Népszabadság * Schwartzenberger István * 2007. október 31.
Tornáztak egy keveset a tyúklábmintás mákosban és molinóban
Kép: MTI – Földi ImreHagyó Miklós főpolgármester-helyettes tegnap felavatott egy sportudvart. A sportudvar – amelyet Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes avatott fel – a fővárosi önkormányzat, az FKF Zrt. valamint a Főkert támogatásával újult meg. A munkálatok eredményeképpen – áll az esemény meghívójában – egy korszerű, esztétikus és biztonságos sportpálya jött létre. Na, ezt avatta fel tegnap pontban kettő órakor Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes.
Talán kicsit sok is a „hagyózásból”, de ennek a sportpályaavatónak valójában ez a lényege. Itt most nem a produktum volt a lényeg, hanem az, hogy fel lehetett avatni, méghozzá egy olyan helyen, amelyre menten rábukik a sajtó, az összes fotós, kamerás, mikrofonos ember. Ha ugyanis ezt a sportpályát egy kőbányai lakótelep szegletében vagy egy közeli iskola mellett, esetleg egy rekultivált hulladéktemető helyén avatja fel ugyanez az ember, akkor, legfeljebb csak a helyi lap számolna be arról, hogy a sportpálya „felavatásra került a főpolgármester-helyettes által”. Mindenki más magasról tenne az egészre.
Csakhogy ez a meghívó a 1108 Budapest, Maglódi út 129. szám alá szólt, ahol történetesen egy magas fallal és szögesdróttal precízen elhatárolt intézmény áll, amelynek hivatalos neve: Budapesti Fegyház és Börtön. Raboknak épült ugyanis az a 370 négyzetméter felületű sportpálya, amely teljes talajcserén esett át valamint a hozzá kapcsolódó 450 négyzetméternyi terület, amelyen parkosítási munkát végeztek, míg a sétaudvar fennmaradó részét kőzúzalékkal borították. „Az épületben elhelyezett 900-950 fogvatartott szabad levegőn tartózkodásának, sport- és egyéb kulturális programjának megvalósítására szolgáló sportpálya” mindjárt vizsgázott is. Elítéltek hada mutatta be, mire lehet egy ilyet használni. Tornáztak egy keveset a tyúklábmintás mákosban (a börtönterminológia így nevezi a sajátos színű és mintázatú rabruhát) valamint molinóban, abban a melegítőben, amelyet ismer az, aki még volt sorkatona. Az udvaron vannak mindenféle kondicionálásra alkalmas eszközök, hogy az elitéltek jól kigyúrhassák magukat és levezessék fölös energiáikat.
A felújítás sürgőssé vált, mert az udvar – mondták el többen – igen lepusztult az elmúlt évtizedek alatt. Nyilván akkor épült, amikor még Láng Vincét kínozták az alagsorban, vagyis eljárt felette az idő. Aztán kiderült, hogy az elmúlt évtizedek, pontosan csaknem kettőt jelentenek. Mert a börtön sportudvarát 1989-ben tehát pontosan 18 éve adták át.
A sportudvar nagy lépés a hazai büntetés-végrehajtás életében. Ezért a szalagátvágáson – mert ilyen is volt – jelen volt még Dömény Sándor dandártábornok, a bv országos parancsnokának általános helyettese és Frank Tibor dandártábornok, intézményparancsnok. Az is áll a közleményben, hogy „Hagyó Miklós az ünnepélyes átadáson elmondta: fontos, hogy a börtönfalakon kívüli világ ne feledkezzen meg megtévedt polgárairól, és a büntetés idején is emberi környezetben és értelmes elfoglaltságot biztosítson a számukra. A főváros sportéletéért felelős főpolgármester-helyettes kiemelte, hogy az intézmény falain belül zajló sportéletet is Budapest sportélete szerves részének tekinti. A sport közösségteremtő, közösségformáló, feszültségoldó és felszabadító hatásának itt mindenképpen kiemelkedő szerepe lesz, lehet…”
Nem sokkal később özv. Krivalicsné Veronka néni, beosztását tekintve kisnyugdíjas is nyilatkozott az eseményről. Veronka nénivel vigyázni kell, mert indulatos ember, mindenről van véleménye és meglehetősen demagóg módon gondolkodik. Nem is érdemes részletezni, hogy mi a véleménye az elítéltek sportéletéről. Belátja: a megtévedt embereknek is vannak jogaik, és mindez Veronka néni szerint illeszkedik a mai jogállami trendbe. Joga van a kődobálónak, barikádépítőnek, kukaborogatónak, kocsifelgyújtónak és a zsidózó árpádsávos-lengetőnek. Joga van az elítéltnek is, kell neki sportudvar, virágos füves sétatér, feszültségoldó, közösségépítő rekreációs zóna. Mindazon által a néni szeretne Hagyó főpolgármester-helyettes figyelmébe ajánlani néhány játszóteret és iskolai sportudvart, tucatnyi bezárt és lakóparknak eladott sportlétesítményt, amely jelenleg is kitűnően jelképezi Budapest sportéletét.
Nem egészen érthető Veronka néni fanyalgása. Inkább az a kérdés, hogy mi lesz a zsebesek-sikkasztók rangadójának végeredménye, valamint, ha átrepül a kerítésen, ki rúgja vissza a pöttyöst?
