Nyolcvanhét éves korában kedden Milánóban meghalt Enzo Biagi, az olasz sajtó legendás alakja.
Biagi az elmúlt hatvan évben szinte valamennyi jelentős olasz lapnál vezető szerkesztőként vagy publicistaként dolgozott. Évtizedek óta elképzelhetetlen volt műsorai nélkül az olasz közszolgálati televízió, a RAI is. Számos történelmi és szociográfiai munkát is írt, továbbá filmkritikusként is letette a névjegyét.
Enzo Biagi partizánként harcolt a II. világháború utolsó éveiben, majd 1945 áprilisában a szövetségesek rádiójának bemondójaként kezdte pályafutását Bolognában. Újságíróként mindenekelőtt a Corriere della Sera és a La Repubblica című lapok forrtak össze a nevével, de már 1961-ben ő vezette a RAI híradóját.
Később elsősorban tv-s vitaműsorairól vált híressé.
Az 1990-es évek elején külön programot szentelt a közép-kelet-európai változásoknak, valamint az olasz közéletet romba döntő korrupciós botránysorozatnak, a „tangentopolinak”.1995-től 2002-ig övé volt az Il Fatto (A tény) című, 814 adást megért műsor, amelyet az olasz tv-nézők minden idők legjobb aktuális tv-programjának választottak.
Az Il Fatto okozta az elmúlt évek egyik leghangosabb sajtóbotrányát is: miután Biagi interjút készített az akkori kormányfőt, Silvio Berlusconit keményen bíráló Roberto Benigni filmszínész-rendezővel, a miniszterelnök – két további neves szerkesztővel együtt – letiltatta a RAI műsoraiból, arra hivatkozva, hogy „bűnös módon használja a köztelevíziót”.Ezt követően Biagi csak öt év után, az idén áprilisban térhetett vissza, jelképes módon: az antifasiszta ellenállásról készített műsort a RAI hármas csatornáján.
Könyveiből megismerhető a XX. századi olasz történelem, annak hírességeivel együtt. Interjúkötetei közül kiemelkedik a Marcello Mastroiannival készült Szép élet (La bella vita). 2004-ben nagy sikert aratott Az én Amerikám című könyvével, amely az amerikai mítosszal és a Bush-jelenséggel foglalkozott. Három képregényt is írt Olaszország, illetve Róma történelméről.
