Mottónk: „A reggeli péksütit majszolva nézzük a sajtot”
NOL * Lapzsemle * 2007. október 12.
Nem igaz, hogy idén ötszázzal többen haltak meg mentőautókban
Nem igaz a Heti Válasz cikkének állítása, miszerint az egészségügyi reform első évében a korábbiakhoz képest több mint ötszázzal többen haltak meg mentőautókban, mielőtt beértek volna velük a kórházba – közölte az Országos Mentőszolgálat főigazgatója a Klubrádióban Kontra című műsorában (itt meghallgatható). Az OMSZ 8 évre visszamenőleg adott meg adatokat az újságnak a baleseti halálozásokról, de a lapban félreértelmezve jelent meg – mondta Göndöcs Zsigmond.
Kiemelés tőlem
„Ha a miniszterelnök állna egy ilyen kezdeményezés élén, az az egész ügyet hiteltelenítené”. Szerető Szabolcs indokolta így lapunknak, hogy miért előzte meg Gyurcsány Ferenc népszavazási kezdeményezését az OVB-nél. A kezdeményezés hiteléért aggódó személy a Magyar Nemzet című „polgári napilap” főszerkesztő-helyettese. Kijelentéséből az következtethető, szerinte az általa is vezetett lap hiteles intézmény. Mint fogalmazott, ez a statisztika pusztán a mentők által „észlelt halálesetek” tényét rögzíti, nem a helyét, illetve abból nem lehet következtetni a mentőszolgálat hatékonyságára vagy a reform következményeire.
A főigazgató leszögezte: ezen adatok alapján nincs kimutatható összefüggés a halálesetek gyakorisága és az egészségügyi reform elindítása között. Hozzátette: európai tendencia a halálos balesetek számának növekedése, egyebek mellett a több autó és a gyorsabb közlekedés miatt.
Kincses Gyula egészségügyi államtitkár a Kontrában közölte: dacára a lap felületes adatértelmezésének, az Egészségügyi Felügyelethez fordulnak a cikkben írtak miatt.
A Heti Válasz csütörtöki számában arról írt, hogy tragédiához vezet, hogy a mentőszolgálat munkaerőhiánnyal küzd, szakképzetlen ápolók látnak el olyan feladatokat, amihez diplomás mentőtisztre volna szükség, és a napi 24 órában működő mentőszolgálat leállítja a mentőegységei egy részét. (Klubrádió)
Ha nem is az őszödi beszédhez hasonlítható szembenézés, de a tévedés beismerése politikus-módra, ahogyan Lázár János, Hódmezzővásárhely fideszes polgármester a Heti Válasznak adott interjúban egy általa kirobbantott korábbi országos botrányról nyilatkozott. Lázár János akkor egy beteg halála kapcsán, aki a hódmezővásárhelyi és szentesi kórház között szállítás közben hunyt el, nem késlekedett a bejelentéssel: az elhunyt „az egészségügyi reform első áldozata”. (lásd erről: >)
A Heti Válaszban agusztus végén megjelent interjúban (amely „Nem kell Magyar Gárda!” címmel jelent meg, és ennek megfelelő tartalma miatt keltett figyelmet) Stumpf András figyelmeztette beszélgető-partnerét: „Vigyázzon az elhamarkodott nyilatkozatokkal! A mindszenti beteg halálakor is a kormányt tette felelőssé, aztán kiderült: mégsem olyan egyszerű a helyzet.”
Lázár János válasza: „- Lehettem volna körültekintőbb, elismerem, de továbbra is fenntartom: ha a kormány április 1-jén nem vezeti be a betegellátási reformot, nem kellett volna sehová sem átszállítani a beteget, tehát nagyobb eséllyel maradt volna életben. Azon meg nem kell csodálkozni, hogy helyi ügyeket országos szintre emelek: azért fizetnek, hogy az itt élők érdekeit képviseljem.”
Kipróbált MSZP-s vezetőket vezettek meg Zuschlagék?
„Két közismert szocialista politikus is ajánlást adott két Zuschlag-ügyben érintett egyesületnek ahhoz, hogy támogatást kapjanak – tudta meg a hvg.hu. A szálak Zuglóba vezetnek.” A >
Gusztos Péter Havas Szófiának
A szabad demokrata képviselő írása a Hírszerzőn olvasható: „Havas Szófia képviselőtársam megnyilatkozását bizonyos szempontból értem. Nem várható el senkitől az objektív, tudományos igényű tárgyilagosság, ha közeli hozzátartozóját meggyilkolták vagy erőszakos cselekmény áldozata lett. A forradalom sodrában – ezt tudjuk – több borzasztó dolog is történt: utcai lincselések, Köztársaság tér, ismerjük ezeket a tényeket. Ám másokat is értek érzékeny veszteségek, és annyi tárgyilagosság talán mindenkitől elvárható, hogy ha nem tud indulatain uralkodni, akkor inkább hallgasson. Kivált, ha az illető közszereplő, s minden egyes megszólalásának politikai következményei vannak.
Közszereplő, parlamenti képviselő nem teheti meg, még mondandóját magánvéleményként ismertetve sem, hogy egy bűnöző és önkorrekcióra képtelen, a szovjet birodalom vazallusaként ténykedő hatalom elleni felkelést és szabadságharcot, ha áttételesen is, de mégiscsak a nyilasok művének tulajdonítson. Mert a magyar temetőkben „56 őszén nem nyilasokat temettek el, hanem pesti és vidéki srácokat, köztük olyanokat, akiknek 16-18 évnyi élet adatott, olyanokat, akik nem zsidókat akartak felkutatni, akik nem nyilas suhancok voltak, hanem magyar Gavroche-ok, lelkes, naiv, önfeláldozó fiatalok, nemegyszer gyerekek.”
(…)
„Semmilyen személyes fájdalom nem teszi elfogadhatóvá a történelem meghamisítását egy közszereplőtől, a magyar Parlament tagjától. Sokat árt ez. (Mint ahogy sokat ártottak az olyan típusú megnyilvánulások is, amelyeket tavaly láthattunk, hallhattunk, amikor az utcai randalírozást az „56-os forradalomhoz hasonlították egyesek.)”
(…)
„Illene, érdemes lenne a fent idézett nyilatkozat után a teljes magyar társadalomtól bocsánatot kérni. Erre kötelezne az igazság tisztelete és a méltányosság. Tudom, látom, hogy képviselő asszony kitart véleménye mellett és nem fogja ezt megtenni. Ez esetben viszont az őt az Országgyűlésbe delegáló pártnak kötelessége mondani valami egyszerűt és egyértelműt erről a kérdésről. Kézenfekvő, hogy megszólal ezen párt „56-os tagozata. Kézenfekvő, de kevés. Szólaljon meg ebben az ügyben, tisztán és érthetően az a baloldali párt maga, amely a közelmúltban nagyon helyesen nagyon sokat beszélt arról, hogy a modern magyar baloldalnak, a modern magyar szocialistáknak, szociáldemokratáknak nem lehet közösséget vállalni a forradalmat leverő erőkkel.
Már bocsánat, hogy szólok, hogy szólunk, de ez lenne a legkevesebb.” A >
A múlt heti HVG Portré rovatában Havas Szófia szocialista képviselővel beszélgetett Lindner András és Horváth Zoltán.
Az egészségügyi szakpolitikus képviselő életrajzából megtudhattuk: „az édesapa, a későbbi miniszterelnök, Horn Gyula bátyja Moszkvában tanulva ismerkedett meg édesanyjával, Szófia leányuk viszont már Pesten született. Jött azonban 1956, és a papát a felkelők meggyilkolták.” Ezek után nem meglepő, hogy Havas Szófia arra a kérdésre, az elmúlt évtizedekben mennyire értékelődött át a múltról alkotott képe, így válaszolt: „- Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva.”
OKtóber 5-én a NOL is beszámolt arról, hogy a kijelentés nyomán az MSZP 56-os munkacsoportja bocsánatkérésre szólította fel Havas Szófiát.
A hétvégén a szélsőjobboldali Jobbik párt is – egyik, az 56-os eseményekben részt vett helyi vezetője által aláírt – közleményben tiltakozott az ellen, hogy a szocialista képviselő az 56-os eseményekkel kapcsolatban a szélsőjobboldali kielngéseket hangsúlyozta.
