Népszabadság * Schiffer András * 2007. október 19.
Az elmúlt két évben kormánypárti politikusok és valóságmagyarázók elképesztő energiákat fektettek abba, hogy Sólyom László köztársasági elnököt az ellenzéki (jobboldali, konzervatív) mezőbe pozícionálják. Nemrégiben az index.hu Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek szegezte a kérdést: „Valóban létezik olyan szocialista kommunikációs törekvés, hogy az elnököt minél előbb elhelyezzék a fekete vagy fehér mezőben, és ne tudja magát pártok felettiként beállítani?”
A szerző jogász, a Védegylet munkatársa
A kormányfő nem sokat kertelt: „Az elnök ezen már túl van. Az államfőre az MSZP úgy tekint, mint aki a maga személyes konzervatív politikai meggyőződéséből vezeti le saját állásfoglalását.” Az államelnököt – akárcsak bármely közszereplőt – sokféleképpen lehet címkézni (alkotmánybírói munkásságát néhány ponton akár konzervatívnak is), de az elnöki megszólalásokból kiolvasható politikai hitvallás csak jókora képzelőerővel nevezhető jobboldalinak.
Sólyom – az ENSZ-ben 2005 őszén elhangzott – nemzetközi belépőjében azt hangsúlyozta, hogy az ENSZ létrehozását motiváló alapvető értékek gyökere az emberi méltóság tiszteletében rejlik. Ennek jegyében vetette fel Bush amerikai elnöknek a guantánamói foglyok, Sezer török elnöknek pedig a törökországi kurdok ügyét. A köztársasági elnök tette szóvá a Budapesten tartózkodó koreai kormányfőnek a Hankook sajátos viszonyát a környezeti és munkavállalói jogokhoz, valamint az információszabadsághoz. A nemzet egységét megtestesítő államfő félreérthetetlenül fogalmazott a szélsőjobboldallal kapcsolatban idén szeptemberben, az Országgyűlésben: „A radikális jobboldal veszélye azonban éppen abban rejlik, hogy ideológiává és programmá teszi az emberek közötti megkülönböztetést. S mivel ez az emberi méltóság alapeszméjével szemben áll, elfogadhatatlan.” A szélsőjobboldal elleni szükséges fellépés hitelét azonban szerinte gyengíti, ha az antifasiszta retorikát rövid távú pártpolitikai célok szolgálatába állítják. Az alapvető jogok és alkotmányos értékek garanciája a stabil jogállami intézményekben található – erre figyelmeztet rendre az államfő. „Éppen ezért mérhetetlenül romboló az alapok megkérdőjelezése. A rendszerváltás megtörténtének kétségbe vonása az alkotmány alól akarja kihúzni a talajt” – szólt az Országházban, majd hozzáfűzte: „Nem lehet egyetérteni azzal, hogy minél fejlettebb a demokrácia, önvédelemből annál kevesebb szabadságot enged.” Megismételte a régi alkotmánybírósági szentenciát: az alapjogok általános uralma és csorbíthatatlansága megéri az esetenként keserves tűrést is. Ez a meggyőződés tükröződik a nemzetközi terrorizmussal foglalkozó nyilatkozataiban is. A diplomáciai testület tagjai tiszteletére adott bemutatkozó fogadáson két évvel ezelőtt Sólyom így vélekedett: „Meg kell ismerni a terrorizmus eredetét és okait, fel kell számolni azokat a szociális és kulturális körülményeket, amelyek elősegítik létrejöttét és fennmaradását. A küzdelem ugyanakkor nem vezethet szabadságunk és alapvető jogaink sérelmére.”
Ugyanitt a jövő generációk iránti felelősség vállalását is sürgette. A jövő nemzedékek ombudsmanjának koncepcióját – még a Védegylet vezetőségi tagjaként – kidolgozó államfő „a bolygónk hatékonyabb védelme” és a felnövekvő generációk érdekeinek képviselete érdekében szorgalmazta az ENSZ közgyűlése előtt a Környezetvédelmi Világszervezet életre hívását. 2005. augusztus 20-i ünnepi beszédében is állást foglalt a fogyasztói értékrend, a pénz egyeduralma ellen. Az október 3-i klímakonferencián tartott előadását Sólyom László azzal vezette be, hogy természeti erőforrásainkat a csak a saját növekedését tekintő gazdaság sodorta veszélybe, amely a környezeti hatásokra nem volt tekintettel. „A növekedés nem mehet az élet természeti alapjainak kárára” – mondta az elnök az októberi Figyelő/Heti Válasz-interjúban.
A nagykövetek előtt 2005-ben a köztársasági elnök a globális politika prioritásai között említette a világszegénység és az „egész népeket, földrészeket” sújtó adósságcsapda elleni harcot. A budapesti klímakonferencián felvetette: „Ma már látjuk, hogy a nemzeti össztermék növekedése nem feltétlenül jár az emberek jólétének növekedésével, életminőségének javulásával. Az egyenlőséget és a méltányosságot sem szolgálta a növekedés, hiszen a 2005-ös adatok szerint a világ népessége 40 százaléka számára a világ összjövedelmének mindössze 5 százaléka jutott.” Az elnök szerint a „fenntarthatatlan gondolkodás” lényege nem más, mint a környezeti és szociális veszélyek externizálása, vagyis áthárítása időben vagy térben távoli emberekre – a jövő generációira és a szegényebb régiókra: „Az egyenlőtlenségeket fenntartó elosztási rendszerek, az önzés is a jó élet megvalósulása ellen hatnak, valamint az is, hogy az árakban nem jelennek meg a kapcsolódó társadalmi és természeti költségek.” Ezek sem kimondottan jobboldali gondolatok. Ennek a társadalomszemléletnek a jegyében emeli fel az elnök a szavát egyre sűrűbben a hazai cigányságot sújtó nyomor és szegregáció ellen: „meg kell szakítani azt a lehetetlen kört, amelyben újratermelődik a nyomor, a kilátástalanság, a műveletlenség” (Népszabadság, 2007. október 6.).
Tölgyessy Péter a közelmúltban a hírszerző.hu internetes portálnak úgy nyilatkozott: „A baloldali véleményformálók egy része szabályos hajtóvadászatot folytat a köztársasági elnök ellen. Az államfő hivatali attitűdje, konkrét megnyilvánulásai sokszor okkal kifogásolhatók. Ám a baloldali megmondó emberek jelentős hányada már régen nem bírál, hanem a hitbéli igazságától való legkisebb eltérést is dühös agresszióval viszonozza.” Tölgyessy azt is megjegyezte, hogy az államfő mondanivalójának jelentős hányada kifejezetten modern baloldali jellegű. Az elnök politikai credója három sarokpontban ragadható meg: az emberi élet és méltóság védelme, az önrendelkezés szabadsága, a polgárok jól informált részvételén alapuló jogállami intézmények tisztelete; jövő nemzedékekért viselt felelősség, fenntarthatóság, a természeti és kulturális örökség védelme; globális, generációs és környezeti igazságosság. Ez a politikai filozófia Skandináviától Dél-Amerikáig vitán felül baloldalinak minősíttetik. Sólyom László a Népszabadságnak adott interjújában visszautasította a részére „felkínált” konzervatív skatulyát: „A környezetvédelem, az emberi jogok betartatása, az alkotmány tisztelete miért lenne konzervatív? A hazaszeretet konzervatív? Ha valaki értékeket képvisel, már konzervatív? Én például emberi jogi szempontból mindig liberálisnak vallottam magam.” Nem véletlen tehát, hogy a saját értékrendjéhez ragaszkodó elnök tevékenysége folyamatos legitimációs kihívást jelent a baloldali és liberális jelmezben tetszelgő, valójában jobboldali és szabadságkorlátozó kormányzati politika számára. A hivatásos valóságmagyarázóknak az a feladatuk, hogy fenntartsák a hamis látszatokat és ellenségképeket, s ennek érdekében időnként a hazugságot is igazsággá maszkírozzák. A valóságképükre veszélyes kritikákat két módon szokták megkerülni: vagy elhelyezik a kritikust az ellenoldalra, vagy személyes hitelét kezdik ki. Sólyom Lászlóval alighanem meggyűlt a bajuk, mivel a felosztott valóság egyik oldalára sem tudják egy odavetett jelzős szerkezettel besorolni. A kormánypárti valóságmagyarázók néhol abszurditásba hajló indulatai talán ebből a frusztrációból erednek. Az államfő tavaly decemberben az InfoRádióban beszélt az úgynevezett „jobboldal” és „baloldal” identitásválságáról: „Sem a jobboldalnak, sem a baloldalnak nem sikerült magát korszerűen definiálnia a rendszerváltás után. (…) A jobboldal nem találta meg az igazi kapcsolódási pontot a modern Európához, a modern jobboldalhoz. A baloldal identitásválságát pedig azért merem állítani, hiszen mihez kötődjön az a baloldali tömeg, amelynek a kormánya, tehát a baloldali kormány egy liberális gazdaságpolitikát folytat. Érzelmi alapon tudnak csak azonosulni, meglehetősen határozatlan fogalmakkal. És ez a csak érzelmekre alapozó szembenállás magát gerjesztve egyre inkább agresszívvá és kizárólagosabbá válik. (…) Valószínű, ez egy idő múlva elfárad.” Úgy legyen!
