Népszabadság * Pogonyi Lajos * 2007. október 12.
Kép: Bánhalmi JánosRadó Sándorról, alias Dóráról, a szovjetek mesterkéméről és a szocialista bestseller két írójáról, Szilvási Lajosról, valamint Berkesi Andrásról szóló portréfilmmel jelentkezik hamarosan Wagner Bea, az RTL Klub XXI. század című műsorának riportere. Korábban Bea a háború előtti magyar színjátszás sztárjairól készített összeállításokat, de pazar volt a Kiss Manyiról szóló riportfilmje is.
Többek között izgalmas portréműsort készített Szeleczky Zitáról, a színészlegendáról, megannyi háború előtti magyar film dívájáról az RTL Klub XXI. század című műsorában. Honnan jött az ötlet?
Kotroczó Róbertnek, a műsor főszerkesztőjének elég határozott elképzelései vannak arról, hogy milyen témákat tűzzünk műsorra. Az egyik ilyen a „színészvonal”. Ebben színészlegendákkal foglalkozunk, olyanokkal, akikről a mai fiatalok nem sokat vagy szinte semmit nem tudhatnak, viszont meghatározó figurái voltak annak a kornak, amelyben alkottak.
Ha kifogunk egy-egy televíziós ismétlést, akkor még láthatjuk, mondjuk a Meseautót, a Valamit visz a víz vagy az Én lányom nem olyan című filmeket. Ezek valóságos sztárparádék.
Az akkori filmek sztárjainak kalandos, izgalmas életük volt még azután is, hogy időközben esetleg abbahagyták a filmezést vagy emigráltak. A XXI. század alcíme is az, hogy A legendák velünk élnek. Arra törekszünk, hogy mögénézzünk ezeknek a legendáknak, és ezekből gyakran sokkal izgalmasabb műsor kerekedik, mint maga a legenda. Szeleczky Zita például úgy „került a képbe”, hogy róla tudtuk: 1945 után csak kevés időt töltött itthon, mert emigrálni kényszerült. A nyilasokkal való kollaborálással vádolták, így jobbnak látta, ha elhagyja az országot.
Nagyjából ugyanaz volt az ábra, mint Páger Antal esetében. Azt hiszem, hogy Szeleczky annak ellenére elment Magyarországról, hogy Gobbi Hilda is kiállt mellette.
Távollétében Szeleczkyt egyébként is elítélték, és csak a rendszerváltás után rehabilitálták. Nemzetellenes bűncselekményekkel vádolták, mert buzdító verseket mondott. A műsorra készülve megtaláltam Szeleczky keresztfiát, aki csak a kilencvenes években ismerte meg a keresztanyját, amikor a művésznő már hazajöhetett Magyarországra. Az unokaöcs megmutatta az egykori sztár iskolai bizonyítványait, sőt elmentünk Szeleczky szülőfalujába is, ahol kislányként nevelkedett. Szeleczky 1962-ig Argentínában élt, majd átköltözött az Egyesült Államokba, onnan tért haza, amikor már jöhetett.
Azt, hogy a filmsztár nem volt háborús bűnös, az is igazolja, hogy ha priusza van, nem kaphatott volna letelepedési engedélyt az USA-ban.
Így van. A már idézett Gobbi is azt mondta, Szeleczky Zita soha senkinek nem ártott. Az igaz, hogy maradtak fenn olyan híradófelvételek, amelyeken együtt látható Kiss Ferenccel, a zsidótlanítással megbízott színészkamara elnökével, amint éppen együtt szavalnak. Kotroczó Róbert korábban riporterként még beszélgettet Szeleczkyvel, aki azt mondta: a legnépszerűbb színészeket hívták a különböző rendezvényekre, s ők pedig vállalták a fellépést, mert játszani akartak.
Mai ésszel nehéz megítélni, mi lett volna a helyes, mert azt is tudjuk, hogy ebben az időben például Básti Lajost a származása miatt eltiltották a színpadtól. Az utókor mindig könnyebben mond ítéletet, mint azok, akik a szörnyű időkben éltek.
Ezt mondta Muráti Lili is: mit tudtuk mi, hogy meddig fog ez tartani, mi játszani akartunk.
Más színészportrékat is készített a XXI. században.
Igen, ilyen volt például a Jávor Pálról szóló műsorom, de forgattam Kiss Manyiról is. Az ilyen összeállítások mindig nagy kihívást jelentenek, mert igen nehéz már megszólítani az egykori pályatársakat. Valahogy mindig megoldjuk. Tudtam, hogy Jávor Pál és Bárdy György nagyon jóban volt. Jávor istápolta a szegénységben élő Bárdyt, akiben fiatalkori önmagát látta a filmsztár. Bárdy elmesélte például, hogy nem volt hol aludnia, ezért a Jávorral közös vígszínházi öltözőjében húzta meg magát éjszakára. Bárdy a XXI. században megmutatta azt a cipőt, amelyet még Jávortól kapott. Megható történet volt. Bárdy elmondta azt is, hogy azóta nagyon kényes a cipőire, mert Jávor szerint, ha az ember egy zsákban van is, ám fényes a lábbelije, akkor úriemberként néznek rá. Bárdy György egyébként hosszú hónapokig Jávoréknál lakott.
Nagy a kísértés, amikor a szemtanúk esetleg eleresztik a fantáziájukat, és netán olyasmire is emlékeznek, ami meg sem történt.
Éppen ezért kérdezünk meg mindig színháztörténészeket is, így például Gajdó Tamást, a Színháztörténeti Intézetből vagy Bános Tibort, aki színészéletrajzokat ír. Mindig ellenőrizzük az információkat.
Megfigyeltem, hogy nagyon vigyáz arra: a visszaemlékezések ne menjenek át giccsbe, melodrámába.
Ez tipikusan az a műfaj, amelyet nem lehet öt perc alatt összecsapni. Nagyon sokat kell tenni azért, hogy az emberek megnyíljanak, és beszéljenek. Nyilván sokkal több a felvett anyagunk, mint amennyi a műsorba bekerül. Ha az ember felkészült és vissza tud kérdezni, akkor nemigen lehet mellébeszélni.
Egy Jávor- vagy Szeleczky-portré kedd éjjel fél óra az RTL Klubon. Mennyi munkája fekszik ezekben?
Nagyjából egy-egy hónap. Ez nem a panasz helye, de mi magunk kutatjuk fel a szereplőket, mi beszéljük rá őket, hogy nyilatkozzanak, tegyék félre fenntartásaikat a kereskedelmi televíziók világával szemben, hiszen esetükben nem tinédzserekről van szó.
Hogy kezdődött a tévés pályája?
Én mindent fordítva csináltam, mint azt mostanában szokás. Először férjhez mentem, szültem. Majd ezután, csaknem harmincévesen kerültem a békéscsabai városi tévéhez. Jó iskola volt, mert mindent meg kellett csinálnunk. Voltam én ott híradós szerkesztő, riporter, műsorvezető. Szerencsénk volt, mert az ottani főnökünk fontosnak tartotta továbbképzésünket, és beiratkoztunk a Független Médiaközpont vidéki tévéseknek szánt tanfolyamára. Itt ismertem meg például Elek Jánost. Néhányunkat háromhetes kurzusra az Egyesült Államokba is kiküldtek. Az akkortájt indult TV3-ban Elek János volt a hírigazgató, akitől nagyon sokat tanultam alázatból, vagy abból, hogyan kell egy eseményről, hírről röviden, tömören tudósítani. Ebben az időben volt időjós Horváth Szilárd, akivel együtt voltunk az amerikai ösztöndíjon. Úgy tudom, ő most a Danubius Rádiónál dolgozik. Amikor a TV3 megszűnt, kétségbe voltam esve, végül a Magyar Televízióhoz kerültem. Ez nem igazán volt jó időszakom. Ránk, egykori TV3-asokra egyesek ferde szemmel néztek. A vágókkal, operatőrökkel, szerkesztőkkel viszont a mai napig jóban vagyok. Csak a rossz hangulat jellemzésére: felnőttként, harmincöt évesen itt szoktam rá a dohányzásra. Az MTV-ben híradóztam, amikor Kotroczó Robi hívott és 2001 októberétől RTL-es vagyok. Itt híradósként kezdtem. A XXI. század stábjában az indulástól, vagyis ötödik éve dolgozom.
