A Vörösmarty utca 34/A ma ügyészségi épület. Nem véletlen, hogy Bán István sem a kapun kívül, sem azon belül nem igazán tudja felfedezni a 63 esztendővel ezelőtti Collegium Josephinumot, amelyben kilenc esztendős gyerekként hónapokat töltött. Az udvar is kisebb lett, a nagy vasajtó eltünt. Társainak, a hozzá hasonlóan zsidó származású gyerekeknek és a Szűz Mária Társaság nevelő apácáinak az arcára sem emlékszik már. Igen hamar leterelték őket a pincébe, hogy az ötven gyerek ott vészelje át a nácik kegyetlenkedéseinek utólsó rohamát, amikor már nem a haláltáborba vitt az út, hanem az azonnali kivégzéshez.
Emléktáblát helyeztek el hétfőn az egykori Collegium Josephinum épületén, ahol a vészkorszakban az apácák több tucat zsidó kisfiút bújtattak. (Szalmás Péter felvételén Bán István, az egyik túlélő.) Unokahugát például anyjával és nagyszüleivel együtt a Stefánia úton lőtték tarkón. A Kaliforniában élő mérnök a Bazilikával szemben lévő, Wekerle Sándor nevét viselő utca öt szobás házában, orvos szülők gyermekeként kezdte meg gondtalan életet, aztán egyszer csak édesapja négy rózsaszín fiolával állt elő. Édesanyjának, kis hugának vagyis hát mind a négyüknek meg kellett volna inni a tartalmát, hogy ami a sárga csillaggal jelölt épületen túl várhat rájuk, ne éljék meg. A hírek szerint másnap vitték volna őket is a gettóba. Aztán minden másképp történt. Az éj leple alatt a Teréz körúti plébánián vagy 30 zsidó származású felnőttet és gyereket átkereszteltek katolikussá. Így kerülhetett a kisfiú a Collegium Josephinumba, ahol az oroszok bejöveteléig vigyáztak rá.
Az őszhajú férfi botra támaszkodva mondja, nemrégiben tudta csak meg, hogy az apácák kertjének lábszomszédságában a nyilasok pártszékháza húzódott. Az a bizonyos vasajtó, amit most hiába keresett, oda nyílt. Akkor, gyerekként nem fogta fel ennek a földrajzi elhelyezkedésnek a jelentőségét: az apácák e veszélyes szomszédság árnyékában óvták, gondozták őket. Nem fogta fel, pedig talán az élete múlt rajtuk. Egyébként ha műegyetemi évfolyamtársaihoz Budapestre jött, neki-nekiindult, de hiába kereste az utcát, illetve a Szűz Mária Társaság épületét. Azokból a hónapokból két fotója van: az egyiken ministrál, a másikon ül a tanszobában. Három gyermekének és nyolc unokájának mindez már történelem.
Sz. I.
