Népszabadság * Tudósítónktól * 2007. november 4.
Idegenellenes felvonulást rendeztek Moszkvában a „nemzeti egység napján”, amely a posztszovjet Oroszországban a bolsevik forradalom helyett a „megbékélés napja” néven került a naptárba. A szélsőséges szervezetek második alkalommal kaptak hivatalosan engedélyt az „Orosz Felvonulásra”, amely legalább annyira kormány-, mint idegenellenes.
– Gyerekek, akkor Oroszország az oroszoké, az jöhet, de a Moszkva a moszkvakiaké most nem kell, mert jönnek velünk más városokból is – instruálta a Illegális Migráció Elleni Mozgalom (DPNI) fiataljait egy férfi olyan náci egyenruhában, mintha egy alacsony költségvetésű háborús tévéfilmből lépett volna elő. Talán ezért sem tartották be az utasításait a tüntetők tegnapi idegenellenes felvonuláson, a „nemzeti egység napján”. A november 4-i ünnepet Vlagyimir Putyin hozta létre három éve – Minyin és Pozsarszkij egy népmozgalom élén hivatalosan ezen a napon szabadította fel Moszkvát 1612-ben a lengyel uralom alól -, egy elnöki ukázzal megszüntetve november hetedikét, amely a posztszovjet Oroszországban a bolsevik forradalom helyett a „megbékélés napja” néven került a naptárba.
A szélsőséges szervezetek második alkalommal kaptak hivatalosan engedélyt az „Orosz Felvonulásra”, amely legalább annyira kormány-, mint idegenellenes.
– Mit vár Putyintól, az egy balti zsidó, persze, hogy az oroszok ellen dolgozik – mondta a Moszkva folyó partján kedélyesen menetelő férfi, miközben a tömeg „Orosz földön orosz hatalmat!” skandált. Az ötezer tüntető között nem annyira a bőrfejűek, mint inkább átlagos külsejű középkorúak, idős asszonyok és fiatal lányok domináltak. – Azért jöttem el, mert elegem van abból, hogy zsidók vannak a kormányban – vonja meg a vállát egy asszony, mintha az almás pite receptjéről beszélne. A Moszkva mellett élő negyvenes háztartásbeli szerint a háború után betelepült lengyel zsidók utódai mindent magukhoz ragadtak. Nem, a cári Oroszországban nem voltak zsidók, mondja, majd a további beszélgetést azzal hárítja el, hogy ő nem filozófus, történelemből pedig gyenge, mert a „zsidók nem engedik, hogy megismerjük a múltunkat”.
Annak ellenére, hogy nem fővárosi nem zavarja, hogy elvbarátai Moszkvát a moszkvaiaknak követelik. Helyesli, hogy a városon kívülieknek rendelet tiltsa a moszkvai lakásvásárlást. Igaz, őt nem fenyegeti a veszély, hogy szert tegyen a négyzetméterenként átlagosan négyezer dollárért kínált fővárosi lakások valamelyikére.
A zsidók mellett a fő ellenség természetesen a Kaukázus. A csecsenek és az azeriek rátelepedtek a piacokra, felverték az árakat, mondják. (Ehhez viszont nem kell a szélsőséges tüntetőkig menni: az állami televízió lényegében ugyanezt sugallja, mint ahogy a külföldiek kiskereskedelemben való foglalkoztatásának idén életbelépett tilalma is.) – Én vagyok itthon, ők vendégek – magyarázza egy néni, hogy a csecsenekkel szemben miért kéne, hogy több joga legyen. Igaz, ők orosz állampolgárok – hiszen Csecsenföld két háború árán Oroszország része maradt – de „hálásnak kell lenniük, amiért Oroszország oktatta és nevelte őket”. – De félreérti, ha azt gondolja, hogy mi gyűlöljük az többi nációt – biztosít a néni, aki elmondása szerint egykor mérnökként rakétákon dolgozott.
– Gyűlölöm az összes köcsög kaukázusit, egyszer ellopták a mobiltelefonomat – határozza meg világnézetének alapját egy tizenöt éves fiú. Jól fésült haj, szemüveg, az első pattanások. Hogy ki nem orosz, azt bőrszínből lehet megállapítani, mondja. Bár, nem derült ki, hogyan különböztet meg egy magyart egy orosztól, ám kiderült nem is kell:
– Voltam Budapesten a nyáron, a magyarok becsületes szlávok – bólint elismerően a fiú, aki az iskola után a Szövetségi Biztonsági Szolgálat akadémiáján szeretne továbbtanulni.
A szemerkélő hóban egy szőrmebundás asszony kínaiakat és zsidókat hazazavaró plakátot lengetve próbálja meggyőzni a rendőröket, hogy álljanak a tüntetők oldalára. – Holnap aztán ők tartóztatják le a ti gyerekeiteket – kiáltja feléjük, eredménytelenül.
Az Ukrajna szállónál felállított pódiumon felszólalók a felvonulás sikeréről és az országot eladó hatalomról beszéltek. Andrej Szaveljov parlamenti képviselő az újabb felvonulás előkészítésére szólított fel: mindenki hozzon magával még tíz igaz oroszt – javasolta.
– Maga magyar? Én Liszt Ferenc rokona vagyok – súgta oda büszkén egy Liszt Ferencnek látszó férfi, miután egy cetlit juttatott el a pódiumra, amelyben azt ajánlotta, hogy ezentúl március 15-én is vonuljanak fel az igazi oroszok. – Az a kedvenc szentem napja – magyarázza. Hogy ő Liszt Ferenc rokonaként talán nem is tetszene az oroszoknak, legyint. – Maga nem ért semmit, itt az orosz lélekről van szó – kezdte volna magyarázni, ám felharsant az igazi oroszok hangja: húzzon haza minden feka!
(Ny.G.)
