Kertész Imre Sorstalanság című műve ihlette a Tempus Fugit német-francia társulat első előadását, amelyet az Első lépések című francia színházi fesztiválon mutattak be a Théatre du Soleil-ben.
A Párizs melletti, vincennes-i erdőben található egykori lőszerraktárból lett világhírű színház – míg saját társulata külföldön turnézik – igazi közönséget biztosít több mint egy hónapon át, társulatonként tíz alkalomra az általa kiválasztott előadásoknak. Az idei fesztiválprogram egyik darabja a Raconte-moi (Meséld el nekem!) címet viseli, amelynek Kertész Nobel-díjas regénye adja az alapját. A rendező, Carolina Pecheny-Durozier eredetileg színésznő, korábban hat évig játszott a Théatre du Soleil-ben, orosz-lengyel zsidó családból származik. A fiatal művésznőt a Sorstalanságban két dolog ragadta meg. Az egyik a narrátor szemszöge, amelyet az előadás is megtartott, azaz, hogy a néző az elején nem tudja, miről is van szó valójában, lépésről lépésre szembesül a holokauszt szörnyűségeivel. A másik a regény képszerűsége, ennek elemeit is igyekezett átültetni. Az első részben 5 pantomimjelenetben 5 személyiséget mutatnak be a szereplők. Jelenetük végén mindannyian valamilyen ismeretlen cél felé indulnak. Az auschwitzi tábor már sokkal jelképesebb formában, elsősorban táncszínházi elemek alkalmazásával jelenik meg, míg az előadás végén hallhatjuk a Sorstalanság utolsó sorait a szabadság és a sors ellentétéről és arról, hogy miért nem hasonlítható a pokolhoz a koncentrációs tábor.
MTI-információ
