Új Szó
Csak azok tudják, akik részt vettek az egyeztetési tárgyalásokon, hogy milyen nehéz volt egy közös szövegben megegyezni. Noha a szöveg nem tökéletes, puszta megjelenésének ténye túlszárnyalja negatívumait. A nyilatkozat egyik eredeti aláírójaként szeretnék néhány dolgot helyére tenni. Nyugtalanítónak tartom, hogy a szlovákiai politikai és értelmiségi elit hajlamos összekeverni az ok-okozati összefüggéseket. Mintha az MKP vezetése ugyanolyan mértékben lenne „bűnös” a szlovák-magyar viszony kiéleződéséért, mint a kormánykoalíció politikusai. Az MKP-val sok rossz személyes tapasztalatom van, és politizálásával szemben sok a fenntartásom. Ám nem hiszem, hogy a szubjektív élmények hatására egy elemzőnek el kellene veszítenie tárgyilagosságát. Az, hogy Csáky Pál egy magyarországi sajtóorgánumban „nyitotta meg” a Benes-dekrétumok témáját, taktikailag szerencsétlen lépés volt. Sőt az is elképzelhető, hogy szándékos provokáció. Akkor sem lehet azonban Csáky vagy Duray Miklós ballépéseivel magyarázni a komplett szlovák politikai paletta bunkóságát. A magyar párt legitim programjának hirdetésével nem indokolható a hatalom viselőinek arroganciája, az állam képviselőinek nacionalizmusa. A magyar politikusok egyik vagy másik kijelentése nem szolgálhat mentségül ahhoz, hogy a kulturális tárca vezetője lefasisztázza az ország hatszázezer magyar nemzetiségű állampolgárát. A másik gondom a nyilatkozattal az, hogy nem elég egy évben egyszer-kétszer megnyugtatni a lelkiismeretünket azzal, hogy megjelentetünk egy felhívást. A szlovák demokratikus értelmiség kezdeményezésének akkor lenne értelme, ha a gyakorlatban is tenne valamit a szlovák-magyar viszony javításáért. Hogyha a szlovák-magyar kérdést kivenné a nacionalisták kezéből, és saját maga kezdene vele türelmesen, szakmailag megalapozottan, tárgyilagosan és rendszeresen foglalkozni. Mint például Stefan Sutaj, a Szlovák Tudományos Akadémia kassai intézetének vezetője. Furcsa módon éppen az ő neve hiányzik az aláírók közül. Valószínűleg senkinek sem jutott eszébe megszólítani. Mégis, ennek az egész cécónak van egy rendkívül pozitív hozadéka. A szlovák média jelentős része kezdi sokkal árnyaltabban tálalni a szlovák-magyar viszony problematikus kérdéseit, mint azelőtt.
