Nagyjából másfél hete lehet, hogy a szerbiai törvényhozás ülését beárnyékolta egy incidens, s emiatt rövid időre meg is szakadt a parlamenti munka. A politikusok azon csaptak össze, hogy ki a cigány, és ki nem; hogyan lehet valaki lélekben roma, úgy, hogy egy csepp cigány vér sem folyik az ereiben.
Habár Bródy János megénekelte már rég, hogy „a szó veszélyes fegyver”, mégsem kell félni a szavaktól. A cigány az cigány, a zsidó pedig zsidó. Nem azért cigány vagy zsidó, mert mi azt mondjuk róla, hanem azért, mert az az identitása, azért, mert annak tartja magát. Hiszen önmagukban nem a szavak a bántók, hanem az eszmék, amelyeket olykor érvényre juttatunk velük. Ha pedig valaki becsmérlő gondolatokat kíván kifejteni, akkor a politikailag lehető legkorrektebb szóhasználat mögül is kiviláglik a gonoszság és aljasság.
A szerbiai parlamentben Marko Jaksic, a Kostunica kormányfő vezette Szerbiai Demokrata Párt képviselője lecigányozta Vladan Baticot, a Kereszténydemokrata Párt elnökét. Jaksic szerint képviselőtársa „roma és cigány mentalitásával” provokálta a többieket. Hangsúlyozta: nem tartja Baticot cigánynak, és a parlamenti pulpitus mögül kért elnézést minden romától. De, ha lehet, bocsánatkérésében még nagyobb ökörséget mondott: nem a cigány származásra célzott, hanem „Batic cigány magatartására, jellemvonásként megnyilvánuló cigány mentalitására”. Ezért kellett a házelnöknek szünetet elrendelnie, figyelmeztetésben részesítette a képviselőt, de többen sokkal szigorúbb büntetést követeltek.
Nem tudom, Orosz Józsefet, a Napkelte egyik műsorvezetőjét részesítette-e bárki is figyelmeztetésben, miután az idén nyáron egyik reggel úgy cigányozott, hogy leestem volna a székről, ha ez nem reggeli műsor, s nem az ágyból nézem az adást. Erélyes hangon figyelmeztette beszélgetőpartnerét, Moldova Györgyöt, aki lezser természetességgel használta a cigány népnevet: „Kötelességem megtenni, és nem csak a kötelesség miatt teszem meg, hanem mert nagyon komolyan így gondolom. És ne vegye zokon, még ha egy falu vagy település cigánnyá is válik: ők is magyarok.” Nem kellene, hogy kötelességének érezzen Orosz József semmi ilyesmit, mert ha tisztában lenne azzal, hogy mit mondott ki élő adásban, szerintem nem engedte volna, hogy felkerüljön az említett műsor a Napkelte honlapjára.
Majd így folytatta: „…mint írótól szeretném nagy tisztelettel számon kérni a szóhasználatot. Őneki joga van megkülönböztetni magát romaként, és magát cigánynak nevezni, egy kisebbségként megkülönböztetni magát a többségtől, de én azt gondolom, hogy nekünk nincs jogunk a nyelvhasználatban megkülönböztetni.” Vonatkoztassunk el egy pillanatra a cigányságtól. Orosz József szavaival, kimondatlanul is kétségbe vonta az országhatárokon átívelő nemzeti egységet: magyar nemzetiségűnek nevezte a cigányokat, csak azért, mert a Magyar Köztársaság állampolgárai. Így lényegében lerománozta az erdélyi magyarokat. A kárpátaljaiakat leukránozta, a felvidékieket leszlovákozta, a vajdaságiakat leszerbezte, sőt még a burgenlandiakat is leosztrákozta.
Szerencsére Moldova visszakérdezett, hogy „akkor mit kellene mondani?”, mert a Napnyugtáig hallgathattuk volna a zavart hebegést. Orosz Józseftől pedig ország-világ megtudhatta, hogy milyen szóhasználat javallott: „…leszakadó kisebbség, elmaradott kisebbség. Mert ez nem a politikai korrektség, hanem szerintem az emberi korrektség okán jár.” Nem tudom, a műsorvezető kezdeményezte-e már az Országos Cigány Önkormányzatnál, hogy kereszteljék át a szervezetet Országos Elmaradott Önkormányzatra, de az emberi korrektség okán talán cselekednie kellett volna.
Tévedni emberi dolog – tartja a mindenre jó kifogás. De azt hiszem, minden esetben sértő, ha valakit szántszándékkal másnak nevezünk, mint amiként ő – teljes joggal – szeretné megkülönböztetni magát a többiektől. Vélhetőleg tőlünk.
Az európai cigány populáció egy része a Magyar Köztársaság útlevelével utazgat a nagyvilágban. Ahogy a kelet-közép-európai magyar lakosság egy része is román, szlovák, ukrán, szerb, horvát, szlovén vagy osztrák útlevéllel lép be Magyarország területére. És elvárjuk, hogy mindezeknek az államoknak a hivatalos szervei magyaroknak tekintsék őket. Mert nagy különbség van az állampolgárság és a nemzeti hovatartozás között, még ha a televíziós műsorvezetők nem minden esetben ismerik is fel az ilyen kis nüánszokat.
Nem a szavak harapnak hát, hanem a tájékozatlan fogadatlan prókátorok.
Szabó Palócz Attila, újságíró
