Bush elnök volt az, aki a szeptember 11-i merénylet után egy évvel átalakította Amerika védelmi stratégiáját, hogy figyelmeztessen minden nemzetet, amely nukleáris fegyverek kikísérletezésén fáradozik: megelőző csapással találhatja magát szemben.
Ez azonban 2002 őszén történt, és a világ akkor még nagyon másképp nézett ki, mint 2007 őszén. Most, öt év múltán úgy látszik, hogy sokkal nehezebb a nukleáris ambíciókkal rendelkező, de az atomsorompó egyezmény betűjét betartó országok kezelése, mint ahogyan az annak idején tűnt.
Most Izrael alkalmazta Bush elnök elvét, úgy döntve, hogy nem tolerálhatja Szíria feltételezett igyekezetét, hogy az nukleáris reaktort építsen fel. Érdekes szerepcserére vall, hogy ezúttal maguk Bush elnök személyes tanácsadói próbálták rábeszélni Izraelt, hogy önmérsékletet tanúsítson, mondván, hogy az ország szándéka nem elég egyértelmű ahhoz, hogy ez katonai beavatkozást tegyen indokolttá. Ez ugyanaz a logika, mint amely alapján az iraki beavatkozás jogosságát is meg kellett volna kérdőjelezni annak idején, mondják Bush kritikusai.
Talán még hónapokat vagy éveket kell várnunk ahhoz, hogy a Szíria elleni akció részletei napvilágra jöjjenek. Mindenesetre feltűnő, hogy azok a közel-keleti országok, amelyek rendre el szokták ítélni az izraeli támadásokat, most hallgatnak. Úgy tűnik, őket is aggasztotta, ami a szíriai sivatagban folyt. Azután még az is kérdés, hogy Észak-Korea részt vett-e a programban, és ha igen, akkor hogyan – ugyanis a reaktortervek nagyon hasonlítanak arra, amelyet Kim Dzsong Il kormánya készíttetett plutóniumdúsításra.
Mindenesetre Bush most sokkal óvatosabb a megelőző csapások alkalmazásával, mint volt 2003-ban, amikor kijelentette, hogy Irak tömegpusztító fegyverek létrehozására tett erőfeszítései igazolják a katonai beavatkozást. A szíriai támadással kapcsolatban nem volt hajlandó nyilatkozni. Iránnal kapcsolatban – amely Washington szerint egyértelműen atombomba előállításán fáradozik – a nyilvánosság előtt úgy nyilatkozik, hogy még bőven van idő a konfliktus diplomáciai megoldására.
Micheal Green, a Nemzetbiztonsági Hivatal Ázsia Osztályának korábbi vezetője szerint azonban Bush nagyon is jól tudja, hogy már csak 15 hónap van hátra. A szíriai megelőző csapások saját két legfontosabb terve – a Közel-Kelet stabilizálása és Észak-Korea lefegyverzése – útjában állhattak. Az izraeliek azonban 5-10 évre előre gondolkoztak Green szerint, és támadásukat egyben Iránnak is figyelmeztető jelnek szánták.
2003-ban még Bush tanácsadói is hasonlóan gondolkodtak. Szeptember 11-e után úgy vélték, Amerika nem tolerálhatja, hogy ellenségeik tömegpusztító fegyverekre tegyenek szert. Azt gondolták, hogy Irak megtámadása elrettenti majd Irakot és Észak-Koreát nukleáris terveik kivitelezésétől, mert nem akarnak majd hasonló sorsra jutni.
De ez nem így történt. Észak-Korea kitiltotta az országból a nemzetközi megfigyelőket, miután Bush megvádolta a kormány egy, a Clinton-kormányzat alatt született nukleáris egyezmény megszegésével. Egy évvel ezelőtt egy nem túl sikeres atombombatesztet is végrehajtottak. Hogy eladták-e nukleáris infrastruktúrájuk terveit vagy azok részeit, egyelőre nem tudjuk biztosan.
Irán szintén előrefele menekült, uránium dúsítására képes centrifugák építésével – annak ellenére, hogy az USA nemzetbiztonsági hivatala szankciókkal fenyegette, és alkalmazta is némelyiket.
A Irakban tartózkodó amerikai hadsereg nem egyértelmű sikerei miatt kérdéses, hogy milyen hitele van annak, ha Amerika katonai támadással fenyeget meg egy másik közel-keleti államot, és hogy hogyan tudná kezelni a támadás következményeit. Mindenesetre az elnök, aki öt éve még egyfolytában a Szaddam Husszein kezében levő veszélyes fegyverekről beszélt, most Iránnal és Szíriával kapcsolatban sokkal visszafogottabb.
Ahhoz pedig, hogy Észak-Koreát rávegye nukleáris fegyverzete feladására, annak is utána kell nézni, mit adott el más országoknak. Ez pedig Szíria bevonását jelentheti az ügybe, még mielőtt azok megválaszolnák, mit is építettek valójában a sivatagban.
