A moszkvai vereség után már McClaren kapitány menesztése a beszédtéma Angliában
Népszabadság * R. Hahn Veronika * 2007. október 19.
Azt követően, hogy Németország szombaton kivívta a részvételt a jövő évi Eb-re, szerdán a „magyar” csoportban szereplő görögök, továbbá a csehek és a románok is ünnepelhettek. Nem úgy Anglia, amelynek válogatottja 2-1-es vereséget szenvedett Moszkvában…
A kudarc nyomán Steve McClaren az angol futball legrövidebb ideig „hatalmon” lévő szövetségi kapitánya lehet, ha Oroszország a hátralévő csoportmérkőzésein idegenben legyőzi Izraelt, majd Andorrát. Ebben az esetben Anglia megtakaríthatja az Ausztriába, illetve Svájcba szóló repülőjegyek árát, még akkor is, ha a Wembley-stadionban ellátja az E csoportban veretlen horvátok baját. Ez a forgatókönyv azt jelentené, hogy Anglia az oly sokat gúnyolt Graham Taylor 1994-es kudarca óta először nem jutna el világverseny döntőjébe, és a vb-selejtezőkig tétmérkőzést sem játszana.
A szokatlan hideg és a Luzsnyiki stadion sokat emlegetett műanyag talaja által egyaránt sújtott vendégek reménye a második félidő négy elátkozott perce alatt szállt el. Addig Rooney káprázatos (kis rosszindulattal leshelyzetből elrúgott) góljával Anglia jó úton haladt a biztos kvalifikáció felé, ám a 69. percben a csatár hősből negatív figurává változott. Ha látszólag a büntetővonalon kívül is, látványosan elkaszálta Zsirjanovot, és a McClaren szerint „szégyenteljesen” megítélt tizenegyest a csereként beállt Pavljucsenko magabiztosan értékesítette. Négy perccel később ugyanő talált be közelről Robinson hálójába.
A tévéközvetítés során érdekes volt látni az angolok kínlódását tapasztaló – amúgy ritkán mosolygó – Roman Abramovics leplezetlen örömét. A Chelsea-tulajdonos üzletember mindenesetre vegyes érzelmekkel tekinthet az izraeli-orosz mérkőzés elé, hiszen mindkét csapathoz komoly érzelmi szálak fűzik, s mindkét fél számára nagyvonalú pénzügyi támogatást is nyújt…
