Horkay Hörcher Ferenc, hetijegyzet@hetivalasz.hu
Horkay Hörcher Ferenc: MSZP: 18 évesnek vallja magát az idős dáma – 18 évesnek szeretné látni magát az a szocialista párt, amely a rendszerváltás idején kiadós plasztikai sebészeti beavatkozáson esett át, és anyakönyvileg is újraalkotta magát, de sajnos az életelixirt nem találta még fel. Így maradt ugyanaz az elmeszesedett csontozatú, fáradt sejtekből épülő, puha testű, szenilis öreg hölgy, aki szívesen eleveníti fel kádárista nosztalgiáit a születésnapi gulyáságyú mellett, egykori udvarlói körében. Folyt.
A magát 18 évesnek hirdető párt idei reklámarca az a Havas Zsófia lett, aki azzal hívta fel magára a média figyelmét az ünnep közeledtén, hogy szemrebbenés nélkül nyilatkozta az alábbiakat: „1956 esetében nem szoktam forradalomról beszélni, mert a börtönből kiszabadult nyilaskereszteseket nem tudnám semmilyen módon forradalmároknak nevezni.”
Szükségtelen nagyon messzire kanyarodni ahhoz, hogy az MSZP 56-os örökségének visszfénye máshol is szemünkbe tűnjön. Hisz nem is olyan régen maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is harcosan kiállt Che Gevara és a vörös csillag mint önkényuralmi jelvény újbóli legalizálása mellett. Igaz, hogy azóta többször is, határozottan és minden kétséget eloszlatva vallotta magát Nagy Imre örökösének. De vajon ki gondolhatná azt az Apró családba beházasodott egykori ifjú kommunistáról, hogy komolyan is gondolja azt, amit oly felhevült arccal, élénk gesztikulálás mellett szokott hirdetni. Hisz a tömjénezés ilyetén mértékét még az egykori jó Kádár elvtárs sem tudta volna gyomorral bírni. Nem úgy a mi miniszterelnökünk, aki lelkesen csókoltatja magát örökifjú pártaktivistákkal, és ünnepelteti magát ellene fenekedő harcostársaival.
Persze nem mindenki vág egyformán lelkes arcot a közös ünnepléshez. Való igaz, a szép emlékű népkonyhák hangulatát felidéző ünnepségen ott voltak a nagyágyúk is, de nem mindnek jutott hely fenn, a pódiumon. Így szükségszerűen háttérbe szorult Kiss Péter, Szekeres Imre, de még Szili Katalin is.
Vajon azért, mert ők lennének a pártelnök-miniszterelnök legádázabb ellenfelei, ha tetszik, riválisai a vezetésben? Talán az ő ismert arcuk nem tűnt túl biztatónak az újabb ráncfelvarró médiakampányt erőltető miniszterelnöki stábnak?
Azt meg már fel sem tételezzük, hogy Szili Katalin újabb különutas nyilatkozata verte ki a biztosítékot a magát előszeretettel „szenvedélyes”-nek nevező, egyszerűen szólva csak szokatlanul ideges miniszterelnöknél. Szilinek a 18-as számról ugyanis nem a párt életkora, inkább a pártot pártolók százaléka jutott eszébe a közvélemény-kutatók friss adatai alapján. Az pedig, hogy a házelnök a 2010-ben indítandó miniszterelnök-jelöltséget firtató interjú-kérdésre sem vágta rá Gyurcsány Ferenc nevét, szépen beleilleszkedik abba a sorba, amelyben őelőtte Szanyi Tibor áll, aki viszont úgy véli: „Gyurcsány nélkül is menni fog, ha úgy hozza az élet”.
Miközben tehát terebélyesedik az ellentábor, a pártelnök, arcára fagyott mosollyal, csak ünnepel és ünnepel. Magát ünnepelteti, persze, ezúttal a nemzeti gyásznap másnapján. A párttagság pedig lelkesen ünnepel, sorban áll a vécéknél, és hozzájut a neki járó ingyen gulyásleveshez. Vannak még ebben az országban, akik emlékeznek a gulyáskommunizmus kifejezésre?
