Forrás: ÉS

Dr. Szakály Sándor

Nyugtázó köszönet

Köszönettel nyugtázom Frojimovics Kinga írását az ÉS 2007. szeptember 28-án megjelent 39. számában (A KEOKH-ról tényszerűen). Különösem köszönöm, hogy elírásomat kiigazította, ugyanis a KEOKH-ot mint Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hivatalt jelöltem az ÉS-ben (2007. szeptember 14., 37. szám) megjelent – Szép írás, némi szeplővel – írásomban Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság helyett. Ha már a tényszerűségnél tartunk, helyes, ha megismertetjük az Olvasót azzal is, hogy mi volt a fent említett hatóság feladata.

A KEOKH feladatát egykoron ekképp határozták meg: „A hatóság az 1930: XXVIII. t-c. 2. §-a alapján a belügyminiszter nevében jár el: A határátlépéssel és az utazási okmányok láttamozásával kapcsolatos ügyek (határátlépésnek az általános határátlépő helyeken kívüli engedélyezése, az útlevél-kötelezettség alóli felmentés, az előzetes útlevél-láttamozás alóli felmentés, utólagos láttamozások.)

Külföldiek nyilvántartása, munkavállalási ügyei, az időnkénti jelentkezésre kötelezettek ügyei és tartózkodási helyük kijelölése.

A visszatérési tilalom alatt állók beutazásának engedélyezésével kapcsolatos ügyek. A beköltözési engedély iránti kérelmek véleményezése.

Kiutazási ügyekben határozathozatal, illetőleg a beadott fellebbezések elbírálása.

A kettőnél több külföldit foglalkoztató munkahelyek feletti főfelügyelet.

A határátlépéssel kapcsolatban személyes jelentkezésre kötelezettek ügyei.

Ideiglenes tartózkodások tudomásulvétele, állandó lakhatás engedélyezése.

A visszahonosítási kérelmek véleményezése. A kényszereltávozások végrehajtásával kapcsolatban diplomáciai levelezések lebonyolítása.”

A felsorolt feladatok kissé szélesebb körűnek tűnnek, mint ahogy az Frojimovics Kinga írásából – mely nyilván terjedelmi okokból nem térhetett ki a KEOKH feladatkörére – kitűnik.

A Hatóság létrejöttekor nem a Belügyminisztérium VII. c. alosztálya volt, hanem önálló, osztályok közé be nem sorolt hatóságként működött.

1932-ben viszont a Belügyminisztérium VIII. b. alosztályaként működött. Első vezetője dr. Folyovich József miniszteri osztálytanácsos (később miniszteri osztálytanácsos miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel) volt. A KEOKH vezetőjének helyettese akkor még dr. Polczer Ámon miniszteri titkár, miniszteri osztálytanácsosi címmel és jelleggel. Ha netán valaki ebben az időben dr. Pásztóy Ámont keresné, nem akadna a nyomára, mivel nevezett dr. Polczer Ámon a névváltoztatását követően lett csak dr. Pásztóy Ámon (Vöckönd, 1892. X. 17. – Budapest, 1949. VIII. 10.) és a Frojimovics Kinga által helyesen megadott időben a KEOKH vezetője.

A KEOKH 1935-ben a Belügyminisztérium VII. b. alosztálya, de az még 1940-ben is. 1941-ben már valóban a Belügyminisztérium VII. c. alosztálya a KEOKH, amikor is annak vezetője már vitéz Siménfalvy Sándor miniszteri osztálytanácsos.

Ami a KEOKH kirendeltségeit illeti, nem tudom, hogy azokat a magyarországi zsidóság lakóhelyei szerint szervezték-e, de az 1940. évi Magyarország tiszti cím- és névtára tanúsága szerint (48. o.) a KEOKH kirendeltségei: Balassagyarmat, Gyula, Makó, Miskolc, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely, Szombathely. Az 1941. évi szerint (46. o.) Esztergom, Kassa, Máramarossziget, Kolozsvár, Csíkszereda, Nagyvárad. Az 1942. esztendőre vonatkozóban (48. o.) Csíkszereda, Esztergom, Kassa, Kolozsvár, Máramarossziget, Nagyvárad, Újvidék szerepel mint KEOKH-kirendeltség. Nekem olybá tűnik, mintha az országhatár közeli jelentősebb településeken létesültek volna ezek a kirendeltségek.

Nem tudom, hogy mit hallott és mit nem Kozma Miklós 1936-ban az államfő, Horthy Miklós környezetében, de az tény, hogy Kárpátalja kormányzói biztosa volt, még akkor is, ha nyilván tollhiba – számítógépes elütés – miatt a második említéskor Frojimovics Kinga szövegében már csak kormánybiztos. A kettő között elég jelentős a különbség!

A Belügyminisztériumnak nem tudom, milyen Pro Domója volt. Magam az egyes iratok Pro domóját (helyesen így írandó!) ismerem, amelyben az illetékes tisztviselő röviden összegzi az irat tartalmát a borítóíven, illetve ha az betelt, folytatólagosan a betétíven. A Pro domo más néven belső használatra készült feljegyzést jelent (vö. Ember Győző: Levéltári terminológiai lexikon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1982, 41. o.) már csak ezért is érdemes lenne elemezni a jelzett szöveget.

A szakirodalom által nem ismert, általam említett számokat – nem lévén holokauszt-kutató – természetesen igyekeztem a szakirodalomból meríteni: „Ausztria náci bekebelezése, Csehszlovákia feldarabolása és Lengyelország megszállása nyomán rengeteg ember keresett menedéket Magyarországon. Különféle becslések szerint közülük 15-35 000 lehetett osztrák, német, lengyel és szlovák származású zsidó.” (Randolph L. Braham: A magyar holocaust. Budapest-Wilmington. Gondolat Könyvkiadó-Blackburn International Incorporation, 1989. I. kötet 169. o. Braham adatát átvette és közölte Strak Tamás: Magyarország második világháborús embervesztesége című munkájában [MTA Történettudományi Intézete, Bp., 1989], és ő ír arról is, hogy a határon áttetteket munkára fogták.)

Mellesleg nem ismeretlen előttem, hogy Magyarországra már 1933-at követően is érkeztek németországi zsidók, akik nem kívántak a nemzetiszocialista Németországban élni. De magam nem róluk szóltam.

A kamenyec-podolszkiji kivégzésekért a felelős Friedrich August Jeckeln (Hornberg, 1895. II. 2. – Riga, 1946. II. 3.) SS-Obergruppenführer und General der Polizei (SS-Obergruppenführer és a rendőrség tábornoka) [1944. IV. 1-jétől a fegyveres SS tábornoka is] volt. 1941. augusztus 28-a és 31-e között kivégzett 23 600 személy döntő többsége zsidó volt, akik a helyi zsidó közösségek tagjai közül, illetve a Magyarországról kiszállított, többségében hontalan zsidók közül kerültek ki. A kivégzések végrehajtásában – német adatok szerint – az 1. SS-Infanterie-Brigade (1. SS gyalogdandár) a Polizei-Bataillone 45., 303., 304., 320., (a 45., 303., 304. és 320. rendőr zászlóalj), a Polizei-Regiment Süd (a Dél Rendőrezred) és a Stabskompanie der Waffen-SS beim HSSPF Russland-Süd (a Dél-Oroszország legfőbb SS és rendőri vezetője mellé beosztott fegyveres SS törzsszázada) vett részt.

Egy német jelentés szerint (Braham, i. m. 173. o.) „a magyarok megszállta területet leszámítva, a Chotintól Jamolig húzódó térséget megtisztítottuk a zsidóktól”. Az idézett jelentésrészlet tanúsága szerint a magyar királyi honvédség megszálló alakulatai, de a magyar hatóságok sem voltak partnerek a kivégzésekben.

Dr. Szakály Sándor

hadtörténész

Élet és Irodalom

51. évfolyam, 42. szám