A dzsihadista lázongásoktól, a kilenc hónapon át tartó utcai kormányellenes tüntetésektől és a bármelyik pillanatban kipattanható háborútól menekülve zsúfoltak Bejrút éjszakai szórakozóhelyei. Jól öltözött fiatalok elektronikus zenére táncolva pezsgősüvegekkel mulatják át az éjszakát, ezzel elterelve a figyelmet a Libanonban kialakult krízishelyzetről.
Scrambled EggsA fiatalok egy kisebb csoportja passzivitás helyett a zenével is fel akarja hívni a figyelmet az instabil politikai helyzetre. A Scrambled Eggs elnevezésű négytagú zenekar számai például olyan szövegekkel íródtak, mint „bezártak egy pincébe, s ez vált a menedékemmé”. A csapat a Basement nevű szórakozóhelyen lép fel, amely egy pincehelyiségben található, s a tavaly nyári izraeli rakétatámadások során a „föld alatt biztonságosabb” szlogennel csalogatta a fiatalokat.
Bár a háború és a gazdasági megtorpanás a legtöbb libanoni fiatal életét megkeserítette, Bejrútban több olyan rockzenekar is alakult, amelynek célja az, hogy megmutassák, Libanon nem csak popénekesnőket tud adni a zenei világnak. Ezek a zenészek egyéb művészekkel együtt azon dolgoznak, hogy a tradicionális keleti és a modern nyugati kultúrát ötvözzék. A helyzet olyasmi, mint Amerikában az 50-es és 60-as években: a konzervatív társadalmat a vallás és az ideológiai hidegháború tartja kordában, s a rockzene jelentheti a szabadságot.
Az úgynevezett cédrus forradalom 2005-ben zajlott, amikor is tömegek vonultak Bejrútba a szíriai megszállás és az ország vallási megosztottsága ellen tiltakozva. A szíriaiak kivonulásával együtt kialakult kreatív és intellektuális fellángolást azonban hamar elfojtották, amikor Libanon a környező országok rivalizálásának színterévé vált. A tavaly nyári izraeli háború, az Irán és az Egyesült Államok közötti huzavona a libanoni kormányt illetőleg azt eredményezték, hogy a tehetséges fiatalok tömegesen hagyták el az országot.
A Libanonban maradt fiatalok közül azon kevesek, akik változást akarnak, megpróbálják a zene és a művészetek révén felhívni a figyelmet arra, milyen egy bizonytalansággal és erőszakos változásokkal teli országban élni. Ők azonban a kisebbség, a többség csupán a túlélésre törekszik. Hiszen Bejrútban már hozzászoktak ahhoz, hogy a várost tízévente teljesen lerombolják, majd újjáépítik. Így a fiatalok többsége továbbra is inkább passzivitásba vonulva az átmulatott éjszakákkal próbál elfelejtkezni a valóságról.
(Time)
