Nemzet és irodalom
A magyar irodalom legkevésbé a drámaírás terén jeleskedett. A kecskeméti paraszt-iparos család gyermeke, Katona József teremtett nemzeti drámát a Bánk bán történetéből, holott azzal már mások is foglalkoztak, kísérleteztek előtte, igen csekély eredménnyel. Katona sem így kezdte, más, korábbi írásai, drámái, drámakísérletei érlelték meg benne az igazi drámát, a magyar tragédia felismerését és azt a képességet, hogy a történelmet, jelenkora magyar nyomorúságait is beleszőve, egységes, logikus és hatásos drámaszerkezetbe tömörítse. Az sem véletlen, hogy a nemzeti dráma éppen ekkor, a reformkort közvetlenül megelőző években született. Első változata 1815-ben, a végleges változat 1819-ben készült el, és először 1820-ban adták ki. Katona műve nem lett irodalmi siker a maga korában és még hosszú évekig. A cenzor nem engedélyezte bemutatását, az Erdélyi Múzeum Döbrentei Gábor kezdeményezte pályázatán nem ért el eredményt, még egy szerény dicséretet sem kapott. Úgy lehet, a kor művelt magyarjainak sem volt még fülük kihallani a tragédiából a magyarság tragédiáját. Az egykori dabasi jurátus visszavonul Kecskemétre, és nem ír többet.
Pedig a Bánk bán három lelki alkatában, jellemében kiválóan megformált magyar, Bánk, Petúr és Tiborc személyében, valamint a magyarságon uralkodni vágyó, az országot kifosztó, a magyar népet nyomorba döntő idegenek, a „jó merániak” udvari tobzódásában valóban a magyar történelem sűrítményét láthatjuk.
Bánk szerepében a hűség, a tisztesség és a törvényesség kereteiben vergődő nagyúr áll előttünk, aki jól látja az ország bajait, népe nyomorúságát, de tűr, amíg a nemzeti és a magánkínok össze nem adódnak indulataiban, s a királynő, a meráni Gertrudis gyilkosává nem válik, s meg nem hasonlik önmagával is. Petúr alakjában a sértett nemesi öntudat, az örök magyar lázadó, mondhatnánk így is: a magyar nemzeti radikalizmus igazsága kap hangot, s ért a kardforgatáshoz, bátorsága is, elszántsága is megvolna, ám nem ért a konspirációhoz, a szervezkedéshez, Bánk is csendesíti, s végül indulataival magára maradva, ő is áldozat lesz. Tiborc a nyomorúságban, kifosztottságban tengődő jobbágyság panaszát szólaltatja meg kíméletlenül – még a nemes úr és a jobbágy patriarkális kapcsolatát kihasználva. Feltűnő, hogy a drámában éppen az ő panaszbeszéde a legszebben és legteljesebben kidolgozott szövegrész, arról van szó benne, hogy egy országot háború nélkül is ki lehet fosztani: „A jó merániak azt háború nélkül is megteszik; mert hisz a zsidók eleget fizetnek; akiket tulajdonképpen tán nem is lehetne embernyúzóknak nevezni, nyúzásra bőr kivántatik, holott azt a merániak magok lehúzták már csontjainkról; így tehát ezek a húsba kéntelenek bemetszeni.”
A Bánk bán ősbemutatója Katona halála után, 1833-ban volt Kassán. A budai Várszínházban 1835-ben mutatják be, az első a nemzeti színházi előadást 1839-ben tarthatták meg. A dráma színpadra állítását a szabadságharc leverése után betiltották, népszerűsége azonban egyre nőtt. Az Erkel Ferenc alkotta operaváltozatot 1861 óta játsszák, sikerrel. A dráma, operaváltozatával együtt, visszavonhatatlanul a nemzeté.
Bíró Zoltán
