„Az igazságügyi miniszter az újabb nyilvános kirohanással csak azt igazolta: van takargatnivalója a kormánynak. A rendőri brutalitás elfogadhatatlan, de ennél is súlyosabban nyom a latban az a tény, hogy nem vonták felelősségre a tetteseket. A banditák módjára viselkedő közrendőrök és parancsnokok büntetlenül maradhatnak, és továbbra is hordhatják a rendőri egyenruhát. A kormányzat és benne a miniszter ezzel magának a rendőrségnek árt a legtöbbet. A testület tisztességes és áldozatos munkát végző tagjaira a jogsértések árnya vetül. A polgárok nem tudhatják: martalóccal vagy rendőrrel állnak szemben.” (Írja Őfelsége rendőrsége című cikkében Kulcsár Anna a Magyar Nemzet október 27-i számában.)
„Streicher Nürnbergben akasztófán halt meg, egyedül azért, mert egy olyan újságot adott ki, amely a zsidókat bírálta. Streicher nem volt a német kormány tagja a háború alatt. Streicher nem játszott szerepet a német háborús erőfeszítésekben vagy a koncentrációs táborokban… A hazafi bátran halt meg, noha súlyosan meg is kínozták. Csupán véleményszabadságával élt, tényeket közölt… Julius Streicher a zsidókérdéssel kapcsolatosan a legismertebb író és tekintély az egész történelem folyamán. Rendkívüli mértékben megrágalmazták a szervezett zsidóság erői. Az 1946. október 16-án Nürnbergben felakasztott 11 német vértanú közül egyedül Streicher halt meg kizárólag csak a beszédeiért és írásaiért… Tisztelet adassék Julius Streichernek és vértanútársai emlékének.” (Írja Streicher vértanúsága címmel a Szittyakürt cikkének nyomán a kuruc.info internetes honlapja.)
Népszava
