Forrás: Népszava

Tisztelt Dávid Ibolya!

Engedje meg, hogy azzal kezdjem: méltatlannak tartom, hogy miközben Ön tudatában van annak, hogy a törvénymódosítást, mellyel kapcsolatban kérdéseit megfogalmazta, nem egyedül adtam be, levelét mégis kizárólag nekem írta. Éppen ez az a szemlélet, amely miatt szükség van a kvótára: még egy régen politizáló politikusnő is csak a férfiakat tekinti vitapartnernek. Levelére, magától értetődően, a továbbiak­ban ketten válaszolunk.

Magyar Bálint

Tisztelt Dávid Ibolya!

Természetesen szívesen megválaszoljuk kérdéseit. Előbb azonban engedje meg, hogy a kérdések előtt megfogalmazott gondolataira is reagáljunk.

Ön azt írja, nap mint nap megéli azokat a problémákat, amelyeket szeretnénk megoldani, de Ön szerint nem a jó eszközzel. Azt minden bizonnyal Ön is tapasztalja, mennyivel nehezebb Magyarországon nőként politizálni, de régóta döntéshozó szerepben lévő nőként aligha éli meg naponta, hogy tehetsége, alkalmassága ellenére sem tud döntéshozó szerepbe kerülni. A kvóta célja pedig éppen az, hogy segítsen megszüntetni azokat a társadalmi hátrányokat, amelyek miatt ma a nőknek közel sincsenek a férfiakéval azonos esélyeik arra, hogy döntéshozó pozíciókba kerüljenek. A kvóta az üvegplafon széttörésének eszköze, és erre szánjuk, nem másra – ezt teszik mindenhol máshol is a világon.

Azt írja levelében, félelemmel tölti el a származási alapú diszkrimináció minden fajtája. Minket is. Veszélyesnek, károsnak, társadalomellenesnek és értelemszerűen antidemokratikusnak tartunk minden ilyet. Ezért ítéljük el nyíltan, határozottan és egyértelműen, ha zsidóznak a futball-lelátókon – noha mi sem értünk sokat a focihoz -, és ezért teszünk az ellen, hogy a férfiaknak a patriarchális társadalom szabályai szerint a kultúrába rejtett előjogaik vannak a nőkkel szemben. Ezeket az előjogokat szünteti meg a döntéshozásba kerüléskor a kvóta. Éppen ezért javasoltuk.

Tisztelt Elnöknő, Ön sem a negatív, sem a pozitív diszkriminációt nem kedveli, s úgy véli, az utóbbi fölerősíti a kiközösítő hangokat. Sajnos félrevezeti Önt egy rossz kifejezés, a „pozitív diszkrimináció”. Ez valóban azt sugallja, hogy valakiket előnyben részesítenek másokkal szemben, akik így értelemszerűen diszkriminációt szenvednek el, ezért aztán a kedvezményezettekkel szemben erősödnek az ellenérzéseik. A „pozitív diszkrimináció” azonban szemantikai összeférhetetlenség okán értelmetlenség: nincs ugyanis „kedvező hátrányos megkülönböztetés”. A kvóta senkit nem diszkriminál. Támogató, megerősítő eszköz, amely hátrányt csökkent, éppen a meglévő diszkrimináció ellen szükséges, az esélyek kiegyenlítése érdekében. A nők a kvótával semmiféle előnyt nem kapnak, csak több esélyt, mint korábban. Az pedig, ha valaki társadalmi diszkriminációt szenved el, nem az ő bűne. Ha a diszkriminációt végre megpróbálják megszüntetni, nem neki kell szégyenkeznie miatta, hanem azoknak, akik az igazságtalan gyakorlatot szeretnék fenntartani. A kvóta sem a nőket értékeli le, hanem arról a társadalomról állít ki rossz bizonyítványt, ahol szükséges alkalmazni. Nyilván Ön sem gondolja, hogy ha egy társadalmi csoport jogsértést szenved el, akkor a csoport „védelmében” ne adjuk meg a nekik járó jogokat, csak mert visszatetszést kelt azokban, akik a jogsértéseket elkövetik.

Azt kérdezi: milyen társadalomkép alapján javasoltuk a kvótát éppen a nőknek és nem a legszegényebbeknek, a nyugdíjasoknak vagy a romáknak. Azért, mert tudjuk: a kvóta nem szociális juttatás, hanem a döntéshozásba kerülést eltorlaszoló láthatatlan akadályok fölszámolásának eszköze.

Tisztelt Elnöknő, íme a válaszok – itt terjedelmi okok miatt csak röviden, de az eddigi vitában sok érv részletesebben kifejtve is elhangzott már. További információkat a www.noikvota.hu oldalon is talál.

– Milyen elvek alapján döntötték el, hogy a nők számára kérnek kvótát?

– A nők a magyar társadalomban számbeli többségben, de társadalmi értelemben kisebbségben vannak. Ők alkotják a magyar társadalom legnagyobb kisebbségét.

– Minden társadalmi csoportot (romák, fogyatékkal élők, fiatalok, nyugdíjasok, szegények, 50 fölöttiek stb.) keresztbemetsz a gender, azaz a társadalmi nem. Ez azt jelenti, függetlenül attól, hogy egy nő fiatal vagy nem, cigány vagy nem, szegény vagy nem, leszbikus vagy nem stb., azokkal a hátrányokkal, amelyek a nőket sújtják, szembe kell néznie. Ez sokuk esetében (például az idősek és a romák) nem egyszerűen összeadott, hanem megsokszorozott hátrányt jelent.

– A nőket érő diszkrimináció valamennyi formája azt célozza, hogy megakadályozza a férfiakkal azonos kvalitásokkal (végzettség, tehetség, rátermettség terén) rendelkező nők azonos hozzáférését a gazdasági, információs, politikai hatalomhoz.

– A női-férfi szerepminták, társadalmi elvárások, szocializáció báziskülönbsége éppen a családi élet és a közélet szétválasztására alapul. A nőket a családi életre, a férfiakat a közéletre neveli az érvényes kultúra, és erre a sztereotipizált különbségre épül a társadalmi intézményrendszer is.

– A nőket sújtó diszkrimináció a legkevésbé tudatosult társadalmi szinten – sokkal kevesebb ember tudja, hogy a nőket a magyar társadalomban rendszeresen diszkrimináció éri, mint azt, hogy a romákat, fogyatékkal élőket vagy melegeket és leszbikusokat diszkrimináció éri.

– A kulturális mintákat követve a társadalom az egyén identitásválasztásától függetlenül osztja nőkre és férfiakra, és ránézésre vagy a név alapján el tudja dönteni bárki, hogy ki melyik csoportba tartozik.

– A választási kvóta mindenhol máshol a világban is a nemek kiegyensúlyozott képviseletének elősegítésére szolgál.

– A női kvóta bevezetésével komoly esély van rá, hogy az érdek-képviseleti vitákban a dominóelv érvényesüljön. Lesz-e az SZDSZ által javaslat kvótasorozatra: munkás-, nyugdíjas, vidéki és cigánykvóta kialakítására?

Az előző kérdésére adott válaszban benne van: nem tervezünk ilyet, mert mindketten társadalomkutatók vagyunk, és pontosan tudjuk, mi a különbség a politikai blöffök és a szakmai megalapozottságú javaslatok között. Tudjuk, hogy a kvóta a diszkrimináció által létrehozott hátrányt kompenzálja. Ahhoz tehát, hogy egy társadalmi csoport ilyesfajta segítése ne legyen alkotmányellenes, azt kell kimutatni, hogy az adott csoport diszkriminációt szenved, és hogy ez olyan mértékű és természetű, amely a döntéshozó pozícióba kerülést akadályozza. Sem a munkások, sem a nyugdíjasok esetében nincs erről szó. A romák esetében van, de nem a vezető pozíciókba jutásban, hanem már sokkal korábban, az iskolában, a közép- és felsőfokú képzésbe kerüléskor, a munkavállalásban. Ezért tartjuk nagyon is helyesnek, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok felsőfokú tanulmányainak megkezdését támogató intézkedés segíti. Ezért lépünk föl határozottan az iskolai szegregáció ellen – mert nem a középosztálybeli, egyébként az életbe nagy előnnyel induló gyerekek vélt érdekeit, hanem a társadalmi igazságosságot, az esélyteremtést tartjuk fontosabbnak. A melegek és leszbikusok diszkriminációja a jogegyenlőtlenségben mutatkozik meg. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a magyar polgári jogok ugyanúgy illessék meg őket is, mint bárki mást Magyarországon.

– Mi garantálja, hogy mesterséges szabályozással valóban tehetséges, tettre kész és becsületes emberek fognak parlamenti mandátumhoz jutni?

Kicsit zavarba hoz bennünket. A kérdés ugyanis két dolgot állít. Az egyik, hogy most, a „mesterséges szabályozás” nélkül kizárólag „valóban tehetséges, tettre kész és becsületes emberek” jutnak mandátumhoz. De akkor miért kárhoztatja a nagy pártokat olyan sokszor, hiszen képviselőik tehetségesek, tettre készek és becsületesek? Miért akkor az Önök tiszta kezek kampánya? A másik állítás talán még kínosabb: valóban attól tart, tisztelt Elnöknő, hogy az esélyegyenlőséget elősegítő, a nők hátrányait csökkentő kvótával bekerülő nők nemcsak tehetségtelenek, lusták, de becstelenek is lesznek? Mert ha nem, miért kér ez ellen garanciát? Kérjük, ne vegye kibújásnak, de erre a kérdésére inkább nem válaszolunk.

– Nem gondolja, hogy a pozitív diszkrimináció következtében az igazán tehetséges nőket is azzal fogják vádolni, hogy csupán a törvénynek köszönhetik az állásukat?

A kérdésben benne rejlik az az állítás, hogy „az igazán tehetséges nők” támogató intézkedések nélkül is bejutnak a törvényhozásba, igazságtalan tehát, ha őket azzal vádolják, hogy csak a törvénynek köszönhetik állásukat. Ez egyben persze azt is jelenti, hogy lesznek olyan nők, akik nem igazán tehetségesek, és csak a törvénynek köszönhetik az állásukat. Először is: ha komolyan vesszük az első állítást, akkor azt a zavarbaejtő következtetést is le kell vonnunk, hogy az MDF-ben a legrátermettebb 11 politikus között jelenleg Ön az egyetlen nő, aki alkalmas arra, hogy országgyűlési képviselői munkát végezzen – hiszen ha nem így volna, nyilván a második, harmadik, negyedik, ötödik „igazán tehetséges” MDF-es politikusnő is ott ülne most a frakcióban. Kérjük ne értse félre: nem nekünk zavarbaejtő ez a következtetés, mi készséggel elhisszük Önnek, hiszen az MDF belügyeit ismerni és megítélni nem tisztünk, csak abban nem vagyunk biztosak, hogy Ön valóban így gondolja. Ha mégis, véleménye létjogosultságát természetesen nem akarjuk kétségbe vonni.

A másik rejtett állítást viszont vitatjuk. Semmi okunk nincs arra, sem a mai politikai kultúra ismeretében, sem a nők szellemi képességeit ismerve, hogy úgy véljük, nincs ebben az országban 120-130 igazán tehetséges politikusnő, aki – szerény követelményeket állítva – legalább annyira alkalmas képviselőnek, mint a jelenlegi férfi képviselők közül a legkevésbé alkalmas 120-130.

– Az önkormányzatokban a rendszerváltás óta csaknem megkétszereződött a nők aránya. Nem ritka, hogy egyes bizottságokban már csak nők foglalnak helyet. Nem gondolja, hogy ez is egy bizonyíték arra: pusztán szemléletváltással is komoly előrelépést lehetne elérni? Nem gondolja, hogy a politikai kultúra pozitív irányba halad ezen a téren, amelyre komoly fenyegetést jelenthet a kötelező elvű kvóta?

Ez a „csaknem megkétszereződés” azért ennél összetettebben alakult. Jól tudjuk: minél kisebb presztízzsel és kevesebb pénzzel jár egy pozíció, annál könnyebben engedik át a nőknek. A budapesti kerületek és a megyei jogú városok, de akár a kisebb városok élén továbbra is csak elvétve találunk nőket. Minél kisebb, szegényebb egy település, annál nagyobb a nők aránya a polgármesterek között. A hatalmi viszonyok tehát korántsem alakultak át, csak itt is megmutatkozik az a jelenség, amelyet jól ismerünk például a pedagógusi pályáról: azok a szakmák „nőiesednek” el, amelyeket a férfiak az alacsony presztízs és az alacsony jövedelmek miatt elhagynak – ide áramlanak be a nők. Az önkormányzatok esetében azonban még így is nagyon messze vagyunk attól, hogy akár kiegyensúlyozott női-férfi reprezentációról beszéljünk. Ez tehát nem bizonyíték semmiféle szemléletváltásra, mert ha lett volna szemléletváltás, akkor annak nemcsak a rosszul fizető, de sok munkával járó kistelepülési önkormányzatokban kellett volna jelentkeznie, hanem az Országgyűlésben is. Így aztán egyértelmű a válaszunk: nem gondoljuk, hogy a politikai kultúra kedvező irányba halad ezen a téren, tekintve, hogy ennek semmi jele nem tapasztalható. A nem létező javulást pedig értelemszerűen veszélyeztetni sem lehet. De ha volna ilyen változás, arra sem jelentene „veszélyt” kvóta. Az északi országokban előbb kezdett emelkedni a képviselőnők aránya – az Ön szavaival: kedvező irányba haladt a politikai kultúra -, amikor a pártok elkezdtek kvótát bevezetni. A kvóta nem veszélyeztette, hanem stabilizálta és fölerősítette a politikai kultúra kedvező irányú megváltozását.

– Önök a jövőben minden hivatalos intézményre ki kívánják terjeszteni a női kvótát Magyarországon?

Nem.

– Ön szerint a női kvóta valóban alkalmas arra, hogy felszámolja a hibás szemléletből és kulturális beidegződésből fakadó esélyegyenlőtlenségeket?

Nem – de senki nem is mondta, hogy az. A nők esélyegyenlőségével kapcsolatos összes problémát nyilvánvalóan nem oldja meg a kvóta – de ezt nem is várhatjuk tőle. Megoldja viszont azt a problémát, amire kitalálták: jelentősen és rövid időn belül javítja a nők politikai döntéshozatalba kerülésének esélyeit.

– A parlamenti demokrácia elkötelezett híveként úgy vélem, az országgyűlési mandátumok kiosztása csakis a szabad és egyenlő verseny biztosításával elképzelhető, ahol minden ember választó és választható. Nem tart Ön attól, hogy a mesterséges keretek kialakításával sérülnének a demokratikus alapelvek?

A parlamenti demokrácia elkötelezett hívei vagyunk mi is, de nem gondoljuk, hogy a pártlistás választásokat meg kellene szüntetni. Úgy tudjuk, az MDF épp az ellenkezőjét, a tisztán listás választásokat szorgalmazza egy ideje. Márpedig, szigorú értelmezésben, a listás választás során van egy komoly előföltétele annak, hogy valaki mandátumot nyerjen, mégpedig az, hogy tagja vagy legalábbis elkötelezett szimpatizánsa legyen valamelyik pártnak. Ez bizony jelentős mértékben csökkenti azok választhatóságát, akik nem pártban szeretnének politizálni, hanem független képviselőként. A mi javaslatunk, mint ismeretes, kizárólag a pártlistákra vonatkozik, amelyek összeállításába a választók nem szólhatnak bele. A javasolt kvóta nem a nőkre, hanem mindkét nemre érvényes, mindkettőnek azonos arányú, 50-50 százalékos lehetőséget ír elő. Ezt csak akkor lehet a férfiak választhatósága sérüléseként értékelni, ha abból indulunk ki, hogy a férfiak alkalmasabbak a politikai pályára, mint a nők, ezért nekik „természetes” körülmények között 50 százaléknál magasabb képviselet „jár”.

Liberális politikusok vagyunk, a szabad és egyenlő verseny tisztelete miatt politizálunk liberális pártban. Ezért azt is tudjuk, hogy a liberalizmusnak meglehetősen ortodox, véleményünk szerint szellemiségétől nagyon távoli értelmezése az, hogy a jogegyenlőség esélyegyenlőséget is teremt. Úgy véljük, nem lehet tiszta az a verseny, amelyben a „versenyzők” felét láthatatlan kötelek fogják vissza. Nem tiszta a verseny, ha a külső pályán futók pályahátrányát nem kompenzálják azzal, hogy látszólag előbbről indulnak. A verseny tisztasága nem ettől, hanem ennek hiányától sérül súlyosan. Nem lehet tiszta az a verseny, amelyben a versenyzők felét módszeresen arra nevelik, hogy lépjenek pályára, a másik felét viszont arra, hogy ne tegyék, s ha odakerülnek, engedjék a versenyzésre nevelteket győzni.

Bízunk benne, hogy válaszaink segítették az Elnöknő tájékozódását, és így az MDF is csatlakozni tud azokhoz a pártokhoz, amelyek reményeink szerint hamarosan közösen tesznek majd meg egy nagyon fontos lépést a nők esélyegyenlősége érdekében.

Üdvözlettel:

Sándor Klára és Magyar Bálint

(Terjedelmi okokból a levélnek csak egy részletét tudjuk megjelentetni – ezért hiányzik több pont -, a teljes levél a www.nepszava.hu internetes oldalon olvasható el.)