KONDOR FERENC
Enni vagy nem enni
Televízió
Szezonja van így október közepén a vetélkedőknek a különféle csatornákon; az m1-en Gundel Takács Gábor debütál Az örökös című kvízműsorral, a Viasat3 a Sofőrökkel kergeti az őrületbe az embert, s nem utolsósorban a tv2-n végre-végre elindult, alig vártuk már, A nagy fogyás – alcíme: Aki veszít, az nyer -, melyet már hónapok óta hirdetett az adó, így szinte mindent tudtunk jó előre, az újságokból még a versenyzőkkel is megismerkedhettünk hetekkel korábban.
A nagy fogyás című reality show-ról magáról túl sokat nem érdemes írni, minden elemében hordozza az ilyen műsortípus összes undorító jellegzetességét: közönséges és megalázó, mert szereplőit, ha csak lehet, olyan helyzetekbe hozza, vagy pláne kényszeríti, amelyekből csak méltóságuk sérülésével tudnak kikeveredni, bármennyire igyekeznek is. Ilyen volt a második adásban az, amikor a versenyzőknek választaniuk kellett: vagy megeszik a somlói galuskát, és akkor elolvashatják a családjuktól, barátjuktól, szeretőjüktől kapott levelet, vagy ha nem esznek, akkor nem is olvashatnak. A próbát mindenki kiállta, nem ettek (és végül mégis elolvashatták a levelüket), de az egész szituációt rossz volt nézni. Az is szép, amikor a műsor végén, a nők és férfiak szinte semmibe öltözve kénytelenek ország-világ előtt mérlegelni, hogy hány kilót is fogytak az elmúlt héten. Aztán meg a bigbrotheres-valóvilágos szokásos kiszavazós horror. S örömmel jelentjük, hogy már a második adásban összefeküdt két szereplő, nagyjából 230 kiló összsúly feszült egymásnak, bár sajnálatos módon még a pettingnek a, hogy is mondjuk, képzavarral élve, kapujáig sem értek; viszont később kiszavazták a hölgyet, így nem tudni, mi lesz a „kukkolós narratív szállal” a továbbiakban. Aggódunk.
A versenyzőket két csapatra osztották, az egyik edzője Béres Alexandra, a másiké Schobert Norbert – a játék ilyformán megduplázódott, hiszen nemcsak a csapatok versenyeznek (azon belül persze az egyének is), hanem a két fitneszguru is egymással, amelynek lényegét csak úgy tudjuk elképzelni: melyikük fog többet eladni majdan a saját termékeiből, kinek lesz nagyobb a reklámértéke. A guruktól egyébként nem sok tudható meg, aki netán otthon, a képernyők előtt kívánna önmaga megalázása nélkül belevágni a fogyókúrába – nos, az hagyjon fel minden reménnyel. A nagy fogyásból ez irányban semmit nem leshet el, maximum annyit láthat, hogy Béres úrhölgy csapatának tagjai mindenféle magos-müzlis, nem túl bizalomgerjesztő trutymókat esznek, valamint edzenek, edzenek és edzenek, ennek eredményeként az idetartozó Anitának a második héten (bár talán csoda, hogy nem már az elsőn) részleges izomszakadása lett a bal lábában, amit Béres edző első blikkre izomgörcsnek diagnosztizált, feszítette is kicsinykét a sérült lábat, de aztán csak rájött (Anita zokogott a fájdalomtól), hogy ennél picit nagyobb a baj. Schobert edzőnél viszont ehetnek a versenyzők valamilyen étkezési rendszer szerint, s mintha a leterheltségük is másfajta volna, nem tudjuk ezt igazán megítélni. Mindenesetre ez a csapat vidámabb, ami szintén értékelendő nézői szempontból, mert amúgy, ha A nagy fogyás két adásában elfolyt könnyeket a Dunába vezetnénk, komoly másodfokú árvízzel kellene számolnunk.
Az előbbi megjegyzést nem nagyon, csak egy kicsit részletezzük. 1) Ennyi szomorú, az élettől szenvedő és ezért folyamatosan zokogó embert egy helyen még nem láttunk. Elismerjük: szar ügy a szeretteinktől elzárva lenni, miközben még sanyargatjuk is magunkat, mert kövérek vagyunk, de hát vajon mire gondoltak, amikor, tudván a játék feltételeit, mégiscsak jelentkeztek rá. Mondhatjuk erre, hogy azért, mert fogyni akartak. Na de ha fogyni akartak, akkor miért nem kezdték azzal, hogy kevesebbet esznek a mindennapi életükben, s egyúttal felkeresik gyógyszerészüket, kezelőorvosukat, fitneszedzőjüket s az összes többi lehetséges és nem lehetséges egészségügyi szakértőt. Vajon egy épeszű, ám túlsúlyos ember miért egy bornírt televíziós reality műsortól várja súly- és ezzel együtt életproblémáinak megoldását. Rejtély; mint az a férfi, aki közel 200 kilót nyomott, s aki élete megmentéséhez mindenáron mint utolsó szalmaszálba kapaszkodott A nagy fogyásba, de mégsem kerülhetett be, mert gyomorgyűrűje volt, amit ugyan kivetetett, de aztán kiderült: nem is egészséges már. Az embernél nincs semmi csodálatosabb. 2) A másik oldalról persze az jegyezhető meg, hogy a tv2 ezt a „zsírfasiszta” (a kifejezés feltételezhető copyrightja „fighter”-é a blogter honlapról) rémálmot az egészséges életmód és életszemlélet propagandájaként állítja be, melynek hatására tízezrek, sőt százezrek fogják undorral eltolni maguktól a hamburgert meg a sült krumplit (a zsíros kenyér emlegetését szándékosan kerüljük, mert nem akarunk a demagógia fertelmes mocsarába süppedni, noha valójában szívünk egyetlen vágya volna ez), viszont haladéktalanul futkározni kezdenek – szóval így beállítani A nagy fogyást talán nem teljesen helyes, finoman szólva. 3) A szereplők élete amúgy sem ezen múlik, hiszen aki egy, két, három hét után kiesik, az vagy azt csinálja tovább a magánéletében, amit addig (zokogva zabál), vagy végre önakaratából végigvisz valamit; talán sikerrel, talán nem. Most, pillanatnyilag önmagukat gyűlölő, vagy legalábbis önmagukkal mérhetetlenül elégedetlen, meghasonlott (és itt még sok minden jelzőt fölsorolhatnánk) embereket nézhetünk, pedig hímsoviniszta disznóként azt állapíthatjuk meg, hogy ennyi szép arcú, vonzó kövér nőt életünk során egyáltalán nem láthattunk együtt, s férfiszolidaritás elfogultsága nélkül állítjuk, a „srácokkal” sincs semmi baj.
A műsorvezetővel viszont annál nagyobb. Jakupcsek Gabriella a tv2 egyik mindenese lett az idők során, talán nem véletlenül. Itt most nem sok feladata van, de azt borzasztóan oldja meg. Nem számoltuk, de adásonként nagy mennyiségben és jelentőségteljesen hívja föl a figyelmet arra, hogy „óriási a tét”, „a felelősség”, de előtte következetesen úgy üdvözli a két csapat tizenkét tagját (csak emlékeztetőül, nagyjából másfél-két tonnát): „szervusztok, kicsikéim”. Értjük mi a szofisztikált humort, a csipetnyi szeretetteljes iróniát, de azért ez így egy kicsit megterhelő mentálisan, pláne ha szemünket Jakupcsek Gabriella „sótartóira” vetjük – ahogy nagyanyáink nemzedéke nevezte a kórosan sovány kislányok kulcscsontját. Talán ha Liptai Claudia gömbölyűségét vetették volna be a műsor készítői; akkor elhittük volna, hogy tényleg jót akarnak e tizenkét kövér embernek és szerte az országban százezreknek – de így tényleg szemétkedés az egész.
(tv2 – A nagy fogyás, keddenként 21.00)
Élet és Irodalom
51. évfolyam, 43. szám
