2007.10.25., 2007. évfolyam, 42. szám
szerző: Szentgyörgyi Zsuzsa forrás: 168 Óra
címke: glóbusz
A színpad szélén, hátrább, oldalvást húzódva támla nélküli forgószéken ül egy borzas hajú, ősz férfi. Térdén átvetett lábát karolja, és feszülten figyel. Elöl, középen, nekünk háttal áll a szónok. Halvány rózsaszín nadrágkosztümje nem éppen előnyös, az alkata kissé terebélyes, szőkére festett haja lenőve.
Az emelvénnyel szemben ülő népes hallgatóság mégis feszülten figyel. Érthető, hiszen lehet, hogy a szónokló hölgy az Egyesült Államok elnöke lesz, mögötte meg, a kényelmetlen, támlátlan széken talán a leendő Első Fickó, a First Laddie kucorog, aki mellesleg az USA egyik legsikeresebb (és harmadik legfiatalabb) elnöke volt. A First Lady mulatságos kifordítása egyébként a cím lehetséges várományosának, Bill Clintonnak a leleménye.
Nézegetem vagy féltucatnyi boldog ifjú pár esküvői képét a Time-ban. Hiába, no, egyetlen kép sok ezer szóval felér.
A sorban elegáns fehér ruhás, fátyolos-diadémos, odaadóan szelíd, tágra nyitott szemű ifjú hölgyek. Bár a milliárdos Giuliani polgármester úr aráján már erősen látszik a kora, nemkülönben az előző három férj és egyéb megpróbáltatásoknak a nyomai. Igaz, rajta viszont a legmenőbb helyről kikerült pompás ruha és gyönyörű ékszerek díszelegnek. A sorból mégsem ők, hanem a Rodham-Clinton-páros lóg ki igazán. Hillary fején se fátyol, se diadém, csak hatalmas, göndör hajtömeg. Az ifjú hölgy összehúzott szemmel, diadalmasan, félmosollyal néz ránk, több mint harminc év távolából (most megvagy, az enyém vagy!). De a bodros, sűrű barna hajú, jóképű vőlegény is kirí a sorból. Egyedül ő nem visel frakkot vagy szmokingot, mint a többiek. Egyszerű, csíkos, kék öltönyben, iszonyúan randa nyakkendőben néz a távolba.
Ann Davies és Mitt Romney
Hillary Clinton és Bill Clinton
Elizabeth Anania és John Edwards
Cindy Hensley és John McCain
Michelle Robinson és Barack Obama Rudolph Giuliani és Judith Nathan
Rendhagyó a sor, mert egy fekete pár is akad köztük, igaz, ők a kilencvenes évek elejéről, amikor már a busz első ajtaján is felszállhattak a sötét bőrűek. Elegáns fehér ruhában a szép menyaszszony, frakkban a vőlegény. Tehették, elvégre Michelle Robinson és Barack Obama már jogászok, a felsőbb középosztály leendő tagjai. Tűnődöm, vajon a féltucatnyi kép egyik szereplője az Egyesült Államok leendő elnöke lesz-e, avagy csak bukott jelölt-jelölt? Az esélyeik nagyon eltérőek.
Egy bizonyos: mindegyik jelölt mögött-mellett ott áll a házastárs. Új a szereposztásban, hogy már nem mondhatjuk: a feleség, hiszen az egyik történetesen férfi. De új a jelölti házastárs szerepe is. A mai feleségek igencsak önjárók, több közülük jogász, de akad nagyon sikeres üzletasszony is. És nem csupán háttérstatiszták, némelyikük nagyon is élénk kampányoló.
Különösen Elisabeth Edwards tűnik ki éles nyelvével. Teheti, már csak félig él e világban, rákos beteg, az ő állapotában lévőknek legfeljebb ötöde éri meg az öt évet. De azért mégiscsak erősen igazságtalan, ahogyan Hillaryt ostorozza, hogy nem házias. Meg hogy túl férfiasan viselkedik. Ilyenkor jó, ha megszólal a házastárs. Bill keményen kioktatja Erzsébetet: mit akar a „férfiassal”, amikor olyan nőről beszél, akinek nemcsak gazdasági és társadalmi, hanem katonai és biztonsági kérdésekben is kompetensnek kell lennie.
Nemrég olvastam Golda Meirnek az önéletrajzát. Ez a kemény, szuperokos aszszony, a modern Izrael állam egyik megteremtője, aki képes volt a müncheni olimpia idején nemet mondani a gyilkos terroristáknak, állandóan visszatérő lelkiismeret-furdalással gyötrődött, mert rengeteg teendője, utazása közepette nem tudta jól ellátni a gyermekeit. Miért is lenne Hillary jó háziasszony? Legfeljebb az elővárosi nők szavazatai miatt kell úgy mutatkoznia.
Mert ugyan mennyire megfelelő „háziemberek” a férfi jelöltek? Nyilván semmiképpen, ahogy például Michelle Obarak ügyes fogással be is vallotta egy tévéműsorban, hogy a férje rendetlen otthon, szétdobálja a levetett zokniját.
Új helyzet, új szerep. Most megjelent a színen egy olyan nő, aki mögött ott áll – vagy ül – a háttérben a szónoki emelvényen, feszülten figyelve – az aktív, segítő házastárs. Margaret Thatcher, Angela Merkel, Indira Gandhi vagy
Golda Meir általában egyedül jelent meg nyilvánosan, nem állt-ült mögöttük kötelezően mosolyogva a jól öltözött, szépen glancolt házastársi árnyék. No persze a leendő Első Fickó sem éppen árnyék – ő feleségének aktív stratégiai tanácsadója, beszédeinek értő kritikusa.
Nem tagadom, én Hillarynak szorítok. Reménykedem, hogy ő sikeresebb lesz, mint Ségole`ne Royal, akit csúnyán félrevittek a tanácsadói, köztük a – mára már kiderült – politikailag féltékeny élettárs is. Egyébként nyertes riválisa mögött is ott mozog egy attraktív, meglehetősen szeszélyes szépaszszony. Mindenesetre kétlem, hogy a tévében arról faggatnák a hiperaktív Sarkozy elnök urat, mit is készített a családjának vasárnap ebédre, és van-e lelkiismeret-furdalása, amiért – történetesen egy nemzetközi tárgyalás miatt – nem ért rá főzni.
