Ungváry Krisztián: értelmes és eredményes az iratfeltáró bizottság munkája
Eredmények lesznek az ügynökügyben. Ungváry Krisztián, a Kenedi-bizottság tagja a STOPnak elmondta: nagyon hasznos volt eddig az iratfeltáró bizottságban végzett munkája. A történész továbbá beszélt a pártok aljas paktumairól, valamint arról, hogy a népszavazási dömping miként vezethet a politikusok „felakasztásához”.
STOP: A titkosított ügynökadatokat feltáró bizottság munkájáról nem beszélhet, mert megállapodtak abban, hogy erre csak az elnök, Kenedi János jogosult. Korábban azt nyilatkozta, addig vesz részt az iratfeltárásban, ameddig a politika nem szól bele a munkájába. Meddig dolgozik?
Ungváry Krisztián: Ha hagyják befejezni, a végéig. Egyelőre semmi okot nem látok arra, hogy idő előtt fel kelljen állnom. Más kérdés, hogy ez az egész bizottsági működés politikai döntés kérdése. Ezt az érintettek bármikor megváltoztathatják.
– Mikor jön ki az első jelentés?
– Nem tudom megmondani.
– Eredményes és értelmes lesz a munkájuk?
– Bármi történik is, a munkánk eredményes lesz. Eredmény és értelem nélkül még nem dolgoztam soha. Ha holnap nem tudnék már dolgozni egy percet sem, akkor is olyan sok mindent tapasztaltam eddig, hogy nekem személy szerint megérte. Másrészt pedig a magyar választópolgároknak is meg fogja érni.
– A rendszerváltás óta egyre kevesebben vesznek részt nemzeti ünnepeinken. Egy év óta pedig csak páran lézengenek. Lassan rendőrségi akcióterv lesz minden egyes ünnepünk.
– Ez egy veszélyes folyamat. A probléma a társadalom és a politika viszonyában van. A politizálástól, a politikai vélemény nyílt vállalásától az emberek jó része elzárkózik, mert a magyar politikát nagyon gyenge minőségűnek tartják. Ha mégis vállalják, inkább a jobboldalon, mert ott van valamiféle pártokhoz kötődő vallásos hit. A politikai vélemények vállalása és a szavazáson való részvétel nélkül ez a rendszer nem működtethető. Ha az emberek nem mennek el azokra a helyekre, ahol a politikai véleményüket is kifejezik – ide tartozik március 15-e és október 23-a, hiszen ezek a jelenlegi államforma alapértékeit is képviselik-, tehát ha ide nem megy el senki, csak az elmebetegek, akkor ezt az országot az állambiztonság és a titkosrendőrség fogja egybetartani. Ez pedig nem kívánatos.
– „56 kapcsán ma is hajmeresztő interpretációkat hallunk. Engedjen meg egy személyes élményt. 1997-ben érettségiztem, ekkor tanultuk a gimnáziumban „56-ot. A történelemtanárom megkövetelte, hogy ellenforradalomnak mondjuk „56-ot. Ráadásul a politikai elit is nap, mint nap él olyan történelemértelmezésekkel, amelyek nem fedik a valóságot. Így nehéz lesz a felnövekvő generációkat tisztánlátásra tanítani.
– Megfordítanám a kérdést, bár cinikusan hangzik. Hogyan várjuk el, hogy ne így legyen? Ez egy szomorú, de természetes állapot. Nem várhatom el a múlt politikai elitjének érintettjeitől, hogy ne hazudjanak. Csak hazugsággal lehet a mai magyar politikában jelenlétüket indokolniuk. Minden országban, ahol megdől egy rendszer, a bukás utáni évtizedek ilyenek. Szomorúak, hazugságokkal terhesek. Az igazi szembenézésre akkor kerül sor, amikor az a generáció, amelyik a múlt rendszerben szocializálódott, lelép. Magyarországon tizenhét év telt el a rendszerváltás óta, ehhez képest csoda, hogy én szabadlábon vagyok, csoda, hogy sokan sok kérdést fel tudnak tenni, és ráadásul a társadalom egy része nagy szimpátiával fogadja ezeket. A helyzet nem tragikus. El fogunk jutni odáig hosszú évek alatt, hogy az ilyen konfliktusok a múlté lesznek.
Baloldali történelemhamisítás
Nemrégiben a szocialista Havas Szófia – aki egyébként Horn Gyula unokahúga – a HVG-nek adott interjújában azt mondta: „1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva”.
– De nemcsak azok értelmezik a múltat sajátosan, és saját aktuálpolitikai érdekeiket szolgálóan, akik a múlt rendszer itt maradt „darabjai”, hanem az új politikusi nemzedék is.
– Ez nem elsősorban a baloldal problémája. A baloldali múlthamisítás, tehát „56 ellenforradalmasítása, alapvetően nem a fiatalokra jellemző. Havas Szófia esete kirívó, ami a családi hátterével magyarázható. Ezen nem lepődöm meg. A probléma az, ha vállalja ezt a véleményét, akkor az erről szóló diskurzusban is vállalnia kéne neki, és a pátjának is. A fiatalságnál a befogadó-képesség erre nulla. Ezzel szemben a jobboldali vagy szélsőjobboldali elmebetegségekre sokkal nagyobb a fogékonyság. Itt nem a Che Guevara pólós tömeg a riasztó. Sokkal jobban kell félni az árpádsávos, illetve „nagy-magyarországos” tömegtől, amelyik azt sem tudja, hogy mit jelent ez az egész. Azért hordja, mert valahol polgárpukkasztó, nyugat-ellenes, rendszer-ellenes és lázadó. Ami Nyugat-Európában szélsőbaloldali válasz a fogyasztói társadalomra, az nálunk szélsőjobboldali.
A folytatásban a politikai elit aljas kompromisszumairól lesz szó, illetve arról, hogy miért vezethet a népszavazási dömping a politikusok „felakasztásához”.
Szerző: Apáti-Tóth Kata | egyéb írások a szerzőtől 
