Az UNICEF adatai szerint, évente 50 ezer szexrabszolgát visznek ki Oroszországból. Legalább a felüket erőszakkal, sokakat megtévesztéssel bírnak rá az útra.
Nyugat-Európa nemcsak az orosz lányok célállomása. Szerte Kelet-Európából érkeznek a jobb megélhetésben reménykedő nők, hogy aztán rádöbbenjenek: nem bébiszitternek, nem is munkásnőnek van rájuk szükség. Aki ellenállni merészel, azt megverik, megerőszakolják, bezárják, irataitól megfosztják. Nem tart sokáig, amíg mindenkit betörnek. Sokan vannak. Becslések szerint a nyugat-európai prostituáltak 80 százaléka már külföldi. Nemzetközi szervezetek felméréséből az derül ki, hogy évente újabb és újabb százezreket importálnak.
Időről időre végighullámzik a világon egy-egy nagyobb botrány szele, hogy aztán következmények nélkül gyorsan elcsituljon. Idén például a finn rendőrség figyelt fel az orosz prostituáltak nagy számára, szinte ellepték a szállodákat. Az egyik lefülelt, oroszok vezette szervezet 15 finn városon kívül Nagy-Britanniába és Norvégiába szállított lányokat.
Botrányba keveredtek orosz diplomaták is, akik állítólag nemcsak a nők beutaztatását, de elszállásolásukat, sőt foglalkoztatásukat is megszervezték Finnországban. Ez nem olyan meglepő az után, hogy az év elején olyan CD került nyilvánosságra, amely vezető orosz politikusok és üzletemberek szexuális szokásairól és kiszolgálásáról rántotta le a leplet.
A tel avivi és a jeruzsálemi rendőrségnek is az orosz lányok tömege okoz fejfájást. Az „import” szervezetten működik: van, hogy a nők hada a fegyverszállítmánnyal együtt Egyiptomon át érkezik a tevekaravánnal. Állítólag évente háromezer orosz lányt kényszerítenek itt prostitúcióra. Az izraeli rendőrség tudni véli, hogy az orosz lánykereskedők 21 millió dollárt költenek a lányok szállítására és betörésére. A maffia bevétele ennél nagyobb: több mint 60 millió dollár.
Magyarország szégyenlősebb az adatok és tények tálalásában. E nélkül is tudjuk azonban, hogy az orosz és ukrán prostitúció jelen van nálunk is. Érdekes módon az amerikai külügyminisztérium korábbi adatai szerint 150 ezer embert érint a hazánkon keresztül zajló embercsempészet.
Moszkvai lapok tudomása szerint az orosz lányokat a legnagyobb számban New Yorkba, Litvániába, Lengyelországba, Csehországba, Olaszországba, Görögországba, Törökországba és az Észak Kaukázusba szállítják. Az Egyiptomba érkezőket az arab világ más szegleteibe is eljuttatják. A messzi Távol-Keletről a legtöbben Kínában kötnek ki.
A közelmúltban a mariföldi Joskar-Olában történtek hívták fel a figyelmet a prostitúció exportjára. Befejeződött annak a bandának a pere, amelyik az Európai Unió országaiba szállította a lányokat Mariföldről, Csuvasföldről, Tatárföldről és a Kirovi területről. A korábban a rakétacsapatoknál szolgált őrnagy és egy tartalékos százados turista irodájukat, a „Pumát” 2004 óta prostituáltak kiszállítására használták. Több mint kétszáz 22-33 éves nőt adtak el, mindegyikért 2300 eurót kaptak.
Mint az egyik tanú elmondta, Európában minden lány mellett volt egy strici, aki beszedte a bevételt, s, ha elégedetlen volt, büntetéseket szabott ki, ingyen munkára késztette a lányokat vagy eladta őket.
Kiderült az is, hogy a lányok beszervezése mindig azonos forgatókönyv alapján történt. Az utcán egy külföldi megkörnyékezte őket, biztos állást kínált, és színesen ecsetelte azt az életet, amely vár rájuk. A meggyőzött lányokkal szerződést kötöttek, beszerezték az útlevelet, a vízumot, a repülőjegyet, méghozzá ingyen. Pontosabban azzal a feltétellel, hogy a szerződést kötők fizetésükből majd visszatérítik a kiadásokat. Külföldön az érkezőktől rögtön elvették az útlevelüket. A lányok futtatóiknak jövedelmük 50-70 százalékát voltak kötelesek leadni, a többi elment a szálláshelyre és az élelemre. A lebukott banda tagjai 8-tól 15 évig terjedő börtönbüntetést kaptak.
Az orosz sajtót leginkább annak a lánynak a kálváriája döbbentette meg, aki 15 évig tartó szexrabszolgaság után került elő. Egy távol-keleti kisváros bűnügyi rendőrségi főnökének a lányát még 1991-ben rabolták el, amikor a kilencedik osztályba járt. Évekig tartották fogva különböző orosz városokban, addig verték, addig erőszakolták, míg meg nem tört. Végül Törökországban kötött ki, ahol bordélyházba került. 31 éves volt már, amikor egy török kliense megszánta, papírok nélkül feljuttatta egy Odesszába tartó hajóra, végül Kijevben az orosz követségen kért segítséget. Innen már rövidebb út vezetett haza az apjáig.
Az ilyen menekülések azonban ritkák. Az orosz prostituáltak túl kiszolgáltatottak ahhoz, hogy lázadjanak, meneküljenek, vagy segítségért merjenek fordulni.
Barabás Péter
Népszava Online
