„A Medgyessy-kormány újfent elővette az antiszemita kártyát, a faji, vallási, etnikai alapú sértegetések büntethetőségének tágítását. Emlékezhetünk rá, milyen vehemensen védte a Btk.-ból a rendszerváltás után, 1992-ben törölt régi rendelkezések visszacsempészését Bárándy Péter akkori igazságügy-miniszter, büntetőjogász. Bárándy pontosan tudta, hogy hazugság, amit mond, nevezetesen, hogy ők most megtalálták az alkotmányos formulát. Pedig csupán arról volt szó, hogy a teljesen hiteltelen ügynök-miniszterelnök viselt dolgairól kellett elterelniük a figyelmet. Ehhez jól jött a törvény-előkészítés indulatokat felkorbácsoló folyamata: a gyűlöletpolitizálás. A magukat a szabadságjogok felkent apostolainak valló szabad demokraták ekkor is gondoskodtak arról, hogy az ellenségeskedés egy percre se csituljon.” (Írja Mérlegen a gyűlölettörvény című cikkében Kulcsár Anna a Magyar Nemzet november 7-i számában.)
„A társadalom szenved, elégedetlenkedik, de tűr. Nem hisznek már Bayernek és fideszes társainak, akik az elmúlt években forradalmi lázban égve próbálták minden alap nélkül elhitetni szegény hiszékeny emberekkel, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíció napjai meg vannak számlálva. Szó volt elszámoltatásról, számonkérésről, átvilágításról és büntetőjogi lépésekről… Ma már Bayer Zsolt sem fenyegeti Gyurcsányékat, most ő is a népszavazás mellett agitál… Ráadásul ez az egész történet nem Gyurcsány Ferencről szól, hiszen hívhatnák őt akár Kis Péternek vagy Szekeres Imrének is. És nehogy azt gondolja bárki, hogy Gyurcsánynál nincs rosszabb, hiszen a háttérben ott lapul Horn Gábor… Gyurcsány Ferenc eltávolítása a miniszterelnöki székből valójában pótcselekvés: nem old meg semmit. A jobboldali Magyarország életben maradása csak az MSZP és az SZDSZ hatalmi pozíciójának megtörésével biztosítható.” (Írja Közéleti feljegyzések című cikkében Hunyadi Szabolcs a barikád.hu internetes honlapon.)
