. évfolyam . szám,
A Magyar Távirati Iroda igyekezett bőséggel beszámolni a kutatás eredményéről. Így arról is, hogy csak Románia, Litvánia, Lengyelország, Bulgária és Lettország követ bennünket, s hogy nem minden esetben ott a legjobb a betegek ellátása, ahol a legtöbb pénzt költik az egészségügyi ágazatra. Egy apróság azonban mintha elkerülte volna az MTI s vele együtt szinte a teljes magyar sajtó figyelmét: hogy egy évvel korábban, 2005-ben 26 ország sorrendjében még a 14. helyet foglaltuk el. Egy év alatt tíz helyet rontottunk a pozíciónkon és sokak gyógyulási vagy túlélési esélyén. S az sem kapott túl nagy hangsúlyt, hogy a kormányzat által referenciaként emlegetett Szlovákia majd három évvel a több-biztosítós rendszer bevezetése után egyetlen hellyel előzi meg a kaotikus állapotba taszított Magyarországot. Churchill klasszikus mondása, hogy csak annak a statisztikának hiszek, amelyet saját kezűleg hamisítottam meg. S mint a fentiek jelzik, gyakran nincs szükség hamisításra, elég csak a féligazságot egészként megmutatni. A történet persze nem az egészségügyről szól, annak átgondolt és szakszerű átalakítása elkerülhetetlen. Sokkal inkább a propagandáról s annak intézményes kereteiről. Nincs bennük hiányunk.
…rendőrt ruhájáról Új arculatot kap a rendőrség. A régi leszakadt. Az egy évvel ezelőtti brutálkodás, a símaszkos, viperás őrjöngés, a korrupciós ügyek dömpingje és a zsanettolás tette használhatatlanná. A kártétel öt-hat milliárdban mérhető. Ennyibe fognak kerülni a kommunikációs cégek, a televíziós imázskampányok (Mit gondolnak, a Tűzvonalban című közszolgálati filmsorozat miért született rohammunkában, ORTT-támogatással?) s a teljes egyenruhacsere. Cipőstül, sapkástól. Így mulat egy magyar kormány! Ugyan nincs elég pénz a járőröző autók benzinjére és a rendőri reálbérek szinten tartására, de nem számít. Mindennél fontosabb visszaszerezni a rendőrök elveszített becsületét. (És ez nem vicc!) Takács Albert miniszter szerint az új egyenruhára azért van szükség, hogy jobban megjelenítse a rendőri tekintélyt. Biztosan nagyon szigorú lesz és igazságos. A szolgálatot teljesítő személynek más dolga sem akad, mintsem bátran viselni, a hatalmával nem visszaélni, nem korrumpálódni, a közrendet szolgálni, a bűnözőkkel össze nem játszani, és tisztességesen viselkedni. A többi megy magától. Szófia választása „Én például 1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen forradalmároknak nevezni. Ahogyan azokat a géppisztolyokkal köröző fiatalokat sem, akik ugyanúgy járták a házakat, mint 1944-ben zsidókra vadászva” – vallotta Havas Szófia, az MSZP újsütetű parlamenti képviselője a HVG-nek. Zavarban vagyok. Nem is tudom, ilyenkor kinek kell kiktől elhatárolódnia. Lendvai Ildikó ezen a terepen otthonosan mozog, majd bizonyosan kisegíti frakciótársát. Csak az biztos, hogy tíz nap múlva október 23-a lesz, amikor az ország erre a borzalmas, Nagy Imre-féle, börtönből szabadult, nyilaskeresztes társaságra emlékezik. És/vagy Havas Szófiára. Ni csak, ki beszél? Készséggel elhiszem Szilvásy György nemzetbiztonsági ügyekért felelős miniszternek, hogy nem zsarolta meg a hvg.hu-nak interjút adó, s abban egykori főnökeit áztató Topolánszky Ákost. S azt is elfogadom tőle, hogy lejárató akció kilátásba helyezésével nem fenyegette meg a hajdani kollégát. Csak azt nem értem, hogy a kudarcba fulladt telefonbeszélgetésük után a kormányszóvivő miért beszélt a négy éve menesztett Topolánszky gyanúsnak tetsző benzinszámláiról és alapítványi ügyeiről. Azaz miért vette mégis kezdetét a lejárató akció? Arra gondolni sem merek, hogy Daróczi Dávid szövetkezett össze Topolánszkyval Szilvásy hitelességének aláásására. Mert én nem szeretnék olyan országban élni, ahol ez egy miniszterrel megtörténhet.
