Zsúfolásig telt a Sasz Chevra zsinagóga Szimchat Torára. A szukkoti sátorban az asztalok roskadoztak a finom csemegéktől, bár Szukkot elteltével már nem volt kötelező ott enni. Az ünnepi kidusra már egy talpalatnyi hely sem maradt.
A családok teljesen megtöltötték a zsinagógát. A karzat is megtelt. A gyermekek nagy várakozással néztek a körtánc elébe. Hamarosan megnyílt a Tóraszekrény és a tóratekercsek is mind gazdára találtak, legalábbis egy-egy körtánc erejéig. A hangulat egyre magasabbra hágott, az egyes híveknek a Tórakapás felett érzett öröme, az ének, a hangosan vert ritmusok és a tánc mozdulatai egyetlen önfeledt kavalkádban egyesültek. A karzatról záporoztak az édes cukorkák, a kicsinyek alig győzték kapkodni. Aki azt az estét Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbik vezetésével a Sasz Chevra zsinagógában töltötte, annak ez az este örökké emlékezetes marad.
Már az Andrássy úton jártunk, amikor kislányomat megszólította egy tízéves forma gyerek: „Te is ott voltál!?! Fárasztó volt, de megérte.”
