Népszabadság * Bugyinszki György * 2007. október 24.
Lassan hozzászokunk, hogy nagy történelmi évfordulóink előestéjén könnygázfelhőbe borul Budapest belvárosa. Meg ahhoz is, hogy pár száz agyament autókat borogatva, Molotov-koktélokat dobálva tiszteleg a dicső múlt előtt, amiként az hétfő este is történt.
A szaldó ezúttal: 19 sérült, ebből 15 a rendőr, 20 előállítás és egy előzetes letartóztatás. Késő esti tömegoszlatás nélkül, úgy látszik, nagyon magyarék képtelenek ünnepelni.
Az sem új, hogy egyeseknek mindenről, legyen az államalapítás, „48 vagy „56, az Árpád-házi királyok bikolorja, zsidózó rigmusok meg a „Gyurcsány, takarodj” jutnak eszébe. (Kissé meg is lepett, hogy a horogkereszt csak idén jelent meg először a demonstrálók szimbólumrendszerében.) Személy szerint az sem ért váratlanul, amikor tegnapelőtt egy MIÉP-közeli református lelkész az úri antiszemitizmus doyenjének, Horthy Miklós ellentengernagynak állíttatott mellszobrot a maga kis belvárosi parókiájában. Így emlékezett maroknyi barátjával – állítólag „56-ra.
Azon sem hőbörgünk már, hogy a politikai jobbfertály a mai napig nem képes felfogni, hogy október 23-án nem a vérbe fojtott forradalomra emlékezünk. Elvégre van nekik terrorházuk, vétek volna nem kihasználni. Az állami megemlékezések is elképzelhetetlenek egy ideje füttyszó és tojászápor nélkül. Kelletlenül, de megszoktuk már mindezt. Mint ahogyan hozzászoktunk ahhoz is, hogy ilyentájt három morális homeless (Budaházy, Toroczkai, Tomcat) szabadtéri rezdüléseit kémleli a teljes magyar sajtó, s a nap végére legalább egyikük előzetesben találja magát.
Ha október 23., akkor az elmaradhatatlan Fidesz-rendezvény. Ilyenkor jellemzően három dolgot nem úszhatunk meg. A vezér harcias szavait a nemzetáruló kormány közelgő és kíméletlen felelősségre vonásáról – ez kipipálva. A szervezők orbitális hazugságát a jelen lévő szimpatizánsok volumenéről; a polgári toll idén is jócskán megszaladt: a harmincezerből 250 ezer lett – legalábbis narancssárga papíron. S végül: menetrendszerűen érkeztek a fideszes vádak idén is, melyek szerint a rendőrség szándékosan „tolja rá” az árpádsávosokat a békés plebejus sziesztára. Miközben, lássuk be, mindenbe bele lehet kötni. Ha az árpádsávval érkezőket a rendőrök úgymond pofára távol tartják a fideszes gyűléstől, az ugyanúgy a diktatúra holtbiztos jele volna Orbánék szerint, mint ha odaengedik a zűrösebbnek tűnő nemzetféltőket is, hogy elvegyüljenek a tömegben. Sakk-matt. Teszem hozzá: szerencsére ez alkalommal mindenki biztonságban el tudta hagyni a helyszínt.
E sorok írásakor már csak a szokásos pár tucat szkinhed és néhány jobbikos hőbörög az Alkotmány utca körül, a komolyabb rendbontásokat tehát este 8-ig megúsztuk. Tán az eső miatt, de mindegy is. Fontosabb, hogy a lényeg megint nem jött össze: méltósággal ünnepelni és emlékezni. És nagyon téved, aki szerint az ünneprontók a Gyurcsány-kormánynak mutattak és mutatnak visszatérően fityiszt.
