„Aki békét akar, tartsa be a békeszerződéseket. Aki barátságot akar, viselkedjen barátságosan” – áll a csernovai csendőrsortűz századik évfordulójára emlékező ünnepség részvevőinek „a Szlovák Köztársaság polgárainak nevében” elfogadott memorandumában.
A szombat este elfogadott, de csak vasárnap közzétett memorandumban „bűneik megbánására, sajnálkozásra, bocsánatkérésre és kártérítésre” szólítják fel a magyarokat és kinyilvánítják, hogy ha ez megtörténik, készek „a múlt lezárására és az új, békés baráti kapcsolatok megnyitására.”
A minden szlovák állampolgár nevében, a jelenlevők jobb kezének felemelésével elfogadott állásfoglalásnak nincs név szerinti aláírója, semmiféle intézményt sem jelöl meg, elemzők szerint szlovák nacionalista erők állhatnak mögötte.
Ott volt-e Fico?
Egyelőre azt sem lehet tudni, hogy a memorandum elfogadásakor, a késő esti órában hányan voltak még jelen az emlékünnepségen. Nem tudni, vajon ott volt-e még az emléknap fölött védnökséget vállaló Ivan Gasparovic államfő, vagy az oda csak az esti órában érkező Robert Fico miniszterelnök.
Ott volt-e a szavazáskor? Robert Fico (Fotó: MTI/EPA)
Fico szónoklatában „az elnyomott nemzet áldozatainak, szlovákként elesett hősöknek” nevezte az egykori csendőrsortűz tizenöt csernovai áldozatát. Az akkori idők ellentmondásos pap-politikusáról, Andrej Hlinkáról a kormányfő azt mondta, hogy személye „megihlette a szlovákokat”. (Hlinka nacionalista és a szélsőségesen klerikális eszméibe később fasiszta elemek is vegyültek.)
A ma már Zsolnával egybeépült Csernován a hívők 1907-ben azt követelték, hogy templomukat a falujuk szülöttje, Hlinka szentelje fel, de a szepesi megyéspüspök ezt megtiltotta és az emberek közé lövetett, amit a szlovák politika egyértelműen a magyar elnyomók bűneként ró fel, jóllehet, több szlovák történész is kimutatta, hogy a csendőrök ugyan magyar vezényszóra cselekedtek, de többségük helyi, liptói szlovák volt.
„Agresszív elvárások”
A memorandumot ismertető és abból bőséggel idéző szlovák hírügynökség, a SITA jelentéséből tudni lehet, hogy megfogalmazói szerint a több mint ezerszáz éves szomszédság alatt a szlovákoknak döntően sok rossz tapasztalatuk volt „a déli szomszédjukkal, akik ismét egyoldalú és megalapozatlan, egyre agresszívabb elvárásokkal” állnak elő. „A szlovák patrióták lebecsülése, üldöztetése, bebörtönzése, gyakori lemészárlása, a szlovák iskolák bezárása, vagy a Szlovákia elleni 1919-es, 1938-as, 1939-es, 1944-es és 1968-as katonai agresszió ténye tipikus módon jellemzi a Magyarországot soha meg nem támadó szlovákokkal szembeni magyar bánásmódot”- állítják.
„Magyarországot az igazságosság nevében joggal ítélték el a béke és az emberiesség elleni elévülhetetlen gaztetteiért” – utal a memorandum a trianoni békediktátumra. „Magyarország 1947-ben aláírta a párizsi békeszerződést, melyben kötelezte magát, hogy visszaszolgáltatja az 1848 után magyar kézre, állami- és köztulajdonba került szlovák kulturális örökséget. Úgyszintén a párizsi békeszerződésben kötelezte el magát arra, hogy a vele szomszédos országokkal megkönnyíti a közlekedést, amit például a Nadmaros- Velká Marusa (sic) vízlépcső megépítésének elmulasztásával máig nem teljesített” – róják fel a személytelenségbe rejtekező szerzők.
Magyarország most már tettekkel köteles bizonyítani, hogy a békesség érdekében kész betartani a békeszerződéseket, jó magatartással köteles bizonyítani barátságos szándékát, s „ha majd teljesíti az egyenrangú partnerek között szokványos, a civilizált világban honos feltételeket, ha beismeri és megbánja bűnét, ha bocsánatot kér, és megtéríti az okozott károkat, mi készek leszünk a múlt után úgynevezett vastag vonalat vonni”, s utána majd „ténylegesen békés és barátságos viszonyt” kezdeni a magyarokkal- áll a memorandumban.
(Forrás: MTI)
