Könyv
Derrida nézi Vajdát, Vajda nem láthatja Derridát. Ez a sisakrostély-hatás. Szellemek nézik Vajdát, ő azonban egyiküket sem látja. Kísértetek figyelik a gondolkodót. A gondolkodót mindig kísértetek figyelik. Így van ez már Platón óta, aki megírta, hogy a filozófus egész életében halni tanul és hal. Vajda Mihály legújabb kötetében megpróbálja átvilágítani kísérteteit. (Köztük azt is, amelyik annak idején bejárta Európát.)
A görög szellem, a dekonstrukció szelleme, a zsidóság szelleme, Lukács György szelleme, Heidegger szelleme lengi körül a sétát.
Platón-esszéjében a szerző a szofisták működését Arendt nyomán átértékeli, mondván, hogy megítélésükben nem Platón érvei a döntők. Az „üres szófacsarás művészei” helyett ma inkább olyan gondolkodóknak tűnnek, akik képesek voltak arra, hogy többfelől lássák a jelenségeket. (Ráadásul – ahogy írja A szofista mozgalom című könyvében – a Platón által megjelenített Szókratésznek egyetlen olyan témája sincs, amelyet előtte ne vetettek volna föl szofisták.)
„Derrida halott. Muszáj írnom róla, birkóznom kell vele.” És Vajda megidézi Derrida szellemét, akinek – szerinte – sikerült megidéznie a Heideggert nyomasztó szellemeket.
Aztán jön a zsidó szellem. „A szokvány megközelítésekből, az elkötelezett megközelítés legkülönfélébb típusaiból, az antiszemitáéból is, a zsidóéból is, a tényleges megértés igénye hiányzik” – írja Vajda Mihály, aki olyan őszintén néz szembe saját zsidóságával és a zsidó lét kérdéseivel, mint a kő. A zsidó lelki alkat alapvonásait elemezve így ír „…ez a sajátos lelkiállapot, az azonnali valahová tartozás vágya okozza a törtetést, a türelmetlenséget, a szánalmas pénzhajhászást és a többi – a külvilág számára elfogadhatatlan – zsidó tulajdonságot.”
Majd Lesznai Annát idézi: „a sznobok, úrutánzók, politikai műalkalmazkodók serege, és a tekintélyfitymáló, hagyománykicsinylő, minden kis konzervatív és klerikális verébre nagy forradalmi ágyúkkal lövő, minden értékes és tiszteletreméltó tradíciót kíméletlen gyanakvással és gúnnyal ostorozók csapatja. Ez a kizárt, sehová sem tartozó, önérzetében megalázott ember két szélső attitűdje.” A sehová sem tartozásban látja Lesznai a zsidók túlzott teoretikus beállítottságának okát is: „A magyar esze a valóságból nő ki, a zsidó a valóságot akarja mintegy az eszéből kitermelni.”
Az űzött, politikai korrektségnek nevezett eufemista mozgalom hazai hívei nyilván hörögnek, ha ilyeneket olvasnak egy könyvben. „Olyan, hogy zsidó, nincs is!” – kiáltják. Persze hogy nincs. Kísértetek sincsenek, mégis vannak. Vajda Mihály megragadó könyve derengő fényekkel keresi a lelkét kínzó és éltető ködlényeket.
Vajda Mihály: A sisakrostély-hatás
Kalligram, 2007, 383 oldal, 2900 forint
Végh Attila
