Mottónk: „A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”
NOL * Lapzsemle * 2007. október 29.
Cigánynak lenni Magyarországon
Részlet a Népszava Szép Szó mellékletében megjelent riportból:
„Lakatos Zoltánnak volt már egy házassága. Tönkrement, és akkor bújt belé a gondolat, hogy a Mamka anyukájával nem szabad összeházasodnia, nehogy az is félremenjen. De mikor annyi év együtt ment el, egy nap csak megkérte a kezét. Így cigányosodott el a Lakatosné.
Öt évvel ezelőtt a Mamka anyukájának a jobb oldali tüdeje leállt. Azt mondják, ez a fajta betegség jobbára fiatal férfiakat támad meg. Mamka anyukája a váci kórházba került, és az orvos nagyon kedves volt hozzá mindaddig, amíg meg nem látta a Mamka apukáját. Attól fogva alig törődött vele. Azt is mondta, miért épp rajta végeznének el egy ilyen drága műtétet. Akkor vitették föl Pestre, a Korányi kórházba.
A Lakatos gyerekek egyik fele fehér, a másik fekete. A Döncin például egyáltalán nem látni, hogy cigány; tiszta nagyapja, de a nagyfiún, a Zoltánon annál inkább. Öt gyerek, ebből négy még iskolás, és Lakatosnén akárhová megy, előbb elcsodálkoznak, azután meg azt kérdik: és mind egy apától?”
Scipiades Erzsébet >
Operaházi fellépés megalázó feltételekkel? – Az október 23-i gála utózöngéi
A Hírszerző a Magyar Nemzetre és az MTI-re hivatkozva közölte: a múlt hét keddi ünnepi gálán, amelyen az egyedüli szónok Gyurcsány Ferenc miniszterelnök volt – az ünnepség szervezői hozzájárulást írattak alá a fellépést vállaló művészekkel, hogy róluk és családtagjaikról előzetesen informálódhatnak, és az eredményről az intézmény vezetőit is tájékoztathatják.
Számos személyes adat átengedésén túl alá kellett írniuk: hozzájárulnak ahhoz, hogy róluk és családtagjaikról a biztonsági szervek a szükséges mértékig informálódhatnak, és az eredményt adott esetben tudomására hozhatják feletteseiknek.
A Magyar Nemzet szerint az űrlappal szembesülve 10-15 operaházi tag felindultan távozott anélkül, hogy aláírt, illetve szereplést vállalt volna – idézi a Hírszerző a Magyar Nemzetet. Az énekkarból a fellépést vállaló negyven embert a lap szerint komputeres beléptetésük címén a művészbejárónál, a hideg utcán vagy húsz percig várakoztatták.
Wittnerről, Havas Szófiáról, a kincstári történetírásról
Donáth Ferenc, a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének elnöke írta meg véleményét az 1956 értelmezéseivel kapcsolatos villongásokról a Népszavában:
„Ahogy október 23-án, 2007. június 16-án a kormányzati propagandaanyagokon épp úgy, mint a fő ünnepségeken (56-osok tere, Kis-fogház, Kossuth tér stb.) Nagy Imre neve mellett meg sem jelent Maléter Pál, Losonczy Géza, Szilágyi József, Gimes Miklós, Angyal István vagy mások emléke. Idei „divat” a pártelnökök, majd a frakcióvezetők Nagy Imre-házbeli imája, gyertyagyújtása. E hely kultikussá minősítésének jegyében tiltották meg, hogy Havas Szófiát nagy port felvert kijelentése után – „1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen forradalmároknak nevezni” – beszélgetésre hívjam meg az Orsó utcába. (A tiltást kiadók ezzel utóbb óhatatlanul egy platformra kerültek Franka Tiborral és társaival, akik Kerepestarcsán nyilvánították nemkívánatos személynek a képviselőnőt.) Sikerült a PR jegyében az ötvenes évekből visszaidézni az – egyre kevésbé korlátozott mértékű – személyi kultuszt. A társadalomtörténeti tudat és a személyes emlékek szembeállítása a kincstári történetírás velejárója. Ilyen volt a rendszerváltás előtti ellenforradalmazás; – a most Havas Szófia által vallott álláspont – és ilyen ma Wittner Mária törekvése, aki mindenkit a Sátán oldalára sorol, aki nem ért vele egyet. De méltánytalanság egy kalap alá venni a két megnyilvánulást: míg Wittner képviselő asszony erőszakkal is kikényszerítené, hogy a saját fejére kerüljön a glória, addig Havas Szófia éppen az eretnek szerepét vállalja, apja emléke miatt.”
A >
Békési demonstráció egy szárnyvonalért – miépesek, jobbikosok, fideszesek együtt
a Jobbik helyi szervezetei által közösen rendezett tiltakozó akcióról számol be a bezárásra ítélt szárnyvonalak megmaradásáért. „Míg Szarvason hangos bekiabálások és kemény szavak, addig Orosházán csendes mondatok és költői kérdések hangzottak el” – írják.
A portál a szarvasi demonstrációról érkezők beszámolói alapján leírja: „…az ottani demonstráció néhol „elszaladt”. Babák Mihály fideszes polgármester és Samu Tamás Gergő, szarvasi Jobbik elnök beszéde után Szenes János, a szarvasi7 főszerkesztője beszélt, aki nyomdafestéket nemigen tűrő szavakkal illette a Gyurcsány-kormányt. Erre a közönség soraiból itt-ott válasz is hallatszott.”
Idézik a nagyszénási MIÉP-vezetőt: „ – Most még csak csendben kérünk, de holnap lehet, hogy követelünk, aztán nem tudjuk még mi lesz!
A szónok elmondta, hogy a kormány megszünteti az életteret, a munkahelyeket, a vasutakat és a falvakat azért, hogy valakik jobban éljenek, míg a nép elszegényedik.
– Mi nem akarunk törni, zúzni, de eljön az idő, amikor az emberek egymást fogják ölni zsíros kenyérért, ha ez így megy tovább. Most még csak kérünk, holnap követelünk, aztán lehet, hogy elveszünk.”
Az orosházi Jobbik elnökének azt a mondatát emelik ki: – Remélem, hogy a kormány nem folytatja ezt az agyament, második bezárási hullámot. A Jobbik azon lesz, hogy ne szűnjenek meg a vasúti vonalak, és legyen élet Pesten kívül is.
A nagyszénási miépes ezzel zárta a demonstrációt: „Köszönjük azoknak, akik segítettek minket, köszönjük a Fidesz alapszervezetnek, amely támogatott bennünket, és minden olyan embernek, aki nem ezen a vonalon utazik, de itt van és szolidaritást vállal velünk.”
