A Pentagon és az izraeli védelmi minisztérium közös védelmi rakétarendszer kiépítésében állapodott meg.
Az ötlet persze korántsem új, hiszen már 1991-ben, az Irak elleni első amerikai offenzíva idején is telepítettek Patriot rakétákat Izraelbe. Ám azóta tagadhatatlanul új kihívásokkal kell szembenéznie mindkét országnak, és az új helyzet kétségkívül új stratégiai módszereket kíván.
A Patriot rakétaelhárító rendszer a szovjet típusú SS-20 Scud közép-hatótávolságú rakéták ellen volt hatásos. Ezeket a fegyvereket annak idején Szaddám Huszein parancsára lőtték ki Izraelre.
Miután az első Scudok becsapódtak, Washington – szakértőivel együtt – felajánlotta a zsidó államnak a Patriot rendszert, amely már a ballisztikai pályán, jóval a célba érés előtt megsemmisíti az ellenséges rakétát.
Az elmúlt időszakban Izrael számára komoly gondot okoztak a Gázából radikális palesztin csoportok által gyakran bevetett Kasszám típusú rakétagránátok és a libanoni Hezbollah által kilőtt rövid hatótávolságú rakéták (Fadzsr 3, Fadzsr 5 és Selsal 2). Ezek hatótávolsága 25-115 kilométerig terjed, iráni hadiüzemekből származnak.
Az új rendszer ezeket is képes azonnal a kilövés után azonosítani és ütközéses módszerrel felrobbantani. Ezenfelül a „lézerágyúk” fejlesztése is zajlik. Ezek különösképpen a Hezbollah által kedvelt 122 mm-es katyusák (Sztálin-orgonák) ellen hatásosak.
Az elmúlt egy évben mintegy hétezer rakétát lőttek ki különböző iszlámista csoportok Izraelre. Irán nukleáris programja és az Észak-Koreával közösen tervezett rakétafejlesztés szintén komoly okot ad az aggodalomra Tel-Avivban.
A Rodong és Taepo-Dong II típusú rakéták nemcsak Izraelt érnék el iráni bázisokról kilőve, de egész Európára veszélyt jelentenének. Az új arzenált 2010-ben állítják hadrendbe, és a Lengyelországba, valamint Szlovákiába szánt védelmi rendszerrel együtt hatásosan lefedi Dél- és Kelet-Európát, valamint a mediterráneum jelentős részét. A rakétavédelmi program meghirdetése különös módon egybeesik George Bush amerikai elnök beszédével, aki néhány nappal ezelőtt a harmadik világháború veszélyeit emlegette Iránnal kapcsolatban.
Sok hírmagyarázó úgy véli, hogy a Közel-Kelet – a jelek szerint – ismét két érdekszférára oszlik, akárcsak a hidegháború legkeményebb éveiben. Az oroszok kétségkívül Szíriát és Iránt preferálják térségbeli szövetségesként, az amerikaiak és az izraeliek pedig éppen ezt a két államot tartják a legveszélyesebbnek, és rendszeresen a nemzetközi terrorizmus támogatásával vádolják. Ezek a tényezők, valamint az újabb libanoni polgárháború veszélye határozott, gyors politikai és katonai lépéseket kíván Washingtontól és Tel-Avivtól egyaránt.
GS
