Erős közéleti érdeklődés, játékosság, tabudöntögető irónia, provokatív hangvétel, utcákra, közterekre kiköltöztetett művek – mindez jellemzi azt a minap megnyílt kiállítást, amely három szomszédos ország: Románia, Szerbia és Szlovákia magyar nemzetiségű kortárs művészeinek munkáiból mutat be válogatást a budapesti Ernst Múzeumban.
Kiléptek a kiállító művészek a határon túliság skanzenéből (Fotó: Hernád Géza)
Az Ernst Múzeumban nemrég megnyílt kiállítás kurátorai, Bartha József, Német Ilona, Szombathy Bálint arra törekedtek, hogy bemutassák, milyen kapcsolat létezik a helyi szcéna, az anyaország művészete és a nemzetközi kortárs művészet között. Arra hívják fel a figyelmet, hogy a „határon túliság” fogalma megmerevedett, gyakran csak sztereotípiákat jelent, skanzenizálódik a köztudatban. Ezzel szemben mutatnak fel válogatást a sokszínű, élő határon túli kortárs művészetből.
Rembrandt, Manet, Van Gogh, Matisse egy-egy híres festménye drótokkal behálózva, autórádióval, távirányítóval felszerelve. „Festmény és használati eszköz, műalkotás (művet alkotás), önérték és funkcionalitás” kapcsolatát boncolgató, már-már szarkasztikus című alkotások. Ilyenek például a vajdasági születésű Sinkovics Ede munkái, a Solarom – a szolárium és Románia szóból – címet viselő, drótokból megépített szolárium, azaz „önmagával határos ország”.
A kommunikációs gyakorlat, az átHiDalás képei az akkor még csonka Mária Valéria hídon, amely Párkányt és Esztergomot, s a két város egy családhoz tartozó lakóit választotta el egymástól; vagy az 1991-es Dunaszaurusz, amikor a bősi vízierőmű felépítése elleni tiltakozásul a Studio esté felhívására utcára vonult több szlovákiai képzőművész, követve búvárruhába öltözött vezetőjét, aki botra kötött nejlonzacskóban ficánkoló pontyot szegezve előre menetelt szembe a kétszáz méterre felállt rendőrkordonnal.
Egész falat betöltő szépírásgyakorlat lehetne, de esztétikai élmény is a Mindent újra három nyelven írunk, Bartha József talált és kitalált szövegeinek részlete, amely így szól: „Angolul, mert ugyebár európaiak lettünk. Románul, merthogy Romániában élünk. És természetesen magyarul, mert elvégre magyarok vagyunk, vagy nem?!”
Fekete Zsolt a marosvásárhelyi Román Nemzeti Levéltárban, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest gyűjteményében föllelhető anyagból választott ki néhányat Orbán Balázs és Veress Ferenc felvételei közül, majd fotómasinával a vállán elindult kétszer is (2003-ban és 2007-ben) ugyanazokra a helyszínekre, hogy „Az idő nyomában” járva rögzítse a változást vagy változatlanságot.
Kovács Zsolt szállodai szobákban, a legkülönbözőbb terekben aggatta ki rajzait, képeit, hogy a modernizmus és a helyszínek összefüggéseit elemezhesse. Bartha József antireklám videofilmjéből megtudjuk, hogy Románia első helyen áll Európában az egy főre eső elszívott cigarettákat regisztráló statisztikában. Miklós Dénes Ekvipotenciális felület címet viselő képe azt kutatná, „Miért buknak meg a magyar gyerekek románból”. Egyszerűségében is beszédes Miklós Szilárd felállított, illetve lefektetve szögre akasztott, kihegyezett karókból álló installációja (After the War, Before the War).
Varga Emőke egyszemélyes ülőalkalmatossága emberi agyat formáz (Az agyamon ülsz). A fogalmak szöges ellentétében rejlő lehetőségeket használja ki mellette Farkas Roland Örök szerelem című installációja. Két hatalmas méretű, fekete rendőrruha fogja, szorítja kígyókarokkal a körülötte lévő teret. Maga a megtestesült „brain police” félelemre építő uralma; és így tovább.
GPS – Ismeretlen szcéna
Ernst Múzeum, Budapest VI., Nagymező utca 8.
November 25-ig
Mennyire toleráns a társadalom?
A kiállításhoz tartozik Német Ilona – Német Szilvia szociológussal közösen készített – Dunaszerdahelyen korábban bemutatott munkájának változata, amely most az eredetileg tervezett helyszín, a Király utca helyett a múzeum előcsarnokában látható. A képzőművész köztérre szánt sárga táblákon tesz fel kérdéseket négy nyelven, a helyi lakosság különböző kultúrájú csoportjainak összetételéből kiindulva arra, hogy elfogadna-e házastársának, rokonának, szomszédjának, városa lakójának határon túli magyart, romát (lovárit), zsidót és kínait. A kérdések összeállítása a szociológiában használt Bogardus-skálán alapul, célja annak felmérése, milyen kötődések, szimpátiák illetve antipátiák alakulhatnak ki a társadalom egyes csoportjai között, illetve mennyire toleráns az illető társadalom. (A VI. és a VII. kerületi önkormányzat vezetői egy nap után levetették a táblákat, mert úgy látták, érzékenységeket sérthetnek. De ezzel csupa jó szándékból alighanem a nyílt vitát és a problémával való szembenézést nehezítették.)
Ferch Magda
