A cseh miniszterelnök Prága bajor kapcsolatait kockáztatja a Benes-dekrétumok miatt, miközben szlovák kollégája betegen is Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő társaságát keresi. Időközben Vladimir Meciar is hallatott magáról.
Robert Fico szlovák miniszterelnök betegsége ellenére kész találkozni magyar kollégájával, Gyurcsány Ferenccel – erősítette meg Silvia Glendová, a szlovák kormányfő szóvivője. Robert Ficót vírusos megbetegedés verte le lábáról, kedden lemondta minden programját, tegnap nélküle ült össze a kormány, de az európai uniós vezetők lisszaboni csúcstalálkozójára mindenképpen elutazik. A kétoldalú megbeszélés témája a két ország kapcsolatának normalizálása lesz.
Mirek Topolánek cseh kormányfő viszont egyelőre nem békül bajor kollégájával. Tegnap este ugyan elutazott a Németország-Csehország Európa-bajnoki selejtező futballmérkőzésre Münchenbe, de hivatalos programon nem vett részt. Döntése hátterében a Benes-dekrétumok állnak. Az új bajor miniszterelnök, Günther Beckstein ugyan javasolta, hogy találkozzanak – ám cseh partnere elutasította -, ugyanakkor arra hívta fel Csehországot, hogy helyezze hatályon kívül a dekrétumokat, s reményét fejezte ki, hogy a múltról folytatott párbeszédet Prága nem tekinti lezártnak. Beckstein korábban, tartományi belügyminiszterként már tárgyalt Topolánekkel, s akkor is felhívta a figyelmét, hogy a dekrétumok megterhelik kapcsolataikat. Miniszterelnökként viszont már arról beszélt, hogy számára prioritás a jó bajor-cseh szomszédság.
Vladimír Meciar, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke a napokban az állami TASR hírügynökség kérdésére válaszolva újra megcsillogtatta történelmi ismereteit. Szerinte a szlovákiai magyarok kitelepítése belső probléma volt. Nem tagadta, hogy egyes személyek jogai sérültek, de hangsúlyozta: a Szlovák Köztársaság magyar nemzetiségű állampolgárairól volt szó. „Ugyan ki kártalanítja a Dél-Szlovákia területéről kitelepített szlovákokat? Kassa utcáin ötszáz embert akasztottak fel bírósági ítélet nélkül. Őket ki és mikor kártalanítja? Ki kártalanítja a magyar fasiszták által meggyilkolt magyar antifasisztákat?” – tette fel sorban a kérdéseket, ezután a magyar-szlovák viszony megromlásáért a Magyar Koalíció Pártját tette felelőssé.
Bósza János, a Dél-Fölvidéki Önrendelkezési Tanács vezetője tiltakozott Meciar szavai ellen. „A magyarok kitelepítése nem lehetett Szlovákia belügye, mivel Szlovákia nem is létezett. Csak a fasiszta Tiso-állam, amely 1941-től Németországba küldte a zsidókat. Hivatalosan ezek a területek Magyarországhoz tartoztak. A magyarok kitelepítése, és elüldözésük saját otthonukból törvényellenes volt, mivel más állam állampolgárai voltak” – mondta.
Kocur László, Pozsony
október 18th, 2007 at 06:34
Benes dekrétum II.világháboru után született dokumentum, mellyel a háboru szörnyüségeit az akkori kormány rendezni kivánta.
A dekrétum azon szudétanémeteket vonta felelőségre, akik a Müncheni paktum aláirását követően csatlakoztak a német náci mozgalomhoz, örömmel csatlakoztak a III. birodalomhoz és még az ifjuság is a Hitlerjugendbe lépett be. Ezek az emberek német nemzetiségükre hivatkozva a szudéta vidék visszacsatolását követelték Németországhoz.
Tevölegesen hozzájárultak a zsidók anyagi kifosztásához, Csehszlovákia felbomlásához és még folytathatnánk a sort. Egy részük háborus bünösként biróság elé került, többségüket kitelepitették Németországban, amelyhez már 1938-ban akaartak csatlakozni.
Nem tudom, hogy mit szólna a közvélemény, ha hat évtizeddel a háboru után kijelentenénk, hogy a párizsi békeszerződést vonják vissza, vagy a Nürnbergi törvényeket tegyék semmissé. Hasonló célt szolgálta a Benes dekrétum Csehszlovákia területén. Ami a felvidéki magyarokat illeti, ők Magyarországhoz való visszacsatolást akarták, csatlakoztak a Szállasi féle mozgalomhoz, ugyancsak elősegitették a zsidó tulajdon kifosztását, házaik, üzemeik, kis boltjaik átvételét és azt nem is akarták visszaadni. Valóban előfordulhatott, hogy egyes személyekkel szemben egyéni igazságtalanságok történtek, lehetőségük lett volna ez ellen birói uton tiltakozni.
De a dekrétum önmaga jogos volt, mint minden olyan dokumentum, amely a háboru utáni helyzetet kivánta rendezni. Aki a háborut inditja annak számolnia kell a megtorlással, ha veszit és ezt utólag kifogásolni nevetséges.