Több ezer gyermeket raboltak el a nácik a megszállt országokból, hogy egészséges, életerős árja harcosokat neveljenek belőlük – derül ki egy új könyvből, amelyet Hitler Lebensborn programjáról írt Volker Koop német történész.
A Lebensborn – „az élet forrása” – programot az SS irányította, a célja pedig az volt, hogy minél nagyobb számban elősegítse „fajilag kifogástalan” árja gyermekek születését.
A nácik különösen Norvégiában, Dániában és Hollandiába szorgalmazták, hogy a megszálló katonák gyermeket nemzzenek helyi anyáktól, mert áltudományos fajelméletük szerint ezeknek az országoknak a lakosai az „értékes északi germán fajhoz” tartoztak.
Az anyákat a terhesség alatt szanatóriumszerű otthonokban helyezték el, állandó egészségügyi felügyelet alatt, a lehető legjobb körülmények között. A megszületett gyermekek hasonló gondoskodásban és „alapos náci nevelésben” részesültek.
Sokat közülük Németországban adoptáltak – és mint Volker Koop most megjelent könyvéből, az „Adj egy gyermeket a Führernek – a Lebensborn Szervezet” című műből kiderül, több ezret egyszerűen elraboltak az SS csoportjai.
Azokat a gyerekeket pedig, akiket Németországban a „fajszakértők” „alkalmatlannak minősítettek a németesítésre”, egyszerűen meggyilkolták. „A Lebensborn program nem volt más, mint hogy ezekből a gyerekekből egészséges, életerős árja harcosokat neveljenek” – hangsúlyozta a német történész.
A programot Heinrich Himmler, az SS vezetője találta ki 1935-ben. A születési ráta alacsony volt Németországban, miközben a Szovjetunióban magas.
Himmler mindenáron meg akarta állítani az „abortuszjárványt” – évente 600 ezer művi terhesség megszakítás hajtottak végre az országban – és úgy gondolta, az a megoldás, ha anyaotthonokat hoznak létre, ahol az állam átvállalja a gyermekek gondozását. Összesen 11 ezer gyermek született a Lebensborn-otthonokban.
Koop szerint mítosz, hogy a program kizárólag arra irányult, hogy az SS-tagjai gyermekeket nemzzenek a megszállt országok fajilag „megfelelő” asszonyainak; „a valóságban a rendszer gigantikus gyermekrablási gépezetként is működött”.
1942. július 25-én például Himmler parancsot adott arra, hogy gyerekeket küldjenek Szlovéniából a Birodalomba. A gyerekek apját agyonlőtték azzal a váddal, hogy részt vettek a partizánmozgalomban, anyjukat pedig koncentrációs táborba küldték.
A gyerekeket – akik között hatszáz 6-12 év közötti is volt – átadták a Lebensborn program munkatársainak. A gyerekek nevét tartalmazó listát Koop megtalálta az egyik szövetségi archívumban; George Rödel SS Hauptsturmführer mindegyikük neve mellett bejelölte: „a szülőket agyonlőtték”.
Rödel elintézte, hogy azokat a gyerekeket, akiket elég árjának minősítettek, a náci párt, illetve az SS tisztségviselői örökbe fogadhassák. A dokumentum szerint például Hans von Mann, München náci vezetője két gyermeket adoptált.
Sok gyermek sorsáról semmit nem tudni, de azokat közülük, akiket később „alkalmatlannak” minősítettek a németesítésre, valószínűleg koncentrációs táborba küldték, ahol életüket vesztették.
Koop szerint Lengyelország volt a Lebensborn-gyerekrablók egyik fő terepe; amint a nácik 1939 szeptemberében lerohanták az országot, az SS megkezdte az összes árvaház kiürítését.
„Különösen azokra a gyermekekre kell koncentrálnunk, akik alkalmasak a németesítésre” – írta Himmler egy titkos memorandumban, amelyet Koop egy müncheni archívumban fedezett fel.
Ugyancsak Himmler egy eddig szintén nem ismert beszédében, 1943 októberében, Bad Schachenben figyelmeztette az SS-tagjait: „kötelességük kiemelni ezeket a gyermekeket a környezetükből, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell rabolniuk őket”.
