a tömeges kitoloncoláshoz a köztámogatás. Aztán meg ne felejtsük, hogy Olaszországban egy büntetett előéletű magyart is felkényszerítettek a budapesti járatra. Itáliában „szerencsére” nem él sok százezres magyar emigránstömeg, de ha egy vagy több törvénysértésből közösségellenes intézkedések születnek, miért zárnánk ki a lehetőséget, hogy valamelyik, velünk szomszédos országban ilyen okkal a kisebbségeket fenyegető lincshangulat alakulhat ki?
Uniós polgárként mélységesen elítélem, hogy kontinensünk egyik legszebb városának környékén improvizált sátortáborok létesültek, amelyek a bűn melegágyai. Az olasz hatóságok talán akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor ennek a „letelepedési” módozatnak az elterjedését nem akadályozták meg. Mostanra az uniós polgárok egyik alapvető joga, a közösségen belüli mozgásszabadság került veszélybe. A vészhelyzet azonban senkit sem hatalmaz fel arra, hogy a bűnözési hajlamot etnikai kritériumokkal kapcsolja össze. Az ilyen kísérletek ugyanis az egyén törvénysértése miatt kollektív számonkérést vonzanak – román és cigány áldozatokkal. Ma.
Holnap lehet ön is a célszemély. Lehetünk mi, valamennyien.
Neumann Ottó, újságíró
