Újságot vett nézeteihez a milliomos vállalkozó – „Heveny felhangoltság” miatt nem büntethető a rágalmazás
Népszabadság * Romhányi Tamás * 2007. október 31.
Szeszák Zsolt a Friss Hírnök szerkesztője volt, majd a szereplője lett
Kép: Kőhalmi PéterNyolc hónap alatt csaknem tízmillió forintot költött ismert politikusok és üzletemberek származását firtató szövegeinek közreadására egy abaújszántói vállalkozó, aki nézeteinek publikálására vásárolt egy hatezer példányban megjelenő miskolci hetilapot. A Friss Hírnök című újság időközben megszűnt, a korábban publikált szövegek ma már az interneten sem érhetők el, a bíróságon azonban még folyamatban van egy, a vállalkozó ellen indított kártérítési per.
A történteknek büntetőjogi következményük nincs, miután a szövegíró laptulajdonosról orvos szakértő állapította meg, hogy büntethetőséget kizáró elmebetegségben szenved.
Braun Miklós volt laptulajdonos nem is olyan régen még valóságos vállalatbirodalmat irányított. Az 52 éves abaújszántói férfi Nektár Kft. nevű élelmiszer-feldolgozó cége csaknem százfős nagyvállalkozássá nőtte ki magát, egy időben övé volt a miskolci Vigadó, és egy bécsi székhelyű vállalkozásban is érdekeltséget szerzett. A kilencvenes években a megyei önkormányzat szabad demokrata képviselőjeként politizált. Egy külföldről behozott mákszállítmányában a megengedettnél magasabb ópiumszármazékot mutatott ki a vizsgálat, ami miatt számos eljárás indult cége ellen. Braun Miklós ezt követően egyre gyakrabban beszélt maffiaszerű összefonódásokról. A Friss Hírnök címmel megjelenő hetilapban 2003-ban vásárolt többségi tulajdonrészt.
Az új tulajdonos eleinte csak két-három – általa versnek nevezett – szöveg kéziratát közöltette a lapban, 2004-ben azonban harminc héten át kizárólag az ő írásai jelentek meg. Ezekben egyebek mellett ilyen közlések voltak olvashatók: „Szörnyű lenne a világ számára, ha kiderülne, hogy Magyarországon embereken kísérleteznek, gyógyszereket próbálnak ki az ellenfelükön ezek a zsidó emberek.” „A város vezetőit senki nem választaná meg, ha nem zsidó lenne… mindenkit név szerint fogok nevezni, hogy kik a zsidók Miskolcon, de én keresztény fogok maradni!” Az írások politikusokról és Borsod megye ismert személyiségeiről szóltak, sokszor a származásukat feszegetve, máskor bűnözőként feltüntetve őket, helyenként vaskos trágárságok kíséretében.
A Friss Hírnök az első számától kezdve bulvárlapként működött. Miskolcon a „Hírnök” név mindig is a helyi bulvár szinonimája volt, a lappiacon egymást váltva jelent meg a Heti Hírnök, az Új Hírnök, Színes Hírnök, Új-Színes Hírnök, majd 2002-ben a Friss Hírnök. E lapok szerkesztői rendszerint a „balhés ügyekre” koncentráltak, műfaji kötöttségek nélkül keverték a híreket a szóbeszéddel, minden számban volt meztelen nő és ingyenes apróhirdetés. A Friss Hírnök szerkesztőségét a városban bulvárújságíróként ismert Szeszák Zsolt irányította, aki lapigazgatóként szerepelt az impresszumban. Az új tulajdonos által leadott szövegekhez azonban nem kívánta adni a nevét, 2004-ben kilépett a cégtől, és munkanélküli lett.
– Azt még elfogadtuk, hogy minden címlapon Braun Miklós szerepeljen, hiszen mégiscsak ő fizeti a költségeket – eleveníti fel -, de a szövegeket olvasva sokszor a fogunkat szívtuk, mert színtiszta mocskolódást mégsem lett volna szabad megjelentetni. Volt, hogy a szerkesztő kínjában központozta a szöveget, zsidó helyett „…idó” jelent meg, de a tulajdonos ragaszkodott a szó szerinti közléshez. Egy alkalommal a bécsi lakásán tartott értekezleten azt mondta, az effajta öszszefüggések kimondására nagy szükség van, a következményektől pedig ne tartsunk, mert szerzőként övé a felelősség, és neki orvosi papírja van arról, hogy nem büntethető.
Szeszák Zsolt távozása után meglepve tapasztalta, hogy a politikusokkal együtt ő is a versek szereplőjévé vált. Nem sokkal később a korábban 102 forintért árusított Friss Hírnök eltűnt az újságosstandokról, az ingyenessé tett lapot Braun Miklós alkalmazottai terjesztették. Az újságíró – aki a lépés mögött gazdasági visszaéléseket gyanított – feljelentést tett, de az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást. A nyomozás megállapította, hogy a továbbra is hatezer példányban kinyomtatott lap előállításának költségei több mint 12 millió forintra rúgtak, ezt a pénzt Braun Miklós tagi kölcsönként fizette ki, de a kiadótól utóbb csak 3 milliót kapott vissza. Azaz: csaknem tízmillió forintot áldozott „versei” heti rendszeres kinyomtatására. Feljelentésében Szeszák Zsolt utalt a lap gyűlöletkeltésre alkalmas, uszító szövegeire is, ezekre azonban a vizsgálat nem tért ki.
Az újságíró ezt követően magánvádlóként becsületsértés és rágalmazás miatt indított pert, amit a Miskolci Városi Bíróság tavaly januárban azzal szüntetett meg, hogy a vádlott nem büntethető. Az ítélet szerint „a cselekmény idején elmebetegségének heveny felhangoltság fázisa állt fenn, mely állapota képtelenné tette arra, hogy cselekménye következményeit felismerje”. Szeszák Zsolt végül polgári eljárást indított Braun Miklós ellen, ez utóbbi per még jelenleg is tart.
Szerettük volna az egykori laptulajdonos véleményét is megismerni, Braun Miklós telefonos megkeresésünkre először azt mondta, szívesen válaszol kérdéseinkre, két nappal később azonban egy munkatársnője által továbbított faxüzenetben visszamondta találkozónkat. A bíróságra becsatolt iratok szerint a lapnyomtatásra tízmilliót költő egykori vállalkozó ma saját korábbi cégénél alkalmazott, tanácsadóként a minimálbér alig másfélszereséért foglalkoztatják.
