„A legtekintélyesebb szlovák történészekre” hivatkozva sajtóközleményben erősítette meg szombati nyilatkozatát a szlovák kulturális tárca vezetője, aki a hét végén a TA3 szlovák hírtelevízióban azt állította, hogy a II. világháború után a felvidéki magyarokat nem azért telepítettek Magyarországra, mert magyar anyanyelvűek voltak.
Marek Madaric értelmezésében a magyarok akkor azért kényszerültek (mintegy százezren) szülőföldjük elhagyására, mert „árulók és kollaboránsok voltak.” A miniszter, válaszul az állítását kifogásoló sajtóbírálatokra, a TASR szlovák hírügynökség sajtószolgálatánál megjelent nyilatkozatában adott nyomatékot korábbi szavainak, mondván: a Magyarországra telepített magyaroknak azért kellett menniük mert „magyar állampolgárságuk miatt” az akkori Csehszlovákiában idegen állampolgároknak számítottak. A magyar-szlovák kapcsolatokra és a Benes-dekrétumokra szakosodott szlovák történészekre, Ladislav Deákra és Jozef Benóra hivatkozó miniszter „szükségesnek tartja leszögezni, hogy Benes elnöknek a Csehszlovák Köztársaság területén tartózkodó magyarokat, illetve idegen állampolgárokat érintő dekrétumai az államilag megbízhatatlan, valamint az idegen állampolgárságú személyekre vonatkoztak.” Ennek megfelelően a lakosságcseréről rendelkező magyar-csehszlovák kormányközi szerződés a háború utáni Csehszlovák Köztársaság területén tartózkodó magyarokra nem mint csehszlovák állampolgárokra, hanem mint a magyar állam polgáraira vonatkoztak – fejtegette a miniszter. Marek Madaric szerint egyesek „ugyanis vagy elfelejtik, vagy tudatosan elkendőzik azt a körülményt, hogy amikor az 1938-as bécsi döntés nyomán Magyarország megszállta Dél-Szlovákiát, akkor az e területen élő, csehszlovák állampolgársággal bíró magyar nemzetiségűek önkéntesen, és az akkori tanúságok szerint örömmel döntöttek a megszálló hatalom idegen állampolgárságának felvétele mellett. Ez az állampolgárságuk 1945 után is megmaradt. Az említett lakosságcsere keretében…vagy maguktól menekültek el a nyilaskeresztes jelvények viselői, az árulók és kollaboránsok, és azok a magyarok, akik részt vettek a megszálló hatalom közigazgatásában, vagy kitelepítették őket. Ebben az időszakban tehát vagy a – bírósági döntés nyomán – kollaboránsnak és árulónak minősített magyarokként, vagy a lakosságcseréről szóló államközi szerződés alapján idegen, egy időben a Csehszlovák Köztársasággal szemben ellenségesnek minősülő, háborúzó állam polgáraiként lettek kitelepítve” – fogalmaz a szlovák miniszter, aki tagadja a cseh történész, Karel Kaplan megállapításait, miszerint a magyarokat „vad erőszakkal toloncolták ki” az országból. Madaric úgy tudja, hogy Kaplan ismereteit tekintélyes történészek soha nem támasztották alá, ellenben mindez a csehországi németek kitelepítését illetően igaz.
