Nem valószínű, hogy Kaczinsky elnök megvétózza az európai reformszerződést – állítja Eugeniusz Smolar professzor. A varsói Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója szerint ugyanakkor az Európai Unió egyes régi tagállamaiban a kulturális és médiaelit igyekszik lejáratni Lengyelországot. Ha a jövő hét közepén létrejön Lisszabonban az egyezség az új alapszerződésről, 2009-re az Európai Unió elnökkel és külügyminiszterrel rendelkező, gyakorlatban a tagállamoktól független, önálló „nemzetek feletti” jogalannyá válik.
A francia és holland népszavazá-sokon 2005-ben elbukott európai alkotmány helyébe kitalált reformszerződés a korábbi tervezet minden lényeges elemét megtartotta. A kezdeményezők – elsősorban Nicolas Sarkozy francia elnök és Angela Merkel német kancellár – abban bíznak, hogy a kiszámíthatatlan népakarat helyett a parlamentek bölcs döntést hoznak, és még 2009 vége, a következő európai választások előtt ratifikálják az új alapszerződést. Ehhez azonban előbb a 27 tagállamnak kell egységre jutni. Sokáig úgy látszott, hogy az új egyezséget felboríthatja Lengyelország ellenállása. A nyugati lapok elemzéseiből úgy tűnt, hogy a „rettenetes ikrek” – a The Times nevezte így a Kaczinsky fivéreket – szalonképtelen követeléseikkel szétverik a készülő egyezséget. Lengyelország lett „Európa Texasa” – hangzott egy másik ironikus vélemény, ők azok, akikkel semmiben nem lehet megegyezni, mert úgy akarnak benn lenni az unióban, hogy közben függetlenként igyekeznek viselkedni.
A Hetek által megkérdezett varsói politikai elemző szerint azonban vannak, akik szándékosan félre akarják érteni Lengyelországot. „A véleménykülönbségek pusztán gyakorlati jellegűek, pragmatikusak – állítja Eugeniusz Smolar professzor, a varsói Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója. – A célunk az, hogy stabilitás jöjjön létre az Európai Unió nagyobb és kisebb államai között, mivel kissé egészségtelennek tarjuk Németország és Franciaország túlsúlyát, ami a nizzai szerződés után kialakult.”
Az Európai Unió vezetői is egyre inkább bizakodnak abban, hogy az október 18-19-ei lisszaboni csúcstalálkozón megállapodás születik az uniós intézmények működését egyszerűsítő szerződéstervezet szövegéről. Az új szerződéssel az unió kikerülhetne abból a zsákutcából, ahova 2005-ben jutott, miután a francia és a holland népszavazáson elbukott az Európai Unió alkotmánytervezete.
Az uniós állam- és kormányfők legutóbbi, júniusi csúcstalálkozóján azonban megállapodás született arról, hogy az elbukott dokumentum főbb elemeit magába foglaló, egyfajta „mini-szerződés” keretében (lásd keretes írásunkat) biztosítják az unió intézményeinek további működését. A találkozó akkor majdnem kudarcba fulladt, mivel Lengyelország – mindenki legnagyobb megrökönyödésére – bejelentette, hogy a jelenlegi rendszer az olyan nagy országoknak kedvez, mint Németország, és mivel a második világháború során a náci Németország súlyos károkat okozott Lengyelországnak, ezért politikai engedményekkel tartozik felé, és köteles ezeket a sérelmeket figyelembe venni a tárgyalások során. Ennek keretében Varsó követelte a számára irreálisan nagy szavazati súlyt biztosító, korábbi szavazási mechanizmus megtartását, továbbá az úgynevezett Ioannina-záradék (lásd keretes írásunkat) alkalmazását. A feszült légkörű találkozón követelését végül elfogadták, amelynek eredményeképpen a kettős többség elvére (lásd keretes írásunkat) épülő új szavazási rendszer bevezetését 2017-ig elhalasztották.
A soros elnöki tisztet betöltő Portugália a múlt hétre elkészítette az új szerződés szövegének tervezetét, melyet a jövő hét elején először a tagállamok külügyminiszterei, majd a hét végén a kormány- és államfők fognak megvitatni. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke bizakodásának adott hangot, miszerint „sikerül majd megállapodni a még nyitott kérdések felől”. (folytatás)
